Brutálisan visszaeshet a hitelezés

A pénzügyi szektor képviselői szerint a jegybank javaslata jelentősen csökkentené a hitelfelvételi kedvet, sok potenciális ügyfelet kizárna hitelezésből. A javaslat alapvető eleme és a piaci szereplők szerint így a legfontosabb probléma, hogy a tervezet közvetve a bejelentett jövedelemhez kötné a felvehető hitel nagyságát. Magyarországon azonban nagyon sokan minimálbérre vannak bejelentve, miközben tényleges jövedelmük – bár nem tudják igazolni – ennél több. Az adópolitikai és egyéb megfontolásokat félretéve tény, hogy van egy széles réteg, amelyik papíron nem, de valójában megbízható adós volt az elmúlt években.

A jogszabály megelőzné korát, mert tudjuk, hogy a bejelentett és a tényleges jövedelmek között nagyon sok embernél igen nagy a különbség, mondta Bánfalvi László, az Otthon Centrum Hitel Centerét működtető HC Központ Kft. ügyvezető igazgatója. Ez a réteg teljesen kiszorulna az ingatlanpiacról, nem fognak tudni vásárolni.

A bankok a múltban áthidalták ezt a problémát. Nagyon sok volt a minimálbéres konstrukció, amelyeknél más módszerekkel – például megnézték az ügyfél életvitelét, fogyasztását – tudták vizsgálni a hitelképességet. Ennek a rétegnek a kiesése kihat a teljes ingatlanpiacra, és pont a legkeresettebb középkategóriás ingatlanoknál lesz megfigyelhető a kereslet csökkenése. A luxuskategóriát eddig sem érintette a hitelfeltételek változása, hiszen ebben a szegmensben eddig sem feltétlenül hitelből vásároltak. A tizenöt–harmincmilliós ingatlanoknál azonban már probléma a jóval nagyobb önrész megteremtése.

Eladhatatlan új autók

Az autóhiteleknél sem sokkal rózsásabb a helyzet. A Lízingszövetség szerint nem fogadható el ilyen súlyos beavatkozás a piaci folyamatokba, úgy vélik, közgazdaságilag indokolatlan a verseny ilyen korlátozása.

Legfőképpen azért nincs értelme a további korlátozásnak, mondja Lévai Gábor, a Lízingszövetség főtitkára, mert 2009. január elsejétől lépett életbe egy PSZÁF-ajánlás. Ez az autóhiteleknél minimum húsz százalékban határozza meg az önrészt, és nyolc évben maximalizálja a futamidőt. Szerinte már most látszik, hogy ez a szabályozás megtisztította a lízingcégek portfolióját. Hiába telt el csak kilenc hónap a bevezetés óta, a problémás autóhitelek nagy része az első évben dől be, mert az ügyfelek úgy gondolkodnak, hogy akkor még kevés veszteséggel tudnak kiszállni a hitelből, legfeljebb elveszik az autót, és vesztenek néhány százezer forintot. A PSZÁF-ajánlás életbe lépése óta tapasztalataik azt mutatják, hogy sokkal kevesebb a bedőlő hitel.

A válság is korlátoz

Ráadásul a válság miatt az emberek megfontoltabban vesznek fel hitelt, arányaiban több lett a készpénzes vevő. Ma azok nem vesznek autót, akik hitelre vásároltak volna, a készpénzes vevők megmaradtak. Autóhiteleknél 2–2,5 millió forint volt eddig az átlagos hitel, az átlagos futamidő öt-hat év. Itt is igaz az a megállapítás, hogy a devizahiteleknél jóval kisebb a havi részlet, sőt kijelenthető, hogy autólízingnél olyan, hogy forinthitelezés, egyáltalán nem létezik, közölte Lévai Gábor. Ha a havi részlet korlátozását nézzük, akkor átlagfizetésnél devizahitellel alig valamivel több mint húszezer forintos részletet tudnak vállalni az ügyfelek. Lévai Gábor számítása szerint ez 8-900 ezer forintos hitelt jelent ötéves futamidővel számolva. Ennyiből nem lehet új autót vásárolni, használtat is alig. Még rosszabb a helyzet, ha a minimálbérre bejelentetteket nézzük, ők havi tízezer forintos hitelt tudnak felvenni, ami ötéves futamidővel néhány százezer forint. A korlát tehát tovább csökkentené az amúgy is mélyrepülésben lévő autólízingelést, eddig hetvenszázalékos volt a csökkenés, a tervezet hatására további ötven százalékos esést prognosztizálnak.

Jöhetnek a külföldi bankok

Másik következménye is lehet a korlátozásnak: népszerűbbek lesznek a határon átnyúló pénzügyi szolgáltatók. Már eddig is voltak olyan cégek, amelyek külföldi – például osztrák – pénzintézetek termékeit kínálták, és voltak, akik ezt igénybe is tudták venni. Lévai Gábor szerint emiatt a jegybanki javaslat nem éri el a célját, a lakosság eladósodottsága nem csökken, de sokkal kevésbé ellenőrízhető körülmények között vesznek fel új hiteleket.

Külföldön is van rá példa

Az MNB által javasolt korlátozás a hitelekre pedig egyáltalán nem példa nélküli. Romániában 2004 óta él az a központi szabály, amelyik a fedezet értékének hetvenöt százalékában határozza meg az adható hitel maximumát – másképpen szólva huszonöt százalékos önrészminimumot ír elő. Bulgáriában 2004-ben lépett hatályba az az központi jogszabály, amelyik bár nem a maximális hitel-fedezet arányt határozza meg, de olyan tőkekövetelményt állít fel, amely jelentősen megdrágítja a bankoknak a hitelkihelyezést, ha a fedezetként elfogadott ingatlan értékének hetven százalékát meghaladja az ügyfélnek nyújtott kölcsön. Horvátországban a maximális hitel-fedezet arány hetvenöt százalék. Ausztriában pedig tavaly vezették be a hetvenöt százalékos limitet.

Kevésbé elterjedt Európában az a fajta korlátozás, amely a háztartás nettó jövedelemének arányában határozza meg a vállalható törlesztőrészlet maximumát. Hollandia, Görögország és Románia él ilyen eszközzel. A románoknál például jövedelemsávonként eltérő, harminc-negyven százalék közötti felső sapkát vezettek be, és csak hatósági különengedéllyel mehet e fölé egy-egy konkrét esetben a törlesztőrészlet.

A hitelezést keretek közé szorító hatósági korlátok felállítását az indokolhatja, hogy idehaza nagyon nagy a lakosság által törlesztésre fizetett összeg. Amíg az eurózónában – tehát a nálunk jóval fejlettebb országok övezetében – átlagosan a lakosság jövedelmének tizedét fordítja felvett hitelek visszafizetésére, addig nálunk tizenhárom-tizennégy százalék ez az arány. Ilyen magas hányad csak az Egyesült Államokban van.

Ezek az átlagok, de ha jövedelemkategóriákra bontjuk a lakosságot, jelentős aszimmetriát láthatunk. Jelenleg a háztartási átlagjövedelem havi nettó 250 ezer forint körül alakul, ennek az összegnek körülbelül a fele jelenti azt, hogy az adott háztartás két tagja minimálbért keres. Egy ilyen, két minimálbéres alkotta háztartás átlagosan jövedelmének csaknem negyedét, 24 százalékát költi hitelének törlesztésére. A nagyobb jövedeleműeknél ennél lényegesen kisebb a hitel-visszafizetésre költött jövedelem aránya.

A minimálbéres réteget az a korlát érintené, amely a forinthitelnél 30, euróhitelnél 23, egyéb devizánál pedig 15 százalékban maximalizálná a törlesztés-jövedelem hányadot. Ennek alapján a nem eurós devizahitelek ennek a rétegnek gyakorlatilag elérhetetlenek lesznek, az euróhitel lehetősége is sokuknak elvész (hiszen a 24 százalékos, jelenleg jellemző törlesztés-jövedelem arány egy átlagszám, vannak olyan háztartások, ahol ennél nagyobb a mutató).

Tizenöt-húsz százalékkal kevesebb hitel

A jegybank kalkulációi szerint ha már öt éve bevezették volna a korlátozásokat, akkor tizenöt-húsz százalékkal kevesebb lett volna a hitel ebben az öt évben, forintban mérve a lakosság hitelállománya 2008 végén 9500 milliárd forint helyett 8300 milliárd forintra rúgott volna. A hatások felmérésekor azért lehet érdemes hosszabb időtávra visszanézni, mert a banki hitelezési feltételek folyamatosan enyhültek a válság előtti időszakban, így a várt hatásokat akkor lehet megfelelően feltárni, ha olyan időszakokat is figyelembe veszünk, amikor még szigorúbb hitelezési feltételeket is alkalmaztak a bankok.

A mérsékeltebb hiteldinamika 0,3 százalékponttal kisebb gazdasági növekedést vont volna maga után, de egyrészt a növekedés szerkezete egészségesebb lett volna, másrészt a lakosság és a nemzetgazdaság eladósodása nem lett volna ilyen mérvű, mint most – ami, ne feledjük, tavaly ősszel és idén tavasszal, a válság első és második hulláma idején bizony komoly veszélyforrást jelentett az egész magyar gazdaságra.

Tudvalevő, hogy a magyarországi bankoknak jól jött a lakáshitel- és általában a hitelboom. Nem véletlen, hogy az itteni bankok profitabilitása a világ élmezőnyében van. A hitelkorlátozás bevezetése természetesen azzal jár, hogy a bankok az eddiginél kisebb nyereségre tudnak szert tenni a lakossági hitelezésből. A korábbi szint azonban – ahogyan a fejlemények mutatták – nem volt fenntartható, hiszen a lakosság olyan mértékű eladósodottságával járt, amely makroszinten már nem elhanyagolható veszélyeket rejtett magában, és nem egészséges gazdasági növekedési pályát eredményezett.

A Parlamentben döntenek

Az MNB-javaslat most a PM-ben várja a sorsát: életbe lépéséhez törvényjavaslatba kell foglalni és be kell nyújtani az Országgyűlésnek, ahol végül – akár komoly módosításokkal, az eredeti határok eltolásával – a képviselők mondják ki a végső szót. Információink szerint a Pénzügyminisztériumban most a jegybanki ötlet makróhatásait vizsgálják, azaz azt, hogy a hitelezés jelentős korlátozása mennyiben vetné vissza a növekedést. (Még egyszerűbben: ha hitel nélkül nincs, aki megvegye a lakást vagy a kocsit, akkor nincs kinek építeni és gyártani, ami nemcsak a termelést vetheti vissza, hanem a munkanélküliséget is növeli.)

Megjósolható, hogy ez a kérdés az esetleges parlamenti vitában is kulcsszerepet kaphat, noha ma ember (értsd: elemző) nincs, aki meg tudná mondani, hogyan alakulhat jövőre a magyar GDP. A középutas becslések a nulla körüli sávban szórnak, azaz néhány tizedes növekedést vagy csökkenést várnak, de vannak, akik akár fél-egy százalékos növekedést is elképzelhetőnek tartanak. Ha az utóbbiakat vesszük alapul, és ehhez rendeljük hozzá az MNB-nek az az (analógiaként nyilván nem alkalmazható) számítását, hogy a korábbi években 0,3 százalékkal csökkentette volna a növekedést, ha már él a javaslatuk, kifogható a szél abból az érvelésből, hogy éppen a hitelezéskorlátozás tartaná recesszióban az országot, de az ilyen kérdések valójában nem dönthetők el.

Nem növeli a javaslat elfogadásának esélyét az sem, hogy bár a javaslat mellett sok szakmai érv szólhat, és az elmúlt évek hitelfelvevőinek jelentős része pedig akár bánhatja is korábbi döntését, a törvénnyel valójában arra kéne a választások előtt a képviselőknek áment mondaniuk, hogy ha valaki nem keres eleget papíron, az nem vehet kocsit vagy lakást.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!