Izsó
20 °C
30 °C
Index - In English In English Eng

Túlárazzák frankhiteleiket a bankok

2011.08.15. 07:55 Módosítva: 2011.09.01. 10:46
Nagyobb az ügyfél- és az országkockázat is nálunk, mint például az eladósodottság szempontjából hasonló helyzetben lévő lengyeleknél, de a hiteleink még a pluszköltségekkel számolva is 1-2 százalékkal drágábbak az indokoltnál. Ezt név nélkül banki és bankokkal foglalkozó elemzők is megerősítik, az ezzel kapcsolatos kérdéseinkre egyedül vállaszoló bank viszont épp azt mondja, még a mostaninál is nagyobb kamatok kellenének. A túlárazás évi 75-100 milliárd forint többletköltséget jelent az ügyfeleknek, majdnem annyit, mint a bankadó összege. Ha csak az indokolt kamatot kellene fizetni a frankhitelek után, 15 százalékkal is kisebb lehetne egy átlagos törlesztő.

Az extrém erőben lévő svájci frank mellett a hitelek után fizetett magas kamat is sok pénzt szív ki a devizaadósok zsebéből. Névtelenül nyilatkozó szakértők, köztük banktisztviselők azt mondják, a legtöbb bank csökkenthetne 1-2 százalékpontot a lakáshitelei kamatokon úgy, hogy még így is nyereséges maradna.

Lengyelországban, aminek a kelet-közép-európai térségben a magyarhoz leginkább hasonlóan komoly gondot okoz a devizahitelezés, és ahol már szintén tettek az adósok terheit könnyítő, ám a magyartól eltérő lépéseket, a pénzintézetek a svájci kamatok évek óta tartó jelentős csökkenését átadták az ügyfeleiknek, mondta egy, a bankszektorra specializálódott, névtelenséget kérő elemző. Mindeközben a magyar pénzintézetek rátettek erre egy lapáttal.

Így adósodtunk el

2005 júniusában még az 500 milliárd forintot sem érte el a háztartások svájci frankos adósságállománya, de a hitelfelvételi kedv nem sokkal ezután őrült tempóban pörgött fel. A következő nyárra már 1300 milliárd forintnál is több tartozás gyűlt össze, de a legnagyobb rali 2007-2008-ban volt: a gazdasági válság szeptemberi kitörése előtt voltak hónapok, hogy 100 milliárdnál is többel növelték tartozásaikat a háztartások.

Minden frankhitelt egybevetve a 2007 júniusi 1830 milliárd forintról két év alatt 4500 milliárd fölé szaladt az állomány, tavaly augusztusban pedig megközelítette az 5000 milliárdos határt. A növekedés azzal együtt is pokolian meredek, hogy ebben az időszakban nemcsak az új hitelfelvételek, hanem a kedvezőtlen devizaátértékelődések is jócskán duzzasztották az állományt.

Egy hasonló kondíciójú lengyel és magyar frank alapú hitel között gyakran 1,5-2 százalékpontos eltérés van a mi kárunkra, mondja a szakértő. A különbség valójában ennél is nagyobb, ez csak az eltérésnek az a része, ami az elemzőt idézve „közgazdasági logikával”, például a nagyobb magyarországi hitelkockázatokkal már nem magyarázható. Ez az elemző szerint durván 15 százalékkal nagyobb részletet jelent egy átlagos magyar hitelfelvevőnek.

Ez a kamatfelár a frankban nyilvántartott, 5000 milliárd forintot közelítő teljes, fogyasztási hitelekkel együtt számolt hazai hitelállományra vetítve durván 75-100 milliárd forint körüli extraprofitot jelent a bankrendszernek. Ez nagyságrendileg közelít ahhoz az összeghez, amit a kormány bankadó címén begyűjt a pénzintézetektől.

A grafikonról jól látható, hogy a svájci jegybank által meghatározott irányadó kamatláb – amihez kisebb eltérésekkel általában a bankok is hozzáigazítják betéti- és hitelkemataikat – a válság miatt lejtőre került, ez azonban nem jelent meg az itteni hitelek árában. Sőt, ellenkező irányú volt a mozgás az elmúlt években, ami a frankerősödéssel együtt most duplán sújtja az adósokat.

 

Drágább is lehetne?

Nyolc nagy kereskedelmi bankot is megkérdeztünk arról, hogy szerintük mi indokolja a számottevő eltérést az alacsony frankkamatok és a kimagasló hazai hitelkamatok között. Értékelhető választ egyedül az MKB adott. A bank elismeri, hogy a különbség általában tényleg nagy, de ezt a banki forrásköltségek (Magyarország országkockázata), valamint a vissza nem fizetés és az ezzel járó, lényegesen átlag feletti magas banki ráfordítások teljes mértékben indokolják – fogalmaznak a válaszban.

A pénzintézet szerint elméletileg még az ennél magasabb kamatok is indokolhatók lennének, hiszen a hitelek mögötti biztosítékok kérdése továbbra is bizonytalan. Márpedig ha a bank – szükség esetén – nem képes a fedezethez hozzájutni, akkor azt úgy kellene tekintenie, mintha nem is volna biztosíték a hitel mögött. Hosszú ideig tartott az árverezési moratórium, amelynek a feloldása továbbra is csak részleges. Ennek a faktornak az érvényesítése esetén a kamatszint további jelentős emelése lenne indokolt, a lakáshitelek árazása a személyi kölcsönökéhez konvergálna.

Ezért is olcsóbb a lengyel hitel

Lengyelország gazdasága a válság alatt is folyamatosan növekedni tudott, míg Magyarország mély recesszióban volt. Eladósodottsági mutatóink is lényegesen rosszabbak a lengyelországinál, emiatt a magyar gazdaság sokkal sérülékenyebb, a finanszírozás pedig drágább (a lengyel cds-felár egy hete 200 bázispont alatt volt, a magyar 400 fölött). Ebből is következik, hogy bankok azt a devizaforrást, amelyből hiteleznek, lényegesen drágábban kapják Magyarországon, mint Lengyelországban. Emellett a lengyel lakossági nemfizetési kockázat alacsonyabb, mint nálunk, ami szintén beépül a kamatokba.

Az MKB emlékeztet, hogy a bankok ezt a felárat nem alkalmazták, amiből eddig veszteségük származott. A válság után ráadásul az is kiderült, hogy a hitelek inkább alulárazottak voltak 2008-ban és előtte, tekintettel a 2009 után kialakuló, rendkívül magas nemfizetési arányra – közölték.

Egy másik bank névtelenséget kérő árazási szakértője szerint a válság és a bankadó bevezetése előtt a szektorban keletkező, durván 300 milliárd forintos nyereség soknak hangzik, de a 30 ezer milliárdos eszközállományra vetítve csupán egy százalékos nyereséget jelent, amit nem lehet kiugrónak nevezni. Azt viszont elismerte, hogy a mostani kamatok az indokoltnál tényleg magasabbak, szerinte 1-2 százalékos csökkentés mellett még valamekkora profit is maradna. Ez azonban feltehetően kevesebb lenne, mint amennyit a tulajdonos elvár.

Így jön ki a kamat

Az ügyfelekkel megfizettetett kamat nagysága a forrásköltségtől, a hitelre jutó banki kezelési költségtől, a banki tőkeköltségtől, az adott hiteltípushoz és felvevői körhöz tartozó vissza nem fizetési kockázat felárától és az elvárt profittól függ.

A forrásköltség azt jelzi, hogy egy banknak mennyibe kerül beszerezni az adott devizát. Ennek többféle módja van, a leggyakoribb a devizacsere. Ilyenkora a magyar bank a forintbetétjeit frankra cseréli a bankközi piacon, az ügylet másik oldalán álló svájci banktól pedig frankot kap. A svájci bank a forintot általában magyar állampapírba teszi, ezen magasabb kamatot tud elkönyvelni, mint amit otthon kapna a frankjáért, a magyar bank pedig frankhiteleket tud nyújtani az ügyfeleinek (illetve tudott, a kormány ezt mostmár tiltja).

A frankszerzés a folyamat leköltségesebb része, amit az árfolyamok és a kamatkülönbözetek is befolyásolnak, illetve számít az adott ország illetve az adott bank kockázati besorolása is. A lényeg, hogy egy hitel akkor olcsóbb, ha megbízható az ország, a közvetítő bank és az ügyfél is. Ha a bizalom elszáll, akkor nincs több kölcsön, ha csak csökken, drágulás jön.

A válságban ezek a forrásköltségek nagyon megugrottak (gondoljunk csak a meredeken emelkedő országkockázati felárunkra), a másik legjelentősebb kamatemelő tényezőt amit a bankok bizony minden hitelbe beáraznak, ügyfélkockázatnak hívják. Itt jövünk a képbe mi, pontosabban az, hogy a bankunk, ha már jó drágán megszerezte a pénzt Svájcból, mennyit kockáztat azzal, ha azt nekünk továbbadja.

Kockázatosak lettünk

Az ügyfélkockázat jó sok elemből áll, számít például a hitel típusa – jelzálog alapút vagy szabad felhasználásút kértünk –, az önerőnk és az igazolható jövedelmünk nagysága, illetve a hitelfelvétel időpontja és összege is.

Sajnos az utóbbi időben az ügyfélkockázatok is nagyon elszaladtak – fogalmaznak a bankok –, mert százezernél is több adós 90 napnál nagyobb törlesztési hátralékban van, ezen belül pedig további százezrek késnek a törlesztéssel. A banknak emiatt tartalékolási kötelezettsége van, ez bizony többletköltséget és veszteséget jelent neki, amit a megemelt kamattal próbál visszaszedni tőlünk.

A fentiek mellett egy harmadik tételről se feledkezzünk meg, ami beépül a hazai kamatokba: ezek az ügynökdíjak. A jutalékok idehaza sajnos elképesztő magasak, a kihelyezett hitel három százalékát is kaphatják az ingatlanügynökök az általuk behozott ügyfelek után. Ezt a bank megint csak a kamatfeláron keresztül, apró részletekben az adósaival fizetteti ki.

Szegény bankok, szegény ügyfelek

Ekkora kamatokat mindez több szakértő szerint mégsem indokolna. Most az átlagos svájci frank portfoliót nézve 7,5 százalék körül alakulnak a hiteldíj-mutatók (a fenti eltérések miatt jó nagy egyéni kilengésekkel), amibe vastagon benne van a pénzintézetek nyeresége is.

Egy, a kamatok alakításában jártas forrásunk szerint átlagosan nagyjából öt százalék körüli kamatoknál mondhatnák azt a bankok, hogy a jelzáloghitelezésen keletkezett nyereségük minimális, vagy nincs is (most a bankadótól tekintsünk el, azt ugyanis elméletileg nem lehetne az ügyfelekkel fizettetni).

Úgy tűnik tehát, hogy a válság előtt elért, egy százalék körüli profitszint fölött most van még egy durván 1-1,5 százalékos marzs, amit az olcsóbb franknak köszönhetően meg tudnak tartani a bankjaink, és szemben például a lengyelekkel, bizony meg is tartják.

Így is lehetne – egy olvasónk levele

”Devizahitelesként én is érintett vagyok az árfolyamok változásában és ennek következtében a havi törlesztés emelkedésében. A legtöbbször arról esik szó hogy a bank  az ügyfél kárára negatívan változtatta meg a hitelszerződést.

Az én esetemben , ami egy osztrák bankkal kötött hitelszerződésemet jelenti, pozitívan változott a havi törlesztőrészlet frankban megállapított összege. Nálam a svájci alapkamathoz tette a bank a saját kamatmarzsát, ami így csökkent, természetesen az árfolyamváltozással ez az összeg is nő, de mégis kevesebb mint korábban volt. Tehát más hazai bankok is járhattak volna így, könnyítve a hitelfelvevők sorsát.

Történt ez tavaly októberben, és sokáig azon rágódtam miért nem tette meg ezt a bank korábban hiszen az alapkamat már korábban lement, de úgy látszik még ennek is örülhetek.”