Óriási bukta lehet a kínai túró rudi

2009.12.11. 09:50 Módosítva: 2009.12.11. 09:50
Korántsem sikertörténet, és akár félmilliárdos állami veszteséggel zárulhat a túró rudira hajazó kínai termék, a Túró Kiitty eddigi históriája, értesültünk azután, hogy hétfőn beszámoltunk a magyar tőke kínai megjelenéséről. A birtokunkba került információk szerint a több mint féléve tartó próbaüzem ellenére a sorozatgyártás még nem kezdődött el, ráadásul a magyar technológiát magyar állami hitelből megvásárló kínai cég nem kezdte el a kölcsön törlesztését, és időközben vitába keveredett a hetek óta elérhetetlen magyar partnerével.

„Vérre menő vita van a felek között, amíg az le nem zárul, nem is fogjátok elérni őket” – írta egy olvasónk azután, hogy hétfői cikkünkben megemlítettük: a Duoluo Kaidi (Túró Kiittyy) márkanéven kínai piacra szánt túró rudik magyarországi ötletgazdáival, az EU-Milk Technologies Kft. vezetőivel nem tudtunk beszélni.

Egy másik olvasónk azt írta, hogy a magyar céget már kiebrudalták Kínából, miután a Pekingtől kétszáz kilométerre fekvővő Fengingben lévő túrórudigyár felépítése után a majdani nyereségen üzleti vitába keveredett helyi partnerével, a Dzsong Hszing Ltd.-vel (olvasónk tudni vélte, hogy a kínaiak elérték a gyár államosítását). Az EU-Milk korábbi tájékoztatása szerint ezzel a céggel közösen, az Eximbank kétmillió eurós (270 forintos euróárfolyamon számolva 540 millió forintos) hitelének segítségével valósították meg a beruházást, és az idén tavasszal megkezdte a próbaüzemet.

kitty450

Annyi, de nem arra

Nos, az Eximbank valóban kétmillió euróval szállt be a boltba, de azt nem a magyar cég kapta arra, hogy beszálljon a gyár építésébe, tudtuk egy, az állami bankhoz közeli, nem hivatalos forrásból (a bank hitelezésért felelős vezetői közül egy hét alatt senkivel sem tudtunk beszélni, holott Rosta György vezérigazgató-helyettes titkárságán visszahívást ígértek).

Jó kezdés után néma csend

Az Opten cégtárának adatai szerint a Pusztai Dezső, Káplár Kálmán, Tóthfalusy Péterné és Kovács Árpád által alapított, 2007 szeptemberében bejegyzett EU-Milk Technologies Kft. az indulás évében 320,95 millió forintos nettó értékesítési árbevételt produkált, év végi kötelezettségei 61,9 millió forintra rúgtak, üzemi eredménye 1,29 millió, adózás előtt ieredménye 4,27 millió forint volt, 2008-as beszámolóját nem találtuk meg. Lényegében ugyanez a tulajdonosi kör – Pusztai, Káplár és Tóthfalusyné – birtokolnak egy EU-Milk Development Kft. nevű céget is, ám a tevékenységet nem végez, tavaly nem is volt árbevétele.

Pontosabban a pénz végül a magyar vállalatnál kötött ki, ám a hitelt a Dzsong Hszing vette fel, méghozzá arra, hogy megvásároljon egy gépsort és egy gyártási technológiát az EU-Milktől. „Valójában a korábban megjelent sajtóhírekkel szemben szó sincs itt magyar tőkebefektetésről, ez az üzlet szimpla technológiatranszfer volt” – fogalmazott neve elhallgatásával egy minisztériumi forrásunk.

Tehát az Eximbank a kínai céggel kötötte a hitelszerződést, méghozzá meglehetősen kedvezőnek tűnő feltételekkel. Tudomásunk szerint a vételárnak csak tíz százalékát kellett önerőből kifizetnie a Dzsong Hszingnek; vagyis az EU-Milk összesen 2,2 millió eurót kellett, hogy kapjon az exportált technológiáért.

Nem fizetnek

A kölcsönt így értelemszerűen a kínai cégnek is kell törlesztenie. Vagyis csak kellene; ez eddig információink szerint nem történt meg, holott a 2007 őszi megállapodásban szereplő kölcsönnek már a tőkerészét is törleszteni kellene (úgy tudjuk, valamennyi kamatot törlesztettek, de forrásaink információi eltérőek arról, hogy ezt a kínaiak vagy az EU-Milk fizette-e meg az Eximbanknak).

Nemcsak a hiteltörlesztés várat magára, hanem ami sokkal fontosabb, a sorozatgyártás is (holott napi százezer darabos kapacitást terveztek). A két cég 2008 elején jelentette be, hogy megkezdték a gyárépítést, majd idén tavasszal elindult a próbaüzem. És azóta is tart. Forrásaink megerősítették olvasóink levelét, miszerint valóban komoly vitába keveredett a magyar és a kínai cég, de nem azon, hogy a várható profitból milyen arányban részesüljenek.

Egy kis kifogás

Hanem egyfelől azon, hogy a kínaiak szerint a magyar technológia nem alkalmas arra, hogy folyamatosan azonos minőségen termeljen, néhány napos távlatokban is annyira eltérő minőségű és méretű csokis túrórudak jönnek le a gépsorról, hogy a terméket még szabványosítani sem lehetett (hiszen ilyen termékre eddig, mivel nem ismerték az országban, szabvány sem volt).

Csakhogy úgy tudjuk, miközben a Dzsong Hszing azt állítja, hogy a próbaüzem alatt nem volt stabil a termelés, a magyar fél azzal érvel, hogy a gépet a kínaik átvették, a próbaüzem kezdetén elismerték, hogy jó a technológia, ahogyan elismerték a hitelfizetési kötelezettségüket is (amit most a gyártási nehézségekre hivatkozva mégsem teljesítenek).

Családban marad

A magyar álláspont szerint ugyanakkor a kínaiak azok, akik – nemcsak a törlesztés elmulasztásával – nem teljesítették a kötelezettségeiket. Információink szerint az EU-Milk a Dzsong Hszinggel történt szerződéskötés után megállapodott egy helyi marketinges céggel a termék kínai bevezetéséről.

Forrásaink szerint ezért több mint félmillió eurót (nagyjából 150–170 millió forintot) fizettek ennek a cégnek reklámtevékenységért. Úgy tudjuk azonban, hogy ez a társaság – amelynek egyik vezetője rokoni kapcsolatban áll a Dzsong Hszing egyik vezetőjével – a munka elvégzését eddig semmivel, sem tévéhirdetések felvételeivel, sem óriásplakátokkal, sem újsághirdetésekkel nem tudta igazolni.

Senki nem mond semmit

Természetesen a nem hivatalos forrásokból szerzett információinkat szerettük volna az érintettekkel kommentáltatni. Az Eximbanktól, mint írtuk, nem hívtak minket vissza. A magyar cégek külföldi befektetését ösztönző ITD Hungarynél közölték, hogy az üzletet az ITD nélkül bonyolította annak idején az EU-Milk, így nekik nincsenek információik az ügyről.

A pekingi magyar külgazdasági szakdiplomata, Wolf Csaba, amikor elértük, éppen tárgyalt, röviden csak annyit mondott, hogy tudomása szerint az EU-Milk valóban nem vegyesvállalatba szállt be, hanem csak gépsort adott el a kínai cégnek, és hogy az Eximbank valóban nem a magyar, hanem a kínai vállalattal kötött szerződést. Arról azonban, hogy a beruházás hol tart most, nem voltak aktuális információi.

Cégkavalkád

Az EU-Milket változatlanul nem sikerült elérnünk. A cég igencsak kezdetleges, helyesírási hibáktól sem mentes, az extra.hu tárhelyén fellelhető honlapján két telefonszámot közöltek, egy vonalast és egy mobilt. A vonalas hívásakor géphang közli velünk, hogy a hívott számon előfizető, illetve szolgáltatás nem kapcsolható, a mobil kicsöng, majd bekapcsol a hangposta, vagyis csak bekapcsolna, új üzenetnek már nincs hely rajta.

A két telefonszám egyébként nem is az EU-Milk nevén van – arra a Google segítségével találtunk egy harmadik számot, ezen egyszer tudtunk beszélni valakivel, aki nem mutatkozott be, csak azt mondta, hogy a vezetőség éppen tárgyal, próbálkozzunk később, aztán minden hívásnál bekapcsolt a fax –, hanem a Tip-Top Gun Bt. nevén. Ezt a céget egy személy köti az EU-Milkhez: Tóthfalusy Péterné, aki a főváros XV. kerületében bejegyzett Tip-Top Gunban éppúgy tulajdonos és ügyvezető, mint az EU-Milkben, emellett idén áprilisig előbbi székhelye az a budapesti, Klauzál téri cím volt, ami az egyébként ceglédi bejegyzésű EU-Milk honlapján is címként szerepel. A Tip-Top Gun egy másik telefonszámán sikerült Tóthfalusyné férjével beszélni, aki megígérte, hogy átadja elérhetőségeinket feleségének, aki majd visszahív. Erre azóta is várunk.

Nincs a teremtésben vesztes, csak

„Ez nagyon összetett ügy, nagyon sok szálat kell majd kibogozniuk az arra illetékeseknek” – mondta egyik forrásunk. Egyelőre az látszik biztosnak, hogy van egy gépsor valahol Pekingtől kétszáz kilométerre, egy kisvárosban, amire kétmillió eurós állami hitelt nyújtottak.

A pénz eljutott ugyan a magyar céghez, de az annak egy részét vissza is forgatta a kínai piacra, egyelőre úgy tűnik, eredménytelenül. A törlesztés viszont nem kezdődött el, és a kölcsönszerződést – korábbi hírek szerint a kínai partner három hónapig tartó átvizsgálása után – a szintén állami tulajdonú Mehib biztosította. Most tehát úgy tűnik, könnyen kétmillió eurós állami buktával zárulhat a nagy kínai túrórudi-biznisz.