Az önkéntes kasszáknak is végük lehet

Két törvénytervezetet nyújt be a kormány pénteken a parlamentnek, ezek szabályozzák a nyugdíjrendszer változásainak részleteit. Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi főfelelős néhány részletet azonban megosztott a nyilvánossággal, bár több kérdésre maga sem tudta a pontos választ, ezért az elképzelések egyes részletei még homályosak.

Államadósság-alap

Biztosra vehető, hogy a kormány felállítja az eddig csak névlegesen létező nyugdíjreform- és államadósság-csökkentő alapot. A magánnyugdíjpénztárakból visszalépők pénze első körben ide kerül majd, az alapot az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK) kezeli majd. A pénzek sorsáról egy többtagú tanács fog dönteni, de hogy ebben kik foglalnak majd helyet, nem derült ki.

A tanács dönt a beáramló pénzek további sorsáról, arról, hogy a pénztártagok részvényekben, befektetési jegyekben és más eszközökben visszakerülő vagyonát mikor, milyen ütemezéssel értékesítik majd. (Ha az eszközöket egyszerre öntenék a piacra, a megugró kínálatbőség leverné az eszközök értékét, ezzel veszteség keletkezne.)

Az ÁKK-hoz kerülő pénztári vagyonnak durván a fele állampapírban van. A tervek szerint ezzel a résszel a kormány azonnal csökkenteni fogja az államadósságot, a csúsztatott értékesítés tehát a pénz másik durván felére vonatkozik. Ezekből az eladásokból komoly bevételre számít a kormány, csak a jövő évi költségvetés ötszázharmincmilliárdot vár az átszivattyúzott nyugdíjvagyonból.

Az ötszázharmincmilliárd nagy része a jövő évi állami nyugdíjak finanszírozására megy, kisebb része a költségvetés bevételeit szaporítja, hogy ezt mire költik, egyelőre nem nyilvános. (Szakértők az eljárást éppen ezért is kritizálják, hiszen ez a hosszú távú megtakarítások felélése.)

Egyéni számlák

Az állami nyugdíjrendszerben is bevezetnek egyfajta egyéni számlákat, Selmeczi szavaiból azonban az derült ki, hogy az egyéni számlás rendszer bevezetése a kormánynak kicsit mást jelent, mint sokan remélték. A nyilvántartás nem terjed ki az egyéni befizetések összesítésére, nyomon követésére, nem lesz látható, hogy mennyit fizettünk be járulékként.

Ezzel az is eldőlni látszik, hogy az átvitt vagyonra az állami rendszer nem magántulajdonként tekint, ezt a pénzt nem személyes vagyonként tartják nyilván. Az átvitt összeg egy óriási közös kalapba megy, a nyugdíjalapba, amiből a jelenlegi nyugdíjasok kapják a nyugdíjat.

Jelenleg az állami rendszerben az is követhetetlen, hogy ki mennyi járulékot fizetett be, és milyen nyugdíjra számíthat. Változás ezen a téren lehet, de csak részleges. Az állami rendszerben az egyéni számla egy nyilvántartási számla lesz, és csak az fog kiderülni belőle, hogy az éppen hatályos szabályok szerint ki mekkora nyugdíjra számíthat. Ez éppen ellentétes a nyugdíjpénztárakban megszokott számlavezetéssel, ahol mindenki forintra pontosan látja az összes korábbi befizetését annak hozamaival együtt.

A magánpénztáraknál tehát követhető a személyes nyugdíjvagyon, az államnál ez nem így lesz. Ahogy Selmeczi elmondta, inkább technikai segítség lesz ahhoz, hogy mindenki munkavállaló lássa, ha a munkaadója nem fizeti rendesen a kötelező nyugdíjjárulékát. Így viszont a rendszer – mivel a befizetéseket nem magántulajdont képző vagyonként tartja nyilván – nem biztosít többet egy a jövendő nyugdíjjogosultságra vonatkozó homályos ígéretnél.

Öröklés

Örökölhetőséget is ígér a kormány, de ezt sem lehet a szó valódi értelmében venni. Mivel az állami egyéni számlás nyilvántartás csak a feltételezett járandóságot tartaná nyilván, az öröklés is csak erre vonatkozik. A jogosultság öröklése ráadásul csak a házastársra és a bejegyzett élettársara vonatkozik majd, ez tehát nem több a jelenleg is létező özvegyi nyugdíj intézményének kiszélesítésénél.

A szülők nélkül maradt gyerekek megemelt árvaellátásra számíthatnak majd, ez is csak a meglévő ellátás bővítését, de nem jelent tényleges örökölhetőséget, a magánkasszákban felhalmozott vagyon a rokonsági foktól függetlenül egy az egyben jár az örökösnek.

Adó lesz a járulékból

A huszonnégy százalékos munkaadói nyugdíjjárulékot nyugdíjadóra keresztelik át. A látszólag lényegtelen változtatás nem pusztán technikai, nagyon is fontos. A járulékokért kötelező ellenszolgáltatást nyújtani, a járulék beszedőjét – adott esetben az államot – járadékfizetésre kötelezik a jogszabályok. Az adóbevételt azonban nem kell nyugdíjkifizetésekre fordítani, azt arra költi a kormány, amire akarja.

Ezzel a megoldással válik lehetővé, hogy a magánnyugdíjpénztáraknál maradó tagoknak (illetve munkáltatójuknak) ugyan fizetniük kell a nyugdíjadóra keresztelt járulékot (mértéke is marad huszonnégy százalék), de a nyugdíjig hátralévő éveikre már nem szerezhetnek nyugdíjjogosultságot, azaz a befizetésükért semmilyen ellenszolgáltatást sem ad az állam.

Kompenzáció

Aki az erős kényszer ellenére mégis pénztártag marad, annak erről írásban kell nyilatkoznia a kasszájánál 2011 január végéig. Aki ezt elmulasztja, automatikusan és végleg átkerül az állami rendszerbe.

A maradóknak a tizennégy hónapra elvont magánpénztári járulék kompenzálását ígéri a kormány, de ezt is csak félszívvel. Matolcsyék ugyanis nem azt mondják, hogy az elvont járulékot az állam jóváírja a pénztári számlákon – ahogy ezt például Észtországban teszi a kormány –, hanem azt, hogy erre a tizennégy hónapra az állam folyósítja majd a teljes nyugdíjat. Az einstandolt pénzből tehát egyetlen forintot sem fognak a nyugdíjkasszáknál vezetett számlákra visszautalni.

Magánnyugdíj olcsóbban?

A kitartó pénztártagoknak látszólag kedvezne a kormány azzal, hogy korlátozza a pénztárak működési kiadásait. Selmeczi szerint a kasszák 2012 januárjától költségként a tagi befizetések 0,9 százalékát számolhatják el (ez most 4,5 százalék), a vagyonkezelés díja 0,2 százalék lehet. Ha ez a terv tényleg megvalósul – és nehéz elképzelni, hogy miért ne történne így – a pénztártagokra vetített havi átlagos működési költség a mostani négy-ötszáz forintról száz forint környékére csökkenne.

Ebből a pénzből azonban a pénztári szakértők szerint a leghatékonyabb kasszák sem tudnának megélni, sőt az alapvető kiadásaikat (közmű, irodabérlés, felügyeleti díj stb.) sem tudnák finanszírozni. Selmeczi többször megismételt kérdéseinkre adott válaszaiból az tűnt ki, hogy ezt a díjkorlátozást a kormány kiterjesztené az önkéntes nyugdíjpillérre is (amibe most tulajdonképpen beolvadnak a kötelező nyugdíjkasszák azzal, hogy a maradásról önként lehet dönteni). A kormány tehát nagy igyekezetében azt a pillért is felszámolhatja, amiről maga is belátja, hogy hasznos és szükséges. Erre a felvetésünkre Selmeczi úgy reagált, hogy ezt a problémát a kasszák egyelőre még nem vetették fel.