Ne az államtól várjuk a válság megoldását

A jelen gazdasági válság nem szokványos magyarázatát adta előadásában Urbán László, az OTP volt vezérigazgató-helyettese a CEU Business School szembenézést, a valós helyzet elemzését szolgáló konferenciáján. A lakáspiaci buborék kipukkanását, a felelőtlen banki hitelezési gyakorlatot és az átláthatatlan pénzpiaci termékek kialakulását lehetővé tévő gyenge szabályozást hangsúlyozó bevett magyarázatokkal szemben Urbán arra hívta fel a figyelmet, hogy az Egyesült Államokban kormányzati nyomásra növekedett a hitelállomány: az évtizedekig tartó állami befolyásolás, politikai akarat és a szociálisan hátrányos helyzetű csoportokat védő bírói gyakorlat taszította a bankokat a lakáshitelezés kiterjesztésére a kevéssé hitelképes tömegek irányába.

Greenspan buborékot fújt

Ez a folyamat az amerikai gazdaság mesterségesen táplált növekedésével párosult. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed korábbi elnöke, Alan Greenspan neve által jelzett érában ugyanis a mesterségesen alacsonyan tartott kamatszinteknek köszönhetően 1987-től még ciklikus visszaesés sem volt az USA-ban. Ma már tudjuk, hogy ez a mesterséges konjunktúra természetesen vezet a pénzügyi buborékok kialakulásához.

A válságjelek hatására a szereplők soha nem látott mértékű, tömeges és fedezetlen shortolásba kezdtek (az árfolyam esésére játszottak) – ez tette fel a pontot az i-re. A pénzügyi szakember szerint a szabályozók nem voltak a helyzet magaslatán, mert hirtelen olyan tőkeelvárásokat támasztottak a válság által padlóra küldött, likviditási gondokkal küzdő bankokkal szemben, amelyeket képtelenek voltak teljesíteni. Ha nem várják meg a hatóságok az újabb fellendülést, és a válság kellős közepén kezdenek szigorításba, ez akár tovább mélyítheti a krízist – véli Urbán – bár hozzátette, hogy a shortolás terén valóban van keresnivalója a hatóságoknak.

A bankok fizetnek

A szakember szerint a monetáris politika jól reagált: a bankok feltőkésítése volt az egyetlen járható út, hiszen csak a jegybankok pénze elegendő a hisztéria megfékezéséhez. Itt arra figyelmeztetett, hogy bár népszerű politikai fordulat a bankokat és magas fizetésű bankárokat a szőnyeg szélére állítani, de az Egyesült Államokban már megkezdődött a pénzintézeteknek nyújtott kölcsönök kamatostul történő visszafizetése, amely kedvező irányba billenti a költségvetést.

Az EBRD leendő magyar igazgatóhelyettese szerint az állam és a szabályozás szerepének túllihegése további kérdéseket támaszt, hiszen jól látszik, hogy a válság ott volt erősebb, ahol a magas adósságállomány miatt az állam fizetőképessége kétségessé vált. Urbán László szerint a legjobb, amit az állam tehet, ha rendbe hozza költségvetését és hitelállományát. Magyarország elindult ezen a helyes úton – utalt elismerően a szakember a teremben lévő Oszkó Péter által megkezdett munkára.

Nem az állam fog megmenteni

A válságból kivezető utak tekintetében sem a szabályozás szigorítása, sem az állami költekezés növelési nem járható út. A piaci szereplők gúzsba kötése a növekedés visszafogásához, az utóbbi pedig törékeny növekedési modellhez vezet. A magas lakossági megtakarítással bíró Németország, Japán, az olajexportőr országok és Kína belső fogyasztói keresletének növekedése lehetne az új növekedési stratégia alapja, azonban tradicionális, kulturális okokból ezek a fogyasztók nem fognak többet költeni. Urbán szerint jól látszik, hogy a pánikhelyzet már elmúlt, a gazdaság megkezdte a kilábalást, ezért nem feltétlenül kell új gazdasági modell kialakulását várni a jelenlegi helyzettől.

Martonyi János volt külügyminiszter szerint divatos arról beszélni, hogy Európa demográfiai, gazdasági, kereskedelmi jelentősége csökken, politikai súlya visszaesik. Azonban ez relatív csökkenés: a fejlődő világ többszáz éves lemaradását küzdi le éppen rohamléptékkel, ezért tűnik az EU lassúnak. A világkereskedelemben még mindig az Unió a legnagyobb szerves egység, amely ráadásul a többoldalú tárgyalások során következetesen és egységesen lép fel, és keményen képviseli az érdekeit. A fejlődő világ most sok tekintetben izgalmas, diplomáciai és – a soha nem látott egymásrautaltság miatt – gazdasági szempontból is lényeges, hogy a piacosodást és gazdasági konjunktúrát követően az autoriter rezsimek a demokratizálódás melyik útját választják, a forradalomtól a visszarendeződésig terjedő skálán.

Európának jót tett a válság

Ugyanígy számos kérdés övezi az integráció jövőjét is. Martonyi szerint az EU olyan sajátos egység, melynek lényegét mind a szuperállamot követelők, mind a széles nemzeti függetlenséget kívánók félreértik. Az integráció modellje módosul, alakul a világhoz, de a lényege ugyanaz marad – véli az egykori külügyminiszter. A legfontosabb az az intézményi kihívás, amellyel az EU a közelmúltban szembesült.

Az integráció döbbenetes sikertörténet, egyben sikercsapda is volt: az erőteljes bővülés és mélyülés terheit az egyébként zseniális intézményrendszer nem tudta elviselni, változni kényszerült. Martonyi szerint a válság Európának kimondottan jót tett, habár sokak számára okozott egyéni tragédiát. Azt üzente: „ébresztő, az eddiginél szorosabb gazdaságpolitikai koordinációra van szükség”. Ebből a szempontból a diplomata nagy reményeket fűz Herman Van Rompuy, az Európai Tanács első elnöke új pozíciójához és munkájához.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!