Listázással kezdi Papcsák az elszámoltatást

Halállistaként emlegetik az Index információi szerint azt a céglistát, ami lassan az egész államigazgatáson és állami cégeken körbeér, és amit Papcsák Ferenc elszámoltatási kormánybiztos kérésére köröztetnek. Az állami tulajdonú cégekhez a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől, a minisztériumokhoz információink szerint közvetlenül a kormánybiztostól eljuttatott levél előírja: ma délután öt óráig közölni kell, hogy a listában szereplő cégekkel 2002 óta milyen szerződéseket kötöttek az állami cégek, intézmények és mennyit fizettek ezért. Az adatokat az MNV július 13-án kedden kelt levele szerint egy excell táblában a vezérigazgató e-mail címére eljuttatniuk az állami cégeknek.

A listán összesen 85 cég szerepel, de sok esetben egyetlen tulajdonos vagy tulajdonosi kör tűnik fel több cég mögött is. Az összeállítás egyértelműen koncepciósnak tűnik, a bekért adatok pedig döntően – lényegében az üvegzseb keretében amúgy is közzé teendő – semmitmondó információk. Az egyetlen lényeges kivétel ezalól az, hogy az állami cégeknek nyilatkozniuk kell arról is: a listán a szereplőkkel kötött szerződéseket személy szerint ki írta alá állami részről.

A céglista két részre osztható. Az első 52 cég vegyes merítés, láthatóan némiképp esetlegesen, de meghatározott körre utazva rakták össze, az utolsó 33-at Gyurcsány Ferenc személye kapcsolja össze. A listán szereplő cégek többsége ugyan szerepelt már a sajtóban, akár tulajdonosa, akár egyes megbízásai kapcsán, és több olyan is akad, mely a médiában “gyanúsként” bemutatott ügyben tűnt fel, de – legalábbis az Index gyors ellenőrzése szerint – hivatalos eljárás állami megrendelésekkel összefüggésben egyik ellen sem indult.

A Köztársasági Őrezreddel szorosan együttműködő In-kallal indul a lista, melyben sem abc-, sem egyéb rendet nem tudtunk felfedezni – még az azonos tulajdonosi hátterű cégek sem mindig szerepelnek egymás mellett. Telkes József cégei részben egy csoportban szerepelnek a lista elején – a tanácsadó például a listán szereplő IFUA-val és a KPMG-vel közösen nyert el még a Gyurcsány-kormány alatt egy kiterjedt, átvilágításra és racionalizálásra vonatkozó kormányzati megbízást –, de a részben szintén tulajdonában álló Force Motrice Zrt. csak később szerepel. Persze kérdés, hogy a cég vajon Telkes miatt, vagy esetleg a cégben tulajdonos Felsmann Balázs volt gazdasági minisztériumi szakállamtitkár miatt került a listára.

Különös, hogy a big fourként emlegetett négy nemzetközi könyvvizsgáló közül – bár mindegyiknek vannak komoly állami megrendelései – csak a korábban Simor András, majd Oszkó Péter vezette Deloitte került a listára. Szerepelnek a névsorban volt kormányzati kommunikátorok – Braun Róbert, Szigetvári Viktor és Batiz András – cégei. Listára került több más kommunikációs cég is, a Cafe csoport például nyolc céggel is képviselteti magát, ugyanakkor a Political Capital Kft. szerepel a névsorban, de a cégcsoport többi tagja nem.

Érdekesség, hogy nem szerepelnek az adatkérésben olyan társaságok, melyeket például a már több büntetőeljárás keretében vizsgált BKV bízott meg. Szerepel viszont olyan cég is, amely már 2002 előtt, tehát az előző Orbán kormány alatt is komoly állami megrendeléseket kapott, így például a Welt 2000, amely egyebek között a Széchenyi-terv monitorozására fejlesztett rendszert.

Nincs érdemi információ

Az önkényesen, legalábbis látható szempontok nélkül összerakott lista önmagában is koncepciós eljárás érzetét kelti, de ráadásul szakmailag is megkérdőjelezhető, mire lehet jó egy ilyen adatgyűjtés. Eleve nem kérték be a közbeszerzési adatokat: egy utólagos vizsgálat egyik alapja lehetne pedig, hogy milyen - nyílt vagy meghívásos - tenderen, hány ajánlatoból, hány pályázót kizárva, hogyan választottak nyertest. Nem kérdez rá a körlevél arra sem, mely ügyekben indult esetleg utóbb jogorvoslati vagy egyáltalán, bármilyen eljárás. Nem látszik az sem, hogy adott területekre, szektorokra koncentráltak volna a lista összeállításakor: bár dominálnak a tanácsadó cégek,  szó sincs kizárólagosságról. Ugyanakkor a közkeletű vélekedés szerint a korrupció melegágyát jelentő építőipari – például útépítési – megbízásokban érintett cégek közül egyetlen egy sem szerepel a listán.

Nem látszik értékhatár sem: a listán szereplő cégek között akad olyan, amely évek alatt összességében akár milliárdos nagyságrendű állami megbízáshoz jutott - ezeknek jelentős részét egyébként sok cég referenciaként fel is tűnteti honlapján, de akad olyan is, amelyik alig pár millió, sőt, akár egymillió forint alatti szerződéssel bírt.

Gyurcsányi cégbirodalom kopipészttel

Akad viszont olyan cég is, amely egészen biztosan egyáltalán nem kapott állami pénzt a vizsgálni kért 2002 és 2010 közötti időszakban, egész egyszerűen azért, mert már korábban megszűnt. Ilyen például a 33-as Gyurcsány-listában szereplő társaságok közül a Hír-Rádió Kft.: ezt 1998 szeptemberében hozták létre, ám már 1999 áprilisában megindult a végelszámolása, és júniusban meg is szűnt. Szintén nem érte meg a 2002-es szocialista éra kezdetét az Első Magyar Timföldipari Kft., amit 2000-ben szüntettek meg végelszámolással.

A Gyurcsány-listán szereplő cégek egy másik részének a nyilvános mérlegadatai árulkodnak arról: nem kaptak zsíros állami megbízást az utóbbi években. Például a Ger-Com Kft. vagy a GPS Vagyonkezelő Kft. éves árbevételei az egymillió forintot sem érték el az elmúlt esztendőkben. Ezek a tények is arra utalnak, hogy a lista összeállítói nem fektettek túl sok energiát a munkába. Még árulkodóbb azonban az, hogy szerepel az összeállításban a Dunántúl Termékenység Egyesülés. A cégnyilvántartásban ilyen nincs, az interneten is csak mintegy 2800 találatot kapunk a kifejezésre. Ezeket átnézve kiderül: a szóösszetétel valójában egyetlen helyen szerepel, abban az interneten 2009 eleje óta terjedő listában, ami Gyurcsány üzleti érdekeltségeit hivatott összegyűjteni. A találatokból az is látszik: ez az összeállítás került bele – néhány kihagyott céget nem számítva szinte változatlan tartalommal – az MNV-levélbe, láthatóan minden kiegészítő adatgyűjtés nélkül, egyszerű kopipészttel.

Egyértelmű üzenet?

Aligha érthető félre a lista üzenete, fogalmazott egy állami intézménynél dolgozó forrásunk, aki szerint egyszerűen senki nem mer majd mégoly indokolt esetben sem a listán szereplő cégekkel szerződni. (Információink szerint egyébként több olyan cég is van a listán, amely kapott állami megrendelést a kormányváltás óta is.) A hatást mutatja: több forrásunk szerint egyes helyeken - inkább pletykaként - egyenesen az terjed, hogy a listához informálisan, de direkt utasításként “csatolták is fentről”, hogy a felsorolt cégek tiltólistán vannak, sőt, meg kell vizsgálni az esetleges érvényes szerződéseik felbontásának lehetőségét. A listán szereplő egyik cég egyik vezetője szerint az hagyján, hogy az állami szektorból aligha kapnak megrendelést a jövőben, a kérdés az, hogy a kormányzati üzenet mennyire megy át privátszférába, lesznek-e olyanok, akik jobb a békesség alapon inkább kerülik a listázottakkal való kapcsolatot.

Tájékozódni kell

Egyszerűen tájékozódni akarok, nem értem, miért lehetne ezzel bármi probléma - mondta megkeresésünkre Papcsák Ferenc. A kormánybiztos szerint döntően a sajtóban megjelent ügyek alapján állították össze a listát, és a cél egyszerűen az, hogy megnézzék, ezek a cégek az “állami szervezetrendszerben hogyan, miként mutatkoztak meg”. A listát ezért megkapták a minisztériumok is. A listára kerülés, illetve az arról való lemaradás kritériumait firtató kérdésünkre a kormánybiztos azt mondta, egy előzetes tájékozódás zajlik, lehetnek még más cégek is, amelyekről később adatokat kérnek.

Az előzetes tájékozódás a magyarázat arra is, hogy kérdések  lényegében kimerülnek az üvegzseb program keretében közzéteendő adatokban, majd később dőlhet el, milyen ügyekben kell további, tényleges vizsgálatot indítani. A vizsgálatokat én egyébként is csak koordinálom, a tényleges vizsgálatok az illetékes minisztériumokban folynak, azok eredményéről is őket érdemes kérdezni - mondta a kormánybiztos.

Papcsák szerint nem kell attól tartani, hogy az államigazgatásban bárki is úgy értelmezné, hogy a listán szereplő cégekkel jobb nem szerződni a jövőben, és szó sincs arról, hogy informális utasítást adtak volna a meglevő szerződések felbonthatóságának vizsgálatára. Az pedig, hogy a közbeszerzéseken résztvevő cégeknek el kell viselniük egyfajta nyilvánosságot, az állami megrendelések velejárója.