Túlárazzák frankhiteleiket a bankok

Az extrém erőben lévő svájci frank mellett a hitelek után fizetett magas kamat is sok pénzt szív ki a devizaadósok zsebéből. Névtelenül nyilatkozó szakértők, köztük banktisztviselők azt mondják, a legtöbb bank csökkenthetne 1-2 százalékpontot a lakáshitelei kamatokon úgy, hogy még így is nyereséges maradna.

Lengyelországban, aminek a kelet-közép-európai térségben a magyarhoz leginkább hasonlóan komoly gondot okoz a devizahitelezés, és ahol már szintén tettek az adósok terheit könnyítő, ám a magyartól eltérő lépéseket, a pénzintézetek a svájci kamatok évek óta tartó jelentős csökkenését átadták az ügyfeleiknek, mondta egy, a bankszektorra specializálódott, névtelenséget kérő elemző. Mindeközben a magyar pénzintézetek rátettek erre egy lapáttal.

Egy hasonló kondíciójú lengyel és magyar frank alapú hitel között gyakran 1,5-2 százalékpontos eltérés van a mi kárunkra, mondja a szakértő. A különbség valójában ennél is nagyobb, ez csak az eltérésnek az a része, ami az elemzőt idézve „közgazdasági logikával”, például a nagyobb magyarországi hitelkockázatokkal már nem magyarázható. Ez az elemző szerint durván 15 százalékkal nagyobb részletet jelent egy átlagos magyar hitelfelvevőnek.

Ez a kamatfelár a frankban nyilvántartott, 5000 milliárd forintot közelítő teljes, fogyasztási hitelekkel együtt számolt hazai hitelállományra vetítve durván 75-100 milliárd forint körüli extraprofitot jelent a bankrendszernek. Ez nagyságrendileg közelít ahhoz az összeghez, amit a kormány bankadó címén begyűjt a pénzintézetektől.

A grafikonról jól látható, hogy a svájci jegybank által meghatározott irányadó kamatláb – amihez kisebb eltérésekkel általában a bankok is hozzáigazítják betéti- és hitelkemataikat – a válság miatt lejtőre került, ez azonban nem jelent meg az itteni hitelek árában. Sőt, ellenkező irányú volt a mozgás az elmúlt években, ami a frankerősödéssel együtt most duplán sújtja az adósokat.

Drágább is lehetne?

Nyolc nagy kereskedelmi bankot is megkérdeztünk arról, hogy szerintük mi indokolja a számottevő eltérést az alacsony frankkamatok és a kimagasló hazai hitelkamatok között. Értékelhető választ egyedül az MKB adott. A bank elismeri, hogy a különbség általában tényleg nagy, de ezt a banki forrásköltségek (Magyarország országkockázata), valamint a vissza nem fizetés és az ezzel járó, lényegesen átlag feletti magas banki ráfordítások teljes mértékben indokolják – fogalmaznak a válaszban.

A pénzintézet szerint elméletileg még az ennél magasabb kamatok is indokolhatók lennének, hiszen a hitelek mögötti biztosítékok kérdése továbbra is bizonytalan. Márpedig ha a bank – szükség esetén – nem képes a fedezethez hozzájutni, akkor azt úgy kellene tekintenie, mintha nem is volna biztosíték a hitel mögött. Hosszú ideig tartott az árverezési moratórium, amelynek a feloldása továbbra is csak részleges. Ennek a faktornak az érvényesítése esetén a kamatszint további jelentős emelése lenne indokolt, a lakáshitelek árazása a személyi kölcsönökéhez konvergálna.

Az MKB emlékeztet, hogy a bankok ezt a felárat nem alkalmazták, amiből eddig veszteségük származott. A válság után ráadásul az is kiderült, hogy a hitelek inkább alulárazottak voltak 2008-ban és előtte, tekintettel a 2009 után kialakuló, rendkívül magas nemfizetési arányra – közölték.

Egy másik bank névtelenséget kérő árazási szakértője szerint a válság és a bankadó bevezetése előtt a szektorban keletkező, durván 300 milliárd forintos nyereség soknak hangzik, de a 30 ezer milliárdos eszközállományra vetítve csupán egy százalékos nyereséget jelent, amit nem lehet kiugrónak nevezni. Azt viszont elismerte, hogy a mostani kamatok az indokoltnál tényleg magasabbak, szerinte 1-2 százalékos csökkentés mellett még valamekkora profit is maradna. Ez azonban feltehetően kevesebb lenne, mint amennyit a tulajdonos elvár.

Így jön ki a kamat

Az ügyfelekkel megfizettetett kamat nagysága a forrásköltségtől, a hitelre jutó banki kezelési költségtől, a banki tőkeköltségtől, az adott hiteltípushoz és felvevői körhöz tartozó vissza nem fizetési kockázat felárától és az elvárt profittól függ.

A forrásköltség azt jelzi, hogy egy banknak mennyibe kerül beszerezni az adott devizát. Ennek többféle módja van, a leggyakoribb a devizacsere. Ilyenkora a magyar bank a forintbetétjeit frankra cseréli a bankközi piacon, az ügylet másik oldalán álló svájci banktól pedig frankot kap. A svájci bank a forintot általában magyar állampapírba teszi, ezen magasabb kamatot tud elkönyvelni, mint amit otthon kapna a frankjáért, a magyar bank pedig frankhiteleket tud nyújtani az ügyfeleinek (illetve tudott, a kormány ezt mostmár tiltja).

A frankszerzés a folyamat leköltségesebb része, amit az árfolyamok és a kamatkülönbözetek is befolyásolnak, illetve számít az adott ország illetve az adott bank kockázati besorolása is. A lényeg, hogy egy hitel akkor olcsóbb, ha megbízható az ország, a közvetítő bank és az ügyfél is. Ha a bizalom elszáll, akkor nincs több kölcsön, ha csak csökken, drágulás jön.

A válságban ezek a forrásköltségek nagyon megugrottak (gondoljunk csak a meredeken emelkedő országkockázati felárunkra), a másik legjelentősebb kamatemelő tényezőt amit a bankok bizony minden hitelbe beáraznak, ügyfélkockázatnak hívják. Itt jövünk a képbe mi, pontosabban az, hogy a bankunk, ha már jó drágán megszerezte a pénzt Svájcból, mennyit kockáztat azzal, ha azt nekünk továbbadja.

Kockázatosak lettünk

Az ügyfélkockázat jó sok elemből áll, számít például a hitel típusa – jelzálog alapút vagy szabad felhasználásút kértünk –, az önerőnk és az igazolható jövedelmünk nagysága, illetve a hitelfelvétel időpontja és összege is.

Sajnos az utóbbi időben az ügyfélkockázatok is nagyon elszaladtak – fogalmaznak a bankok –, mert százezernél is több adós 90 napnál nagyobb törlesztési hátralékban van, ezen belül pedig további százezrek késnek a törlesztéssel. A banknak emiatt tartalékolási kötelezettsége van, ez bizony többletköltséget és veszteséget jelent neki, amit a megemelt kamattal próbál visszaszedni tőlünk.

A fentiek mellett egy harmadik tételről se feledkezzünk meg, ami beépül a hazai kamatokba: ezek az ügynökdíjak. A jutalékok idehaza sajnos elképesztő magasak, a kihelyezett hitel három százalékát is kaphatják az ingatlanügynökök az általuk behozott ügyfelek után. Ezt a bank megint csak a kamatfeláron keresztül, apró részletekben az adósaival fizetteti ki.

Szegény bankok, szegény ügyfelek

Ekkora kamatokat mindez több szakértő szerint mégsem indokolna. Most az átlagos svájci frank portfoliót nézve 7,5 százalék körül alakulnak a hiteldíj-mutatók (a fenti eltérések miatt jó nagy egyéni kilengésekkel), amibe vastagon benne van a pénzintézetek nyeresége is.

Egy, a kamatok alakításában jártas forrásunk szerint átlagosan nagyjából öt százalék körüli kamatoknál mondhatnák azt a bankok, hogy a jelzáloghitelezésen keletkezett nyereségük minimális, vagy nincs is (most a bankadótól tekintsünk el, azt ugyanis elméletileg nem lehetne az ügyfelekkel fizettetni).

Úgy tűnik tehát, hogy a válság előtt elért, egy százalék körüli profitszint fölött most van még egy durván 1-1,5 százalékos marzs, amit az olcsóbb franknak köszönhetően meg tudnak tartani a bankjaink, és szemben például a lengyelekkel, bizony meg is tartják.