Búcsú a magyar zöldhasútól

2009.11.14. 12:23 Módosítva: 2009.11.14. 15:01
Amikor bevezették, 336 darabjából kijött a havi átlagfizetés. Most, amikor bevonják a forgalomból, már 985 darab kerülne belőle egy átlagkereső borítékjába, ha még borítékba kapnánk a fizetést. Az 1998 májusában bevezetett, érmét váltó, és most érmével leváltott 200 forintos bankjeggyel vasárnap fizethetünk utoljára.

Kevesebb mint 12 évig volt forgalomban: 1998. május 1-jén vezették be, és idén november 15-én, vasárnap fizethetünk vele utoljára. Hétfőtől már csak beváltani lehet, igaz, azt még 20 évig: az MNB tájékoztatása szerint 2029. november 16-ig még átváltható a jegybank pénztáraiban törvényes fizetőeszközre. A bevont bankjegyeket emellett egyes hitelintézetek és postahivatalok is átváltják, illetve szolgáltatásuk igénybevétele esetén elfogadják, közölte a központi bank.

200 forint

Érme, bankjegy, érme

Kivonásával a forint történetében az egyik legrövidebb időt megélt bankjegy lett a zöld színű, elvileg Károly Róbert – gyakorlatilag a tervező egyik barátjának – portréjával díszített pénz.

A most bevont 200-as 11 évvel ezelőtt éppen a legrövidebb ideig használt magyar érmét váltotta fel: akkor az 1993-ban forgalomba hozott, majd 1998-ban kivont 200-as fémpénz helyett kezdték el nyomni. Az előző forintsorozat Petőfi Sándoros tízese és a bartókos ezres után – amit 1992-ban vontak ki a forgalomból – ez volt a harmadik zöld színű forintbankjegy.

A 200-as bankó kivonásáról, annak érmére való visszacseréléséről a Nemzeti Bank tavaly júniusban döntött. A monetáris tanács határozatának akkori indoklása szerint „a kezdeményezés hátterében a jelentős nemzetgazdasági megtakarítás és az a hosszú távú jegybanki cél áll, hogy az MNB megkönnyítse a lakosság majdani átállását az euróra”.

Elvesztette értékét

A jegybank által várt megtakarítás abból fakad, hogy míg a váltópénzzé inflálódott bankjegyet – mivel sokat van forgalomban – két-három évente cserélni kellett, addig az előállítási értékét tekintve ugyanannyiba, nagyjából harminc forintba kerülő érme évtizedekig használható. A két-három évenkénti átlag ráadásul folyamatosan romló tendenciában jött ki: az elmúlt években jellemzően már minden második, az MNB készpénzlogisztikai központjába bekerülő kétszázas bankjegyet átalakították fűtésre alkalmas pénzfecnivé.

Hogy mennyire elinflálódott a 200-as, azt jól jelzi: míg 1998 májusában, bevezetésének idején 336 darab Károly Róbert-es pénzből kijött a havi átlagfizetés – annak összege ugyanis 67 254 forint volt –, októberben már 985 darab jutott volna egy átlagfizetéssel (197 100 forinttal) rendelkező dolgozónak. Akkor egy kétszázasból nagyjából egy és negyed liter benzin jött ki, míg ma már kétharmad literre is csak a legolcsóbb kutakon futná.

Az euróra való felkészülést az új 200-as úgy segíti, hogy hozzászoktat minket a nagyobb értékű érmék használatához. A legnagyobb, általánosan használt euróérme a kettes, ami forintban egy ötszázasnál is többet ér (nem meglepő talán, hogy az új kétszázas kétszínűsége az egyeurós kétszínűségére hasonlít, értékben is közel áll hozzá).

Hat bankjegyünk maradt

A kétszázas bevonásával ismét hat bankjegyünk van, ennyit használtunk 1983 és 1990 között, majd 1999-ben és 2000-ben, érméből szintén hatot használhatunk. Hétfőtől ismét nincs olyan címletünk, amiből párhuzamosan használnánk bankjegyet és érmét, ez a 200-as érme bevezetését megelőzően 1999-től volt jellemző, addig, egészen 1970 óta, mindig volt olyan címlet, amelyből bankjegyet is nyomtak, fémpénzt is vertek (19970-től 1992-ig a 10-es volt ilyen, 1983-tól 1992-ig a 20-as, 1993-tól az 50-es 1996-ig, a 100-as 1998-ig, a 200-as pedig 1998-ban).

Legutóbb tavaly márciusban szűnt meg forint, akkor az 1 és 2 forintos érméket vonták ki a forgalomból. Azt megelőzően, 2007 augusztusában a Mátyás királyos ezresek közül a biztonsági elem nélküli, könnyen hamisítható pénzektől kellett elbúcsúznunk, előtte 1999 óta nem volt pénzbevonás (akkor szűnt meg a régi adys, bartókos és széchenyis 500-as, 1000-es és 5000-es, valamint a forgalomban már régen nem használt 50 filléres).