Széchenyi lenyomja az Új Magyarországot?

A Széchenyi-program ugyanúgy az uniós forrásokra épít, és hasonló célokat tűz ki, mint az ÚMFT, mondták a szocialisták múlt héten, a dokumentum társadalmi vitára bocsátása után. A Fidesz szerint ezzel szemben az újjáélesztett terv gyökeresen más, mint amit a szocialista-liberális kormány felmutatott.

Az osztogatás vége

Osztogatás helyett gazdaságélénkítés kell - ez volt a mottója már a szocialistáknak is, amikor leállították a Széchenyi-tervet. Most az érv fideszes politikusok szájából hangzott el az Új Magyarország Fejlesztési Terv búcsúztatásakor.

"A két program között számos helyen van átfedés, az új irat több ponton az előző kormány munkáját szeretné folytatni, céljaiban, eszközeiben és hangnemében mégis jelentősek a különbségek" - tesz igazságot egy kormányközeli forrásunk.

A gazdaság egy mozdony

A Széchenyi-tervnek más a közönsége és a nyelvezete. Míg az ÚMFT inkább a szakmának és az EU-nak szólt, addig a fideszes program a hétköznapi emberek nyelvén fogalmaz. Világos, jól érthető, strukturált dokumentum, a kisvállalkozók nyelvén íródott. Tele van magyarázatokkal és példákkal, kerüli a számokat és a szakkifejezéseket. A gazdaságot mozdonyhoz hasonlítja, amelybe az uniós pénzeket azért kell elégetni, hogy a szerelvény nagyobb sebességre kapcsolhasson.

Kevésbé érdeklik ugyanakkor az uniós elvárások. Míg az ÚMFT elsősorban arról szólt, hogy hogyan lehetne minél inkább megfelelni az EU-nak, és lehívni a forrásokat, addig a Széchenyi-terv úgy tekint az uniós pénzekre, mint ami rendelkezésünkre áll. “A szövegből hiányzik a kockázatok és a mechanizmusok leírása, ez a vitairat egyik nagy gyengesége” - hangsúlyozta az Indexnek egy neve mellőzését kérő szakértő.

Szerinte lehet bármi a kormány programja, minden az egyes projektek sikeres menedzsmentjén múlik majd. Az ÚMFT ilyen téren összeszedettebbnek tűnt, de az uniós pénzek lehívásánál végül mégis kudarcot vallott, a rendelkezésre álló 22,5 milliárd eurónyi (6345 milliárd forint) forrásnak csupán kis százalékát használta fel.

Önmagával is vitában

Az új Széchenyi-terv vitairata a nagyközönségnek szól, mindenki kiolvashatja belőle a neki tetsző mondatokat. Aki azonban összefüggéseiben próbálja meg értelmezni a szöveget, több ellentmondást is találhat benne.

A szöveg egyszer a piac mechanizmusait dicséri, másszor az állami tervezés fontosságára hívja fel a figyelmet, a kormány a szöveg egyik részében a piac és a verseny mellett kardoskodik, addig máshol érthetetlen módon korlátozná azt. “A növekedéspárti gazdaságpolitika szerint az államnak nem az a dolga, hogy adjon, hanem az, hogy ne vegyen el” - írják az egyik oldalon, néhány lappal később már a támogatások szükségességét hangsúlyozzák. A tanulmány szerint nem az állam feladata, hogy kitalálja, milyen pályázatokra van szükségük a vállalkozóknak, nem sokkal később mégis meghatározzák a kitörési pontokat és a hét fejlesztési irányt.

„Az állam legtöbb esetben ügyetlenebb a gazdaságon belül forráselosztás-szervezésben, mint a piac” - szögezi le a vitairat, majd később mégis bátran nyilatkozik arról, hogy Magyarországon 4-5 globális nagyvállalatnak kellene alakulnia, az építőiparban pedig 6-8 tervező és kivitelező vállalatra lenne szükség. A szöveg egy másik részén már 10-es szám szerepel - hívja fel a figyelmet a Figyelőnet egyik írása is.

A terv másik nehezen értelmezhető része a foglalkoztatással kapcsolatos. A program szerint a közmunkaprogramok inkább csak zsákutcába vezetik a munkára várókat. Másutt ezzel szemben kifejtik: "a közmunkát tovább kellene fejleszteni, annak szervezését pedig az önkormányzatok helyett a működő vállalkozásokra kell bízni." Később pedig ennek is ellentmondanak: „össze kell vonni a közhasznú és közcélú foglalkoztatást, megszüntetve a fölösleges átfedéseket, nagyobb mozgásteret adva ezzel az önkormányzatoknak a foglalkoztatásra.”

Legyen minden jobb

Úgy tűnik, a vitairat a gyűjtőpárt holdudvarának teljes ideológiai lefedését célozza, túl sok érdekcsoportnak akar egyszerre megfelelni, mivel az önkormányzati választásokig nem szeretné szétzilálni szavazóbázisát. A kormánynak azonban előbb-utóbb választania kell a különböző irányok között, egy gazdaságélénkítő program nem lehet sikeres, ha szétaprózza a céljait.

A versenyképesség javításán belül a tanulmány olyan ígéreteket fogalmaz meg újra, amelyeket részben már leírtak a kormányprogramban is: csökkentenék az adókat, az adónemek számát, az adminisztrációt, egyszerűsítenék a hazai és az uniós forrásokhoz a hozzáférést, visszaszorítanák a korrupciót és visszaállítanák a gazdasági jogbiztonságot.

Ezek azonban nemcsak hogy nem állnak szemben a korábbi kormányok ígéreteivel, de egyes kérdésekben egyenes folytatásai annak. Sőt, belekerült egy a Medgyessy-kormánynak készített dolgozat is, amelyet még a Nemzeti Lovasprogramot előkészítő bizottság készített 2003-ban.

"A jelentésben a lovasturizmuson át a lótenyésztésig, a lovassporttól, az állami ménesekig mindennel foglalkoztunk" – mondta a Blikknek a bizottság egyik tagja, akit meglepett, hogy tanulmányukat is felhasználták a Széchenyi-tervhez.  

A bürokrácia az igazi gát

Az Új Magyarország Fejlesztési Tervben a meghatározott prioritások túlságosan általánosak voltak, a fideszes szöveg ennél valamivel konkrétabb, és van benne néhány új elem, például a gyógyturizmus vagy az innováció kérdése. A célok azonban bizonyos értelemben másodlagosak, szavak szintjén az előző kormány tervei sem voltak rosszak, a sikertelenség legfőbb oka a nagy bürokrácia és a rossz menedzsment volt. A vitairatból azonban éppen az nem derül ki, hogy a Széchenyi-program mitől működik majd gördülékenyebben.

Valódi előrelépés lenne, ha sikerülne egyszerűsíteni az EU-s pályáztatást, csökkentenék a pályázatok számát, egyszerűsítenék a pályázati eljárásokat, és intézményrendszert, gyorsítanák a kifizetéseket. Ha a Széchényi-terv ezeket teljesíti, már sikeres program lehet.