Majdnem megbukott az MSZP

A Mit ígérnek? civil kezdeményezés a választási kampány időszakában elfogulatlan módon értékeli a pártok programját, elsősorban annak célzottságát, számonkérhetőségét, illetve megalapozottságát. (A kezdeményezésről korábban beszámoltunk.) A projekt az európai parlamenti választásokon öt százalék feletti eredményt elért pártokat fedi le, ezek közül a két kisebb párt már korábban előállt választási programjával, így most az MSZP értékelése volt soron. Az értékelés a pártok céljait nem minősíti. Abban nem ad segítséget, hogy a baloldali, konzervatív, liberális, vagy más értékrendet valló szavazóknak kit érdemes választania. Ehelyett a programok minőségére koncentrál, annak érdekében, hogy a programokról és ígéretekről zajló viták általános színvonala emelkedjen, és a konkrét, számonkérhető szakpolitikai lépések nagyobb teret kapjanak a diskurzusban. A projekt 12 közgazdász tevékenységének az eredménye, akik szabadidejükben folytatják a projektjüket.

A független közgazdászok most a kormányzó MSZP múlt héten megjelent programját értékelték.

Az értékelés legegyszerűbb formája egy ötfokozatú skála, amelyen korábban az MDF a közepesnek megfelelő 3-as pontszámot, míg a Jobbik az ennél gyengébb 2,5-es osztályzatot érdemelte ki. Ezt múlta alul az MSZP a kettes "osztályzatával". (A kerek pontszámok véletlenszerűek, a skála egy tizedesjegy pontossággal mér.)

Ahogy az alábbi ábrán látszik, a pártok a programjuk megalapozottságával állnak leginkább hadilábon, de az MSZP nem itt, hanem már a célzottságban hatalmas hátrányt szed össze a két kisebb párttal szemben. A Mit ígérnek? alapítói úgy találták, hogy a legtöbb esetben nagyon általános, gyakorlatilag mindenki által vállalható, jövőképről nem árulkodó célok találhatók a programban. Számos alkalommal a megfogalmazás nem is célkitűzésre utal, sokkal inkább kívánságokat, az adott területen elérendő javulás vágyát ismerteti a program. Úgy tűnik, az elemzők azt is rosszul fogadták, hogy az MSZP olyat is ígér, ami nincs a hatáskörében (például a nemzetgazdasági bérnövekedés mértéke), illetve, hogy gyakran nem jelenik meg transzparensen, hogy egy-egy cél, ígéret mennyiben jelent újat az elmúlt fél évben megvalósultakhoz képest.

A fentiekre példát jelenthetnek az olyan idézetek, mint hogy "elérhetőbbé és fenntarthatóbbá tesszük a gyermekjóléti szolgáltatásokat." vagy "A gazdasági válság ellenére sem maradhat senki egészségügyi ellátás nélkül."

A Mit ígérnek? értékelésében fontosnak számító területek a „korrupció és pártfinanszírozás", a "költségvetési politika stabilitása és kiszámíthatósága" és a "vállalkozásbarát/teljesítmény-ösztönző adórendszer" esetében nincsenek értékelhető, konkrét célok, intézkedések. A többi területen sem mutat be számszerűsített hatásokat a program, és nem is hivatkozik háttértanulmányokra vagy nemzetközi példákra. A részterületek egészét átfogóan nem rendelkezik célokkal és intézkedési javaslatokkal (tehát csak marginális jellegűeket tűz ki) a közoktatás és a képzetlenek foglalkoztatása terén. Hasonlóképpen konkrétum nélküliek az innovációs, vidékfejlesztési, szociálpolitikai fejezetek is.

Az egyetlen pozitívum talán, amit megemlít az értékelés, hogy a program tartózkodik a látványosan irreális, felelőtlen ígéretektől. E szempontból a program az MDF és a Jobbik "közé esik", előbbi egyáltalán nem ígér nagyokat, utóbbi azért csendben és apránként meglehetősen sok pénzt ígér oda a választóknak. Az MSZP ugyan kifejezi a "kiszámítható költségvetési pálya" iránti igényét, ám a sok kisebb-nagyobb intézkedés fedezetét nem ismerteti, egyszerűen feltételezi, hogy a gazdasági növekedésből, hatékonyságjavulásból és EU-s forrásokból származó források elegendőek lesznek. A program költségeit mindeféle indoklás nélkül 2000 milliád forintra teszi, ennek tényleges megítélése azonban komoly korlátokba ütközik, hiszen az ígéretek többnyire mind a vállalás pontos meghatározása, mind az ütemezés tekintetében gyengék. Így az intézkedések költségvetési hatása sem aggegáltan, de egyedi intézkedések szintjén sem ismert.

A megalapozottságot tovább gyengíti a hibás kiindulópont. Miközben a Mit ígérnek? által felkért értelmiségiek több akut strukturális problémát is azonosítottak a magyar gazdaságban, addig az MSZP programja úgy tesz, mintha a bajok oka kizárólag a globális válság lenne. Így aztán a program az elmúlt nyolc év eredményeinek értékelésekor tendenciózusan szelektál, és rendkívüli mértékben hagyatkozik az utolsó egy év intézkedéseire.

Az eddig bemutatott három párt programja nem csak abban egyezik meg, hogy abban a költségvetési hatásokat nem mutatják be, hanem abban is, hogy az ígéretek homályossága, illetve időzítésük hiánya miatt a négy év múlva esedékes számonkérhetőségük igencsak komoly nehézségekbe ütközik.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!