Félrehord Matolcsy György csodafegyvere

Kinőjük a hiányt – ez volt a kulcsgondolata a kormány előző időszakát jellemző gazdaságpolitikának. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter elképzelése arra épült, hogy az adók csökkentésével felpörgethető a fogyasztás, ezen keresztül pedig a gazdasági növekedés. A második negyedéves csapnivaló GDP-adat világossá tette, hogy a kitűzött cél, a rövid távú keresletélénkítés terve megdőlt, kérdés, hogy mit nyert és mit vesztett az egykulcsos adóval Magyarország.

Délibábot kergettek

Az egykulcsos adó mítoszát régóta hajszolták a politikusok, annak idején a szabad demokraták is zászlajukra tűzték, a Reformszövetségben Oszkó Péter későbbi pénzügyminiszter is mellette ágált. Forrásaink szerint a Fidesz-vezetés fülébe a jobboldalhoz kötődő nagyvállalkozók ültették el a bogarat, akik úgy vélték, a magyar gazdaság egyik legnagyobb kerékkötője, hogy a nagyokat túl nagy adók terhelik, míg a kisebb vállalkozások körében erős az adóelkerülés aránya. Bár ők eredendően a beruházások növekedését várták az egykulcsos adótól, a fideszes politikusok körében egyre népszerűbbé vált az a gondolat is, hogy a fogyasztás növekedését is hozza. Ha pénzt hagynak az embereknél, elkezdenek vásárolni, ez pedig felpörgeti az egész gazdaságot.

Matolcsyék az adóreform bevezetésének világos tervével vágtak bele a kormányzásba, a gond ezzel mindössze az volt, hogy a tervezett kulcs a kalkulációk szerint három év alatt mintegy 1600 milliárdos mínuszt hozott volna a költségvetésnek, az pedig nem látszott, ennek a forrását honnan teremthetné elő a kormány.

Ne az emberekkel

Matolcsyék az eredeti elképzelés szerint átmenetileg hagyták volna 6,5 százalékig elszállni a költségvetési hiányt, vagyis komolyabb kiigazítások és kiadáscsökkentés nélkül hajtották volna végig az adóreformot, bízva abban, hogy a felpörgő gazdaság később visszazökkenti a költségvetést a fenntartható pályára.

Nyár közepén nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Unió döntéshozói hallani sem akarnak a hiány elszállásáról, a kibontakozó európai adósságválság mindenkit szigorú költségvetési politikára intett. Csakhogy addigra már nem volt visszaút, az egykulcsos adó a Fidesz ígéreteinek jóformán egyetlen kézzelfogható eleme volt.

Tűzön-vízen át

A kormány tehát nem mondott le az adóreformról, de úgy döntött, betartja a hiányelőírásokat, a kieső bevételt pedig átmeneti forrásokból pótolja, ágazati különadókból, bankadóból, a magán-nyugdíjpénztári járulékbefizetések költségvetésbe csatornázásából. Ekkor a központi gondolat még mindig a hiány kinövése volt, vagyis, hogy egy alkalmi, két-három éves bevételből végrehajtott adóreform felpörgeti a gazdaságot. A szaktárcák ennek rendelték alá az intézkedések jó részét, rögtönzések, utolsó pillanatokban beadott módosító javaslatok, visszamenőleges hatályú törvényalkotás jellemezte a kormányzati munkát, bízva abban, hogy ha megindul a várva várt növekedés, utólag igazolva lesz a sok vargabetű.

Mégis az emberekkel

Az igazi fordulat a Széll Kálmán-tervvel következett, a három évre vetítve mintegy ezermilliárdos megszorítást ígérő csomag tulajdonképpen az unió, az IMF, a befektetők és elemzők aggodalmaira adott válasz volt, és nyílt beismerése annak, hogy az egykulcsos adórendszer végső soron mégiscsak komoly lakossági áldozathozatalt is követel, a hiány gyors kinövésének terve megbukott, a háttérben ekkor már magas rangú fideszes forrásaink is úgy fogalmaztak, a miniszter által vizionált pálya nem vehető komolyan.

Matolcsy terve megvalósíthatatlan, kritizálták ekkor már egyes jobboldalhoz kötődő közgazdászok is az adóreformtól fogyasztásösztönzést remélő politikát. Az egyik legfőbb kritika, hogy a bevezetés rosszul volt kalibrálva, az alacsony jövedelműek nem nyertek semmit, sőt veszítettek. A középrétegek jelentős része el van adósodva, ők a többletjövedelmüket hiteltörlesztésre költik. Az igazán jómódúak pedig, akikhez a legtöbbet juttatta az új adórendszer, tipikusan nem fogyasztásra költik a többletjövedelmet, hanem megtakarítják.

Egy másik kritika szerint kis, nyitott felzárkózó gazdaságban a keresletösztönző gazdaságpolitika nem alkalmas a növekedés megindítására. Ha el is kezd többet fogyasztani a lakosság, annak nagy része úgyis import, ami viszont a külkereskedelmi és a fizetési mérleget rontaná, duzzadna az adósságállomány.

“A terv eleve bukásra volt ítélve, számos tanulmány készült az egykulcsos adó magyarországi bevezetési lehetőségeiről, borítékolható volt, hogy azok az áldozatok, amelyet a társadalomnak ezért cserébe meg kell hoznia, elviszik az egykulcs okozta hasznokat”, mondta az Indexnek egy adószakértő. Az egyetlen pozitív hozadéka esetleg az ország marketingje lett volna a külföldi befektetők szemében, de ilyen szempontból elkésett volt a bevezetés. “Ha tíz évvel ezelőtt, a visegrádi országok közül elsőként vezetünk be egykulcsos adót, annak talán még lett volna értelme”, tette hozzá forrásunk, aki szerint a legkevesebb kárt most akkor okoznák, ha visszahozná a több kulcsot. (Erre egyébként, például a szolidaritási adó bevezetésével, már kormánypárti körökben is felmerültek később gyorsan cáfolt ötletek.)

Nem pörgött fel a gazdaság

Persze a csapnivaló GDP-adatról nemcsak az egykulcsos adórendszer és az alacsony fogyasztás tehet, a magyar gazdaságot húzó export a világgazdaság lassulásával együtt berántotta a kéziféket. A második negyedéves, 1,5 százalékos növekedési adat után a kormány az idei 3 százalékos célt 2 százalékra módosította, és ennyire vitte le a jövő évi célt is. Hogy mennyiben az exportnak és mennyiben a belső fogyasztás alakulásának köszönhető, hogy a magyar növekedés lényegében megállt, egyelőre nem tudni. Az adóbevételek szempontjából nem lényegtelen: ha a fogyasztás esett vissza, annak a forgalmi adókon keresztül jelentős, a költségvetést érintő hatása lehet, míg az export lassulásának inkább áttételes hatásai vannak az egyenlegre.

A minisztérium becslése szerint az idén 100 milliárdos lyukat üt a költségvetésen az alacsonyabb növekedés. A hiányt Matolcsyék négy tételből foltoznák be: felgyorsítják az adó- és vámbeszedéseket, javítják azok hatékonyságát, az adóhatóság idén 40 milliárd forinttal több áfát szed be. Beszerzési stopot rendelnek el az államigazgatás keretében, ettől további 40 milliárdot várnak. Novembertől ötven százalékkal emelik a játékadót, 7 százalékkal a dohánytermékek, öt százalékkal az alkohol jövedéki adóját. A gázolaj jövedéki adója 97 forintról 110 forintra nő. Ez eddig 90 milliárd forintos javulást jelentene, a maradék 10 milliárd forintot osztalékbevételből fedeznék, amit az államosított nyugdíjvagyonban található külföldi részvények után kapnának. Továbbra is sötét lyuk viszont a 2012-es büdzsé, amiben akár 1000 milliárdos lyuk is lehet, miután az államosított magánnyugdíjpénztári pénzek már nem segítenek.

Hogy egykulcsos adórendszer nélkül hogyan alakult volna a magyar GDP-adat és a költségvetés, azt nem lehet megmondani, annyi biztos, a fogyasztás felpörgetéséért tett áldozatok jórészt hiábavalóak voltak.

Erősebb középosztály

“Ha mérleget akarunk vonni egy év után, hogy mit hozott a Matolcsy-féle egykulcsos adórendszerre épített gazdaságpolitika, akkor azt lehet mondani, hogy egyrészt az alacsony jövedelműektől csoportosított át jövedelmet a magasabb keresetűekhez, másrészt a jogbiztonságot megingató visszamenőleges hatályú törvényalkotás, az ágazati különadók és a nyugdíj-államosítás csökkentette a befektetők magyar államba vetett bizalmát, így a hosszabb távra tervező beruházásokat. Elindultak ugyanakkor pozitív lépések is, a bürokrácia és az államadósság csökkentése, erősödött a kkv-k támogatása”, mondta egy elemző az Indexnek.

Szerinte az Orbán-kormány nehéz helyzetben vette át a kormányrudat a szocialista kormányoktól, a költségvetés állapota és a világgazdasági helyzet fájdalmas kúrát vetített előre, az egykulcsos adóra épített új gazdaságpolitika azonban hosszabbá és igazságtalanabbá tette a kilábalást.