Káosz lehet a nyugdíjnyereség kifizetéséből

Már csak hetek vannak hátra a közel háromezer milliárdos nyugdíjvagyon tervezett államosításáig, egyelőre azonban senki nincs tisztában az átadás-átvétel pontos menetrendjével. Holott, ha abból indulunk ki, hogy október közepén jelentette be Orbán Viktor a nyugdíjpénztárak kisöprését, azt mondhatjuk, hogy a nyugdíjrendszer államosításának a felénél járunk.

Február elsején ugyanis a pénztáraknál maradók megtakarításainak kivételével elvileg mindenki pénze a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alaphoz kerül, reálhozamokkal – tehát az infláció fölötti nyereséggel – együtt, a határidő tehát igen szoros.

Nem tudják, nem mondják

A kormány ígérete szerint ezt a magán-nyugdíjpénztári reálhozamot – aminek egyébként már a léte is cáfolja azt a kormányzati kijelentést, hogy a magánkasszák rosszul gazdálkodtak, nem kezelték jól a rájuk bízott nyugdíjvagyont – mindenki, aki visszalép az állami nyugdíjrendszerbe, adómentesen felveheti. Ennek részleteit egy kormányrendeletnek kellene szabályoznia, de ez még nem készült el.

Több kasszával is beszéltünk, de a részletesebb elképzeléseket egyelőre velük sem osztotta meg a kabinet, és úgy tudjuk, hogy a pénzügyi felügyelettel sem. Holott megválaszolatlan kérdések, részletszabályozást igénylő problémák szép számmal vannak. Így természetesen senki nem tud semmit mondani arra a kérdésre, hogy ki, mikor – vagy meddig – és hogyan fogja kifizetni a reálhozamot.

Sőt, egy ugyanilyen tisztázatlan, de nagyon fontos részletkérdés az is, hogy egyáltalán ki és meddig fogja kiszámolni, mennyi is volt a tényleges hozam. Ez kulcskérdés, a reálhozam kiszámítása ugyanis csak pénztártagokra lebontva, egyedileg történhet, csak így lehet ugyanis pontos képet kapni arról, hogy ki mekkora infláció fölötti nyereséget ért el.

Nagyon nagy munka

A pénztárváltásról szóló törvénytervezet 16. paragrafusa szerint a reálhozam számításnak két lépése lesz. Először meg kell majd határozni a hozamgarantált tőke összegét, akinek ennél több pénz gyűlt össze az egyenlegén, az második lépésként a különbözetet fölveheti vagy önkéntes nyugdíjpénztári számlájára utaltathatja.

A hozamgarantált (tehát inflációval növelt) tőke kiszámítása tűnik a legbonyolultabb feladatanak. A szükséges képlet ott van az 1997-es nyugdíjpénztári törvény harmadik mellékletében (az oldal legalján),  ez a feladat tehát elvileg megvan.

A képletből azonban kiderül, hogy minden pénztártag egyéni számlájára érkező befizetését havi bontásban kell összevetni a KSH inflációs adatával, mert csak így lehet pontos képet kapni a pénztári befektetések eredményéről, reálhozamáról. Az eredmény minden kasszatag esetében más lesz, hiszen a járulékalapot jelentő bruttó bérek és a munkaviszonyban eltöltött hónapok száma pénztártagonként eltérő, ráadásul a 12 év folyamán sokaknál változott, akár többször is. Persze maga a számítás automatizált lesz, de a számítás hátterét jelentő adatbázist egyénekre bontva kell felépíteni. (További probléma merül majd föl azoknál a pénztártagoknál, akik egyszer vagy többször kasszát váltottak.)

A számításokhoz szükséges adatokat a Pénztárak Központi Nyilvántartása összesíti, ami a PSZÁF felügyelet alatt működik. Úgy tudjuk azonban, hogy a felügyelethez sem érkezett eddig az adatok összesítésére vonatkozó kérés. Emiatt tehát még el sem kezdődött a reálhozamok ígért kiszámításához és kifizetéséhez szükséges háttérmunka.

Hónapok kellenek

Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a kormány nem fogja az infláció fölötti hozamot kifizetni. Csak azt, hogy tűnik: a dolog várhatóan lassabb lesz, mint ahogyan azt sokan remélik, és azt, hogy szabályozás híján az egész hozamkifizetés körülményei bizonytalanok.

Azt a vélekedést, hogy a hozamkifizetés elhúzódik, a tavalyi átlépések tapasztalata is alátámasztja. A múlt év végén ugyanis a magánkasszákból átléphettek az állami nyugdíjrendszerbe az 52 év fölötti kasszatagok, ők ugyanis – hacsak nem rendelkeztek extrém magas jövedelemmel – állami nyugdíjasként nagyobb nyugdíjat kaphattak.

Ezek a múlt év végi visszalépésekkel járó pénzmozgások csak idén nyáron zárultak le véglegesen. A PSZÁF legfrissebb adatai szerint a kasszák 19 milliárd forinttal csak az idei harmadik negyedévben számoltak el, feltehetően adminisztratív okokból, például, mert a vagyon egy részét nem tudták megfelelően beazonosítani, így az utalások sem zárulhattak le időben, az első negyedévben.

Tavaly az érintett mintegy több mint százezer kasszatagból nagyjából 62 ezren váltottak – most, ha két és félmillió átlépővel számolunk, akkor is negyvenszer, ha mindenki átlép, csaknem ötvenszer többen lesznek. Ebből – és abból a tényből, hogy a háttérmunka most még el sem kezdődött – nem nehéz azt a következtetést levonni, hogy a magánnyugdíjpénzek államosításának pénzügyi, könyvelési szakasza ezúttal rendesen elhúzódhat.

Maradni is káoszos lesz

Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az átlépők reálhozamainak kifizetése is kaotikus lesz, nemcsak a magánkasszákban maradáshoz szükséges ügyintézés. Mint ugyanis elsőként megírtuk, a kormány igen szűkre szabta azok mozgásterét, akik nyilatkoznának pénztártagságuk fenntartásáról.

Az országban csupán néhány ügyfélszolgálat lesz, ahol személyesen kell a nyilatkozatokat leadni, ami lehetetlen feladat elé állíthat egyes kasszatagokat (lesz, akinek több mint száz kilométert kellene utaznia, ha magánnyugdíjas szeretne maradni). De az állami oldalról is lehetetlennek tűnik a szabályozás betartása, akkor sem jutne egy perc egy ügyfélre, ha a kasszatagoknak csak kevesebb, mint az egyötöde akarna magánnyugdíjas maradni.

Felmerült a lehetőség, hogy egy közjegyzővel hitelesített nyilatkozat kiválthatná a személyes megjelenést a nyugdíjbiztosító kijelölt irodájában. A törvénytervezet ezt ugyanis nem zárja ki, igaz, nem is mondja ki, hogy erre lehetőséget ad.

Egy lapunkhoz eljuttatott közjegyzői állásfoglalás szerint a törvényjavaslat alapján erre feltehetőleg nem lesz lehetőség. A részletszabályokat tartalmazó kormányrendelet megjelenéséig erről sem lehet biztosat mondani.