Tovább romlik a versenyképességünk

A világgazdasági válság jellemzően rontja az országok versenyképességét és az üzleti környezetet. Az előző negyedévhez képest 2009 első negyedévében a versenyképességi index 1 százalékkal emelkedett Lengyelországban és 0,9 százalékkal Romániában, míg a többi vizsgált országban csökkent. Az index csökkenése Magyarországon volt a legkisebb mértékű (1,7 százalék), majd Ausztria és Csehország következett (2,3 százalékkal, illetve 2,7 százalékkal), Szlovéniában és Szlovákiában viszont igen erőteljes (4,9 százalék, illetve 7 százalék) volt az esés.

Kisebb mértékben esett az exportunk, mint a szomszédoknak

A VEX tényezői közül a makrogazdasági teljesítményt kifejező index értéke 2008 negyedik negyedévéhez képest mindegyik vizsgált országban romlott, a legkisebb mértékben Lengyelországban (1 százalék) és Romániában (1,2 százalék), míg a legnagyobb mértékben Szlovákiában (6,9 százalék). Magyarország 3,9 százalékos romlással a középmezőnyben van. Az index ilyen alakulása a világgazdasági válságra, konkrétan Nyugat-Európa recesszióba kerülésére vezethető vissza, ami a külső kereslet visszaesése nyomán az export zuhanásában, ezzel összefüggésben a GDP csökkenésében jelentkezett. A viszonylag kedvező magyar pozíció az export többi országhoz viszonyított kisebb mértékű visszaesésének köszönhető. A globális recesszió különösen Szlovákiát érintette hátrányosan, ahol az utóbbi években jelentős konjunktúra-érzékeny járműipari kapacitások épültek ki.

A munkatermelékenységi index is mindenütt romlott 2009 első negyedévében: Romániában, Lengyelországban, Ausztriában, Magyarországon és Csehországban kisebb mértékben (0,9-3,2 százalék közötti sávban), Szlovákiában és Szlovéniában ennél jóval erőteljesebben (7,9, illetve 8,3 százalékkal). E két utóbbi országban a recesszió miatt nagymértékben csökkent a GDP, azzal viszont nem tartott lépést a foglalkoztatottság mérséklődése.

A gyengülő forint jót tett a költség-versenyképességnek

A költség-versenyképesség az eurót használó Ausztriában, Szlovéniában és Szlovákiában kissé romlott, a többi országban javult, a legnagyobb mértékben Lengyelországban (16,2 százalék) és Romániában (15,4 százalék). A javulás szintén jelentős, 7,7 százalékos volt Magyarországon és 6,6 százalékos Csehországban. A javulás annál nagyobb, minél inkább leértékelődtek az érintett országok devizái az euróval mint horgonyvalutával szemben. (Tudjuk azonban, hogy a leértékelődés pénzügyi egyensúlyi gondokat okoz.)

Az, hogy a magyar VEX nemzetközi összehasonlításban csak viszonylag csekély mértékben romlott 2009 első negyedévében, legfőképpen a forint euróval szembeni leértékelődésére és a munkatermelékenység relatíve kedvező alakulására vezethető vissza. A forint gyengülése nagymértékben ellensúlyozta a makrogazdasági teljesítményben elsősorban a nyugat-európai recesszió nyomán végbement romlást.

A tőke és a munkaerő – csaknem teljesen - szabad áramlásának korában különösen érdekes, hogyan érzik magukat a vállalkozások Magyarországon, milyennek tartják az őket körülvevő gazdasági-társadalmi körülményeket. A GKI üzleti környezeti indexe (ÜX) a hazai gazdasági tér minőségét, a versenyképesség alakításában betöltött pozitív, vagy negatív szerepét hivatott - egyetlen számba sűrítve – értékelni. E mutató tartalma – hasonlóan a VEX-hez - önmagában nem értelmezhető, a negyedévről-negyedévre bekövetkező változások azonban jól jellemzik a magyarországi gazdálkodási feltételrendszer változásait.

A nagyvállalatokat nem zavarja a politikai bizonytalamság

Az ÜX-indexben a környezet hatásának négy legfontosabb elemét igyekszünk megragadni: a gazdálkodási környezet bizonytalanságát, az állami szabályozás kiszámíthatóságát, a magyar állampapírok kamatfelárát (amiben tükröződik a külföldi befektetőknek a magyar gazdaságba vetett bizalma), valamint az üzleti infrastruktúra fejlettségét.

Az állami magatartás kiszámíthatatlansága az első negyedévben a korábbiaknál valamivel jobban zavarta a gazdaság szereplőit. Erre az időszakra esik a miniszterelnök lemondása, az új kormány zavaroktól sem mentes megalakulása. Az állami magatartás bizonytalanságai leginkább a kis- és középvállalatokat érintik hátrányosan, a nagyvállalatokat csak alig-alig zavarja a nehezen kiszámítható gazdaságpolitika.

Az üzleti környezet bizonytalan voltának említési gyakorisága ezzel szemben számottevően csökkent a korábbiakhoz képest. A világgazdasági válság okozta „első ijedtségen” ezek szerint már túljutottak a vállalatok, s az előző felméréshez képest jobban meg tudták ítélni a valós lehetőségeket és kockázatokat. A nagyvállalatok e tekintetben is kevésbé hagyták zavartatni magukat, mint a kis- és középvállalkozások.

Olyan kockázatosan vagyunk, mint Románia

A 10 éves magyar állampapírok kamatfelárának negyedéves átlagai 2008-ban folyamatosan nőttek. Ez a folyamat 2009 első negyedévében is folytatódott, sőt tulajdonképpen „csúcsra járt” – ilyen magas kamatfelárral a magyar gazdaság a kétezres években még sosem volt kénytelen szembesülni. A válság minden kockázatos országban emelte a finanszírozás felárát, de a kelet-közép-európai országok közül csak a Baltikumban és Romániában volt tapasztalható hasonlóan magas kamatfelár.

Az üzleti infrastruktúra alakulásának jellemzésére használt új gépkocsi-eladások 2005 közepe óta csökkenő trendet követnek. 2008 negyedik negyedévében az eladások valósággal zuhantak, majd 2009 első negyedévében tovább estek. Az idei első három hónapban az egy évvel korábbi azonos negyedévhez képest a csökkenés 41 százalékos. Ilyen kevés gépkocsit a kétezres évek egyik negyedévében sem helyeztek forgalomba.

Normális gazdasági körülmények esetén a kamatfelár és a gépkocsieladások – viszonylag érzékenyen reagálva – képesek az üzleti környezet változását jelezni. Egy ilyen méretű globális válságban azonban ez a két tényező túl nagy ingadozásával felülbecsüli az üzleti környezet romlását.