A PM elszabotálja a közpénzügyi csomagot
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Magyar cikkek
Nehezen született meg, és a tavaly őszi megalkotása óta sem leányálom a közpénzügyi csomag élete. Mint beszámoltunk róla, a tárca nemrég azon ügyködött, hogy az államháztartási szabályokat két lényeges ponton szigorító rendelkezéseket azok jövő év eleji hatályba lépése előtt gyorsan visszavonja.
A közpénzügyi csomag veleje
Tavaly ősszel, nagyrészt az IMF nyomására fogadta el a parlament a hol közpénzügyi csomagnak, hol plafontörvénynek becézett törvénycsomagot, amely egyebek mellett rendelkezett a Költségvetési Tanács felállításáról és feladatairól, néhány ponton megváltoztatta a költségvetési elszámolási szabályokat, az államadósságra és az államháztartási kiadások növelésére vonatkozó korlátokat vezetett be. Ez a törvény hivatott kikényszeríteni a józan, felelős költségvetési politikát, megkötve a mindenkori kormány kezét. A jogszabályt a PM dolgozta ki.
A tárcánál szakértői szinten felmerült próbálkozás aztán elhalt, a minisztérium vezetése úgy döntött, hogy nem nyúl a két ominózus passzushoz. (Az egyik paragrafus a költségvetési egyenleg a tervtől a mainál lényegesen kisebb eltérése esetén is pótköltségvetés elkészítését írja elő, a másik rendelkezés pedig nagyon leszűkíti a kormány mozgásterét, mert a mainál lényegesen kevesebb kiadási előirányzatot léphetne át a kabinet.)
A minap a parlament elé terjesztett 2010-es büdzsé tervezete azonban arról tanúskodik, a szakminisztérium gyakorlatilag semmisnek tekinti azokat az előírásokat, amelyeket alig egy éve még éppen ott dolgoztak ki.
23 milliárdos mínusz helyett 31 milliárdos plusz
A jövő évi az első olyan költségvetés, amelyet úgy kellene elkészíteni, hogy az tartalmazza a többségi állami tulajdonban levő vállalatok – állami tulajdoni hányadra eső –eredményét is. Példán érzékeltetve: ha egy cégben az állam 70 százalékos tulajdonos, a vállalat pedig 10 milliárd forint veszteséget terme, a költségvetési egyenlegben hét milliárd forint mínusszal kellene szerepeltetni a cég eredményét. Ez a szabály értelmetlenné tenné azt a fajta, eddig sokszor alkalmazott trükközést, hogy az állam, ha meg van szorulva adott évben, akkor nem ad elegendő transzfert az adott állami cégnek, és így csökkenti látszólag az állami kiadást, vagyis mesterségesen szépíti a költségvetési szaldót. Az új szabály szerint ugyanis teljesen érdektelen lenne, hogy a költségvetési egyenleg azért romlik, mert az állami cégnek sok pénzt ad a kormány a veszteség elkerülésére, vagy pedig azért, mert a kabinet éppen hogy kevés juttatást utal a vállalatnak, az meg emiatt veszteséges lesz.
Tudják, de nem teszik
Érdemes megnézni a 2010-es költségvetési törvényjavaslat általános indoklásának (pdf-formátum) 3-5. oldalát. Abból kiderül, hogy a kormány tisztában van vele, hogy van itt a közpénzügyi törvény, és vannak előírások, amelyeknek meg kellene felelnie. Például leírják, hogy a többségi állami tulajdonú vállalatok eredményadatait is meg kell jeleníteni a költségvetési törvényben. De mégsem jelenítik meg, elintézik azzal, hogy ezen mondat alá odabiggyesztenek egy táblázatot (nem a törvényszövegbe, hanem az általános indoklásba!), amely csak a közvetlen állami tulajdonú cégekről szól amúgy is. A 2011-12-es korlátok meghatározását is kipipáltnak érzik.
A most benyújtott költségvetési törvényjavaslat kétszeresen szegi meg a szóban forgó előírást. Egyrészt azzal, hogy maga a törvényjavaslat egyáltalán nem tartalmazza a többségi állami tulajdonban levő vállalati kör eredményét, csupán az általános indoklásban szól róla a törvényjavaslat. Másrészt azzal is megsérti a közpénzügyi csomagot a tárca és tágabb értelemben a kormány, hogy csak a közvetlenül az állam többségi tulajdonában levő cégeket gyűjti össze az általános indoklásban, és eltekint azoktól a gazdálkodó szervezetektől, amelyekben az állam egy másik állami cégen, szervezeten keresztül gyakorol többségi tulajdonosi befolyást. Így például a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, a Duna Televízió eredményét sem foglalja magában az általános indoklásban feltüntetett, tájékoztató jellegű táblázat, mivel azoknál a tulajdonosi jogokat a közalapítványok gyakorolják, és a MÁV Start szaldója sem szerepel a táblázatban, mert ott meg a MÁV Zrt. papíron a tulajdonos.
Ha a pénzügyi tárca legalább részben betartaná a közpénzügyi csomag előírását, akkor legalább 23 milliárd forinttal rontaná a szaldót a többségi állami tulajdonban levő vállalati kör, az általános indoklásban található melléklet szerint ugyanis ekkora veszteséget termelnek a közvetlen többségi állami tulajdonban levő cégek. (Erre persze még rájönne becslésünk szerint sok-sok milliárd, esetleg pár tízmilliárd forint veszteség, hiszen a közvetetten többségi állami tulajdonban levő cégek még egy rakás veszteséget termelhetnek, élükön a MÁV Starttal.) Ezek helyett azonban csak a nyereséges állami vállatoktól elvont osztalékot, 31 milliárd forintot szerepeltetik a büdzsében, ezt természetesen egyenlegjavító tételként. A szabály figyelmen kívül hagyása tehát legalább 54 milliárd forinttal kozmetikázza a költségvetési szaldót.
Igaz, ez csak a költségvetési törvényben rögzített, úgynevezett pénzforgalmi számbavétel szerinti egyenleget szépíti, az uniós kimutatás szerinti szaldóra nincs hatása. Ez utóbbi már kezeli az állami cégek ügyét (az uniós metódus alapján vállalt hazánk jövőre a GDP arányában 3,8 százalékos hiánycélt az IMF és az EU felé). A szabálytalanság azonban nem jelentéktelen, mert azon túl, hogy törvénysértő, a megoldással fikarcnyival sem javult a büdzsé átláthatósága.
A PM nem szereti a milliárdokat
A közpénzügyi csomag, vagy más néven a plafontörvény másik újítása azt biztosítaná, hogy pár évre előre lehessen tudni, hogyan is alakulnak az államháztartási kiadások, mennyi mozgástere lesz a kormánynak néhány év múlva. Már most, a 2010-es költségvetésben milliárd forintra számítva törvénybe kellene rögzíteni, hogy az államháztartás kamatkiadások és kamatbevételek nélküli, ügynevezett elsődleges egyenlege 2012-ben mekkora lehet. És tudni kéne milliárd forintban megadva azt is, hogy 2011-ben a kormány mennyire nyújtózkodhat, azaz hogyan alakul azon kiadások és bevételek egyenlege, amelyeket érdemben befolyásolhat a kormány. (Vannak ugyanis úgynevezett külső tételek, például a nyugdíjkiadások, melyek alakulására nincs hatással a kormány.)
Ennek a feltételnek sem felel meg a mostani büdzséterv, csupán ímmel-ámmal próbálkozik valahogyan kipipálni ezt a feladatot. A 2011-es és 2012-es korlátokat a GDP százalékában adja meg, de azt persze nem tudni, hogy 2011-ben és 2012-ben hogyan is alakul a GDP.
A költségvetési törvény azzal is sérti a közpénzügyi csomagot, hogy nem konszolidálja az államháztartás, azon belül pedig a központi alrendszer számait, vagyis nem szűri ki a duplázódásokat (a központi alrendszer a korábban külön kezelt három részrendszert, a központi költségvetést, a tb-alapokat és az elkülönített állami pénzalapokat foglalja magában). Például a Pénzügyminisztérium a nyugdíjalapba 372 milliárd forintot ad át a magánnyugdíjpénztári tagok miatt a nyugdíjkasszából kieső bevételek ellensúlyozására: ez az összeg az államháztartási egyenleget nem változtatja, de mind a bevételeket, mind a kiadásokat 372 milliárd forinttal növeli. Ezt szűrné ki a konszolidált egyenleg, a büdzsé azonban a konszolidálatlan mérleget jeleníti meg.
Lehet, hogy kevés az általános tartalék
Erősen kérdéses, hogy vajon az általános tartalékra vonatkozó szabályt betartja-e a mostani költségvetés. Az államháztartási törvény jelenleg még érvényben levő passzusa szerint az általános tartalék el kell érje a központi költségvetési alrendszer kiadási főösszegének fél százalékát.
És még egy
A kormánynak már hónapokkal ezelőtt az államháztartási törvényben fel kellett volna sorolnia azokat a bevételi és kiadási tételeket, amelyekről az adott évi költségvetés tárgyalásánál már nincs értelme vitatkozni, mivel azokat hatályban levő törvények és a makrogazdasági paraméterek egyértelműen kijelölik. Ezek a külső tételek, ilyen például a nyugdíjkiadások vagy áfa bevételek alakulása.
A kabinet a mostani költségvetési törvényben sorolja fel a külső tételeket. A probléma ezzel a megoldással nemcsak az, hogy nem az előírásoknak megfelelően próbálja kezelni az ügyet, hanem az is, hogy amikor a jövő évi költségvetési törvény hatályát veszti, akkor megint gondoskodni kell a külső tételek felsorolásáról. Az államháztartási törvénybe való beillesztés adna stabilitást a külső tételeknek, és nem kellene évről évre elővenni az ügyet.
Igen ám, de ez utóbbi központi költségvetési alrendszer 2010. január 1-jével nem létezik, és a büdzsét ennek szellemében kell megalkotni. Az eddigi három alrendszer (a központi költségvetés, a tb-alapok és az elkülönített állami pénzalapok) együtt alkotja az új fogalomként megjelenő központi alrendszer. Ha erre vonatkoztatjuk az általános tartalék minimumszabályát, és a költségvetési törvényjavaslatban található számokat vesszük alapul – amelyek konszolidálatlan adatok – akkor a betervezett 57 milliárd forintos tartaléknál tízmilliárddal többre lenne szükség az államháztartási törvény előírásának betartásához. De ha konszolidált számokkal dolgoznánk – ellenben a kormány javaslatával –, akkor az 57 milliárd forint már megfelel a 0,5 százalékos tartalékolási kötelezettségnek.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
