Simor akciója a hitelkorlátozás?

"A monetáris tanács véleményét nem ismerem. Nem is ismerhetem, mert a Tanács a javaslatokat nem tárgyalta. A Tanács külső tagjai ugyanúgy az elmúlt hétvégén kaptak róla információt, mint mindenki más. Nem lényeges, de mindenesetre érdekes a kérdés: Miként értelmezhető "A Magyar Nemzeti Bank javasolja ..." kitétel. Végül is ki a javaslattevő, a kezdeményező? Az elnök? Az elnök és az alelnökök? A stáb?" - mondta a Portfolio.hu-nak Bánfi Tamás, a monetáris tanács külső tagja.

A hitelezést korlátozó javaslattal a szakember "most és így" nem ért egyet. Emlékeztet: néhány hónappal ezelőtt elhangzott egy hivatalosnak hangzó vélemény, miszerint Magyarországon unikális válságkezelő program került elfogadásra: amíg a recesszió sújtotta országok szinte mindegyike az állami kiadások növelésével, de mindenképpen annak szinten tartásával igyekszik a gazdasági visszaesést mérsékelni, addig Magyarország szigorú kiadás visszafogással egyidejűleg akarja az egyensúlyt és a növekedést elérni. A mostani javaslat szintén unikális. Az országok többsége - kissé leegyszerűsítve és túlozva - öntik a gazdaságba a pénzt, míg az itthoni javaslat gyors restrikciót akar elérni a háztartások hitelezésében.

Bánfi szerint be kell látnunk, ha a háztartások jövedelmét az állami kiadások visszafogásával jelentős mértékben csökkentjük, akkor a fogyasztási kereslet visszaesik, a háztartások megtakarítási képessége csökken, azaz a bankok forintforrásai, valamint az államadósság belső finanszírozási lehetősége korlátozott. Ha ehhez hozzátesszük a háztartási hitelek szabályozásából eredő keresletkorlátozást, a termelő ágazatoknál kívánt hitelezési aktivitást már nemcsak a magas kamatszint miatti hitelképesség hiánya, hanem a fizetőképes kereslet csökkenése is akadályozza. A következmény: a növekedés lassú beindulása, valamint - s ezt tekinti a monetáris tanácstag a legsúlyosabb problémának - a foglalkoztatottság alacsony szintjének a fennmaradása.

Természetesen ebből a "zsákutcából" kitörni az exportpiacokon keresztül lehetne. De, mondja Bánfi, a külső piacok élénkülése még várat magára. Ráadásul a volt exportpiacok országaiban protekcionista törekvések fedezhetők fel, harmadrészt az exportlehetőségek (ugyanúgy mint a belső keresletet lekötő importvolumen) nem függetlenek a pillanatnyi árfolyamalakulástól. Egyes ágazatok pedig - elsősorban az építőipar - kevésbé exportképesek.

A mikroproblémák kapcsán Bánfi úgy véli, az olvasott javaslat a devizahitelezésből eredő kockázatok csökkentését emeli ki, holott a konkrét javaslat egyidejűleg a forint hitelek szabályozását is tartalmazza. A szakember felveti a kérdést: miért kellene a forinthiteleket szabályozni? Ha arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy egy évekkel ezelőtti devizahitelezési szabályozás a mai ismereteink alapján célszerű lett volna-e, akkor könnyedén igent lehetne mondani. De ennek az utólagos bölcselkedésnek semmi értelme. A devizában denominált hitelszerződések élnek, mind a bankok, mind a lakosság az árfolyamváltozásból eredő kockázatokat megtapasztalta. Elképzelhetetlen, hogy hasonló folyamat lejátszódjon, de ha mégis elkezdődne, a konszenzuson alapuló szabályozás azonnal megtörténhet.

Bánfi szerint érdekes felvetés, mi történne, ha - "ne adj isten" - a kormány bejelentené az euró 2 év múlvai bevezetését. Ezek után 15, 20 vagy 25 éves jelzáloghiteleket nem ajánlott euróban felvenni? Ez szerinte képtelenség. Továbbá, nem tartja szerencsésnek azt a szabályozást, ami kikerülhető, kijátszható és nehezen átlátható, ellenőrizhető folyamatokhoz vezet.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!