Államosítanák a hulladékfeldolgozást

Alaposan átrendezné a hulladékgazdálkodási viszonyokat a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényjavaslat (aminek szövege itt olvasható pdf-ben): a tevékenységet eddig piaci alapon koordináló szervezetek szerepe gyakorlatilag megszűnik, helyüket az újonnan létrehozandó Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (OHÜ) venné át. Ez a környezetvédelemért felelős minisztérium felügyelete alatt működő, teljesen állami tulajdonban álló szervezet lenne, aminek az ötlete nem teljesen új: Illés Zoltán zöldállamtitkár már tavaly ősszel beszélt róla.

Ez igazából adó lesz

A törvénytervezet szerint a hulladékgazdálkodási kötelezettség teljesítése helyett a termékdíjas termékek, például csomagolások, akkumulátorok, elektronikai eszközök, reklámpapír gyártói egy a költségvetésnek fizetnének egy adójellegű termékdíjat. Ebből a költségvetésnek befizetett díjból – az aktuális költségvetési alkuk mentén – kapna pénzt az OHÜ a hulladékgazdálkodási feladatok ellátására.

"A jelenlegi javaslat nem termékdíjat, hanem termékadót vezet be" – nyilatkozta a tervezetről Farkas Hilda, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének ügyvezető igazgatóhelyettese. A most deklarált célok szerint minden kötelezett a teljes termékdíjat köteles fizetni, 2012-től nincs sem mentesség, sem kedvezmény.

A cégek termékdíjas befizetéseiből mintegy 45-50 milliárd forint landolhat a költségvetésben – az idei költségvetés mintegy 20 milliárd termékdíjjal számol. Ebből 20-25 milliárd maradna a büdzsében, a többi pénzből gazdálkodhatna az OHÜ az előterjesztő tervei szerint. A vállalkozások által eddig a koordináló szervezeteknek fizetett licencdíj – ami idén körülbelül 15 milliárd forint – viszont megszűnne.

A finanszírozás változása az egyik legaggasztóbb az érdekelt piaci szereplők szerint. „Ha ezt bevezetik, akkortól nem tudnánk beleszólni, sőt, igazából bele sem látnánk, hogy mire megy el a pénzünk, hogy a termékdíjként befizetett összeg minden fillére hulladékgazdálkodási célokat szolgál” – fogalmazott az egyik érintett vállalkozás neve elhallgatását kérő illetékese.

Egy másik, szintén anonimitást kérő nyilatkozó azzal magyarázta az aggodalmat, hogy évek óta látható: a költségvetés egyes tételeit zárolják, előirányzatoktól vonnak el milliárdos, sőt, tízmilliárdos tételeket, "gondoljunk csak az idei 250 milliárd elvételére, ami nagyrészt szintén épp a zöldkasszának fájt". Vagyis, mivel erősen forráshiányos költségvetés, félő, hogy a költségvetési lyukak betömésére használják ezt a pénzt, ami a hulladékgazdálkodás rendszerének összeomlását eredményezheti.

Árverseny vagy elvonás?

"A magyarországi hulladékgazdálkodásban nincs semmiféle ésszerű gátja a koordinátorok tevékenységének, ami korlátlan árversenyhez vezetett, ez pedig tulajdonképpen elvonja a forrásokat a feladatok megoldásától, és veszélyezteti az EU által előírt teljesítést" – indokolta az új szabályozás szükségességét egy hétfői parlamenti bizottsági ülésen a fideszes Sebestyén László, a javaslat előterjesztője.

A szakértők és a hulladékgazdálkodással foglalkozók ugyanakkor azt mondják: a ma már mintegy hétmillió ember által használható a szelektív gyűjtőszigetek rendszerének köszönhetően folyamatosan teljesülnek az európai uniós és a hazai jogszabályokban meghatározott, szelektív gyűjtésre és hasznosításra vonatkozó elvárások. A csomagolási hulladékok országos hasznosítási aránya összességében megközelíti a hatvan százalékot, és például a műanyag palackok begyűjtése eléri a 30 százalékot, ami meghaladja az unió által elvárt célt.

Az egységes koordinációval az előterjesztés szerint átláthatóbbá válna a rendszer. A szakmai szereplők azt is kiemelik: eddig az egymással versenyző koordinátori szervezetek rá voltak kényszerítve, hogy hatékonyan működjenek, most viszont egy állami monopólium jön létre, amit nem kényszerít a verseny az adminisztrációs költségek minimalizálására és az átlátható működésre, így könnyen a politika játékterévé válhat. Ezért inkább a jelenlegi rendszerben kéne növelni az állam szerepét – mondják szakértők.

A törvényjavaslat alapján ráadásul jelentősen csökkenne a gyártói felelősség, ami szembe megy az uniós irányelvekkel. Megszűnne ugyanis annak a lehetősége, hogy a termékdíjas termékek kibocsátói mentességet szerezzenek a díj fizetése alól, ha maguk teljesítik hulladékhasznosítási kötelezettségeiket, így a gyártók érdektelenné válnak a begyűjtési és hasznosítási költségek minimalizálásában.

Jönnek a külföldiek?

A tervezet szerint az OHÜ közbeszerzési pályázat útján fog szolgáltatást vásárolni a hulladékbegyűjtő és -hasznosító cégektől. Szakértők szerint jogos az aggodalom, hogy a közbeszerzések beiktatása miatt sokkal nagyobb szerepet kapnak a külföldi hulladékhasznosító vállalatok, így pont az állam szerepének növelése csökkenti tovább a hazaiak lehetőségeit.

E mellett szakmai szereplők szerint félő, hogy a közbeszerzés miatt rugalmatlanul működő és a mindenkori költségvetési játszmáknak is kitett OHÜ nem tudja megfelelően ellátni feladatait, a terv elfogadása esetén így nagy eséllyel összeomolhat a magyarországi hulladékgazdálkodás. Ez pedig annyit jelentene, hogy hazánk 2012-ben nem teljesítené az uniós szelektív hulladékgyűjtési célokat, ez pedig súlyos brüsszeli szankciókat vonna maga után. Gyakorlati aggodalmak is vannak: a törvénytervezet szerint az első tenderen a kihirdetéstől számított két hónapon belül eredményt is kellene hirdetni, aminek kicsi a valószínűsége.

A javaslatot Sebestyén László egyéni képviselői indítványként nyújtotta be június elsején. Hétfőn a parlament fenntartható fejlődés bizottsága tárgyalt róla, majd miután kedden a gazdasági bizottság is általános vitára alkalmasnak tartotta, szerdán a plenáris ülés elé került a tervezet, ahol már le is zárták az általános vitáját. A tervek szerint még június végén szavazna is a Ház a törvényjavaslatról, amelynek ugyanakkor az úgynevezett notifikációs anyagát még nem küldték meg Brüsszelnek (holott az előterjesztés szerint ez megtörtént).

A hétfői bizottsági ülésen Jávor Benedek alkotmányossági okokra hivatkozva azt javasolta, hogy töröljék a napirendből a törvényjavaslat tárgyalását, ezt azonban leszavazták. A politikus ezért kedden az Alkotmányügyi és ügyrendi bizottsághoz fordult, értelmezést kérve, hogy vajon a formális előírásokkal összhangban, jogszerűen terjesztették-e be a javaslatot, és egyáltalán abban a helyzetben volt-e a bizottság, hogy döntést hozzon.

Se egyeztetés, se stratégia

Alkotmányossági szempontból kifogásolható, hogy elmaradt az előírt 30 napos egyeztetési idő az Országos Környezetvédelmi Tanáccsal – az Alkotmánybíróság már több jogszabályt elbuktatott ennek hiánya miatt –, a javaslathoz nincs csatolva a gazdasági szabályozás esetén kötelező hatástanulmány, és tisztázatlan, hogy szabályosan megtörtént-e az unió értesítése.

„Az egyéni beterjesztés célja, hogy ne kelljen a javaslatról egyeztetni, a bizottsági ülésen Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár a kormány oldaláról egyértelműen előterjesztőként beszélt a törvényről”– mondja Jávor Benedek.

Szakértők szerint jelentős probléma az is, hogy a termékdíjról szóló törvény csak egy részét szabályozza a hulladékgazdálkodásnak. Így a törvény elfogadását meg kéne előznie a hulladékgazdálkodási törvény és stratégia megalkotásának, amire a kormány már az ősszel ígéretet is tett, látható előrelépés azonban nem történt az ügyben. A törvény hiánya miatt az Európai Bizottság jogsértési eljárást indított Magyarország ellen, amelyben pénzbüntetés kiszabását helyezte kilátásba.

Az előző kormány belefogott ugyan a stratégiai irányszámok meghatározásába, ezt azonban a kormányváltáskor elvetették. A hulladékgazdálkodási törvény benyújtását az államtitkár szeptemberre ígérte.