Nem tanultunk meg takarékoskodni
További Magyar cikkek
Ha elveszíted, elvész a pénzed – valami ilyesféle felirattal is figyelmeztetett a kicsivel még a rendszerváltást is túlélő, 1992 végéig létezett iskolai takarékbélyeg-gyűjtő könyv arra, hogy a pénzünkkel érdemes gondosan bánni (valamint egy, a betétkönyv végére nyomott rigmussal, ami emlékeink szerint azzal a nép bölcsességgel végződött, hogy sok kicsi sokra megy). A tanulók takarékpénztára volt az utolsó intézményesített kísérlet arra, hogy a gyerekeket a pénzzel való helyes bánásmódra nevelje, megtanítsa, hogy a birtokunkba jutott pénzt nem kell azonnal elkölteni apróságokra, félretéve és összegyűjtve értékesebb dolgokra is fordíthatjuk.
Keveseket érdekel, azok se értik
Azóta felnőtt egy generáció, akiket nem tanítottak pénzügyi ismeretekre, és ennek meg is látszik az eredménye, derül ki minden kutatásból. Például abból, amit az MNB 2006-ban készített a 14-17 és 18-30 évesek pénzügyi ismereteiről. Kiderült, hogy az előbbi korcsoportban tízből egy, az utóbbiban tízből két embert érdekelnek a pénzügyek, ráadásul azok többsége sem érti a gazdasági híreket, aki odafigyel azokra. A többség szinte kizárólag a családtagjaitól szerzi a pénzügyi ismereteit, a bank-, biztosító- és nyugdíjpénztár-választásról is jellemzően a szülők döntenek.
A helyzet az eltelt négy évben sem javult. A jegybank jelenleg is végez egy, a pénzügyi kultúráról szóló vizsgálatot, bár ennek eredményei csak 2011 elejére születnek meg. Ugyanakkor az MNB sajtóosztálya kérdésünkre azt közölte: a fenti eredmények ma is helytállóak, ezt több, azóta más intézmények által elvégzett kisebb kutatás is visszaigazolta.
A fiatalok pénzügyi érdektelenségének és tájékozatlanságának a szakértők szerint több oka is van. Például az, hogy az iskolában sincs gazdasági kérdésekkel, gyakorlati pénzügyekkel foglalkozó tananyag – és a tanárok közül is kevesen értenek a témához –, ráadásul a pénzügyekkel való bánásmód egy olyan szemléletmódot igényel, ami szintén nem alakul ki a hagyományos szocializációs folyamatok során. De a legfontosabb, hogy a szülők, akikre a gyerekek pénzügyekben is hallgatnak, maguk sem rendelkeznek a szükség pénzügyi – és általában piacgazdasági ismeretekkel –, és általában idegenkednek is azoktól.
Változtatnának
Az elmúlt években a pénzügyi intézmények közül több is kezdeményezte a helyzet változtatását. A jegybank 2008 óta foglalkozik kiemelten a pénzügyi kultúra fejlesztésével , akkor fogadta el az MNB vezetése az ezzel foglalkozó stratégiáját, és döntött a Pénzügyi Kultúra Központ létrehozásáról (a jegybank egy évi negyvenezer vendéget fogadó látogatóközpontot is működtet). A versenyhivatal, a pénzügyi felügyelet és a jegybank tavaly februárban kötött megállapodása nyomán a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban egy ingyenes programmagazin tematikus különszám-sorozatot ad ki, az eddigi számok a praktikus pénzügyi ismeretekkel, hitelekkel és megtakarításokkal foglalkoztak.
Emellett a középiskolásoknak vetélkedősorozatot is szervező MNB a Diákhitel Központtal, az oktatási és a pénzügyminisztériummal, valamint a pénzügyi felügyelettel együtt az elmúlt három évben évente kiadta „A pénz beszél! te is érted?” című tájékoztató füzetét, amelyet eljuttatott az ország valamennyi, közel 1200 középiskolájába; idén 135 ezer középiskolás kapta meg a kiadványt.
Az MNB kezdeményezésére létrejött Pénziránytű Alapítvány harmadik éve támogatja szakmailag és anyagilag a középiskolai korosztály pénzügyi ismeretterjesztését szolgáló pénzügyi oktatási programot. Ez ebben a tanévben hatvan középiskolában, több mint száz tanár és nagyjából kétezer diák bevonásával zajlik, a hálózatnak hatvannyolc iskola a tagja.
A PSZÁF a mostani takarékossági világnapra hozta létre új honlapját, a megtakaritasiiskola.hu-t, ami a pénzügyi felügyelet közleménye szerint egyszerre kínál közérthető termékismertetőket, kérdéssorokat, pénzügyi szótárt, öngondoskodási kalkulátort és online pénzügyi fogyasztóvédelmi fórumot (de még játékot is, amin a legjobb eredményt elérők a Pénzügyek megtakarításaink tükrében című zsebkönyv egy példányát nyerhetik meg).
Se tudás, se pénz
Visszatérve a felmérésekre: azokból az elmúlt években kiderült, hogy nemcsak pénzügyi ismereteink, megtakarításaink is elvétve vannak. A Gfk az idei második negyedévben csinált egy felmérést a lakosság megtakarításairól. Ebből kiderült: a felnőttek 21 százalékának van félretett pénze. Az elmúlt tíz éven belül 2004-ben volt a legmagasabb ez a mutató, akkor a válaszadók 37 százaléka számolt be arról, hogy említésre méltó tartalékai vannak, míg 2008-ban húsz százalék alatt volt ez az arány. A helyzet várhatóan a közeljövőben is romlani fog, legalábbis a megkérdezetteknek csak tizede várta, hogy nőni fognak a megtakarításai, több mint húsz százalékuk viszont a félretett pénze csökkenését várja.
A megtakarított pénzek túlnyomó többségét bankbetétekben gyűjtjük – derül ki a GfK Custom Research Worldwide és a Wall Street Journal közös felméréséből (pdf-ben). A másik végletet a részvények és részvényalapok jelentik: csak minden tizedik félretett forintunkat fialtatjuk a tőzsdén (holott a 2008-as gazdasági válság hatására nőtt a részvénybe fektetett pénzeink mennyisége). Megtakarításunk egy jelentős része vélhetően készpénzben van: már egy 2008-as MNB-felmérés 2000 milliárd forintra becsülte a párnacihában őrzött pénz mennyiségét.
A felmérések szerint egyértelmű a kapcsolat az iskolai végzettség, az életkor, a pénzügyi ismeretek és a megtakarítási szokások között. A leginkább a hatvan év feletti, saját vállalkozásból élő, főiskolai, egyetemi végzettséggel, és széles pénzügyi ismeretekkel rendelkező nők bizonyultak takarékosnak, míg a skála másik végén a 15-19 éves fiatalok, és az alacsony iskolázottságúak álltak.
A már említett Gfk-kutatásból az is kiderül: ha a magyarok hirtelen nagyobb összeghez – egymillió forinthoz – jutnának, akkor majdnem minden harmadikuk tartalékot képezne belőle. Nagyjából ugyanennyien a lakásukat újítanák fel, minden negyedik válaszoló a családtagjait segítené ki, minden ötödik pedig meglévő hiteleit törlesztené belőle (és 17 százalék azok aránya, akik elutaznák a pénzt).