Akik kimaradnak a végtörlesztésből

A devizaadósok több csoportja sem tud végtörleszteni a kedvezményes árfolyamokon. Nem csak azok tartoznak a kirekesztettek közé, akik a rögzített szintnél magasabb árfolyamon adósodtak el, hanem mindenki, aki lízingből vásárolt ingatlant, illetve azok is, akik nem deviza alapú forinthitelt, hanem valódi devizahitelt vettek fel. A törvényhozó több esetben is a bankok jogértelmezésére bízta, hogy egyes csoportokat besorolja vagy kirekeszti a kedvezményezettek közül.

A bankok várhatóan, illetve az eddigi gyakorlat alapján nem lesznek nagyvonalúak, hiszen a végtörlesztés százmilliárdos károkat okoz nekik, ezért érthető okokból nem fogják kiterjesztőleg értelmezni a szabályokat.

A devizahitelesek

A kedvezményes végtörlesztést biztosító törvény a pénzintézetek jogértelmezésére bízza, hogy beengedjék-e a kedvezményezettek közé azokat, akik nem deviza alapú, hanem tényleges devizahitelt vettek fel.

A végtörlesztésről szóló jogszabály megfogalmazása alapján a meghatározott feltételeket teljesítő deviza alapú hitellel rendelkezők élhetnek a lehetőséggel. A deviza alapú hitel a köztudatba azokra vonatkozik, akik devizahitelüket forintban törlesztik, ebbe a kategóriába esik a hitelesek 97-98 százaléka. A maradék azonban olyan hitelt vett fel, amit ténylegesen az adott devizában kell törleszteni.

A deviza alapú hitelesektől ők annyiban térnek el, hogy a havonta törlesztendő devizát nem a bank veszi meg helyettük a forintban befizetett törlesztőből, hanem ők kell megvásárolják és elutalják a frankot, az eurót vagy a jent bankjuknak. Az árfolyamok-, illetve a kamatok és egyéb költségek változásának persze ugyanúgy ki vannak téve, mint mindenki más, tehát a megkülönböztetésnek közgazdasági alapja nem nagyon van.

A bizonytalanságot az okozozza, hogy a hitelintézeti törvény általános rendelkezései nem tesznek különbséget a deviza alapú, illetve a tényleges devizahitelek között. A törvényszövegnek egyetlen pontja van, a 200/A § első bekezdése, ami megkülönbözteti a kétfajta adóst, ennek értelmezése azonban vitás. A vonatkozó rész ugyanis csak tavaly került a törvényszövegbe annak kapcsán, hogy a kormány középárfolyam-alapú elszámolásra kényszerítette a bankokat. A hivatkozott paragrafus tehát nem tekinthető általános érvényű rendelkezésnek. Úgy tudjuk, az egyik, devizában törlesztő ügyfélkörrel rendelkező bank már az NGM-hez fordult jogértelmezésért, a minisztérium jövő hétre ígért választ. (Az NGM-et mi is megkerestük és várunk a minisztérium válaszára.)

Olvasóink visszajelzései alapján viszont az látszik, hogy a bankok mégis megkülönböztetik az ilyen adósaikat azzal, hogy kizárják őket a végtörlesztésre jogosultak köréből. A dolog azonban még nem végleges, úgy tudjuk, az egyik ilyen hiteleket is folyósító bank jogi osztályán még nem született végleges döntés arról, hogy a jogszabályok értelmezése alapján mit kell tenni az ilyen ügyfelekkel. Az egyik, az ügyfelek által is kezdeményezhető lehetőségként a hitelcsere merülhet fel – ha a bank partner a hitel deviza alapú hitellé alakításában, amire december 30-ig van idő, az adós ezen új hitelét már végtörlesztheti. Amennyiben lesz ilyen lehetőség, annak persze költsége is van, hiszen új szerződést kell kötni.

Akik több részletben kapták

Úgy fest, azok sem tudnak végtörleszteni, akik úgynevezett szakaszosan folyósított kölcsönt kértek, például házépítésre. Az ilyen hiteleket a bank nem egyben utalja, hanem az építkezés előrehaladásával párhuzamosan, kisebb részletekben. Emiatt a hagyományos hitelekhez képest annyi az eltérés, hogy nem egyetlen folyósítási árfolyam van, hanem kettő vagy három, illetve, egy ezekből kalkulálható átlagos árfolyam.

Olvasóink visszajelzései alapján azonban az ilyen hiteleknél a banki gyakorlat az, hogy ha egyetlen részlet is a rögzített szint fölött érkezett, akkor nem kérhetik a kedvezményes végtörlesztést. Az Aegon végtörlesztési igénybejelentő formanyomtatványa tartalmazza is ezt a kitételt, mely szerint „Ha a kölcsönét több szakaszban folyósították, akkor minden szakasz folyósításnál, külön-külön meg kell felelnie a vonatkozó szabálynak.”

A végtörlesztésről szóló törvény megfogalmazása szerint a rögzített árfolyam alkalmazására a pénzügyi intézmény abban az esetben köteles, ha a végtörlesztéssel érintett deviza alapú kölcsön folyósításánál alkalmazott árfolyam a törvényben meghatározottnál nem volt magasabb. Arra a jogszabály szövege nem tér, hogy mi van a több részletben folyósított hitelekkel, illetve, hogy a bankok kötelesek-e ilyen esetben az átlagos árfolyammal számolni, így elméletileg a bankok ezt a kört kizárhatják.

A felügyelet szerint nem

A pénzügyi felügyelet állásfoglalása alapján azonban úgy tűnik, hogy ennek a körnek a kizárása mégsem lehet teljesen automatikus. A felügyelet a törvényt szakaszos hitelek esetén úgy értelmezi, mintha az adós többször vett volna fel kölcsönt, de az mégis egy hitelnek számít – mondta Binder István szóvivő a hvg.hu-nak.

A PSZÁF szerint a bankoknak joguk van eldönteni, hogy ki kérheti a végtörlesztést és ki nem, de figyelembe kell venniük az egyes szakaszok folyósítási összegét és az árfolyamok súlyozott átlagát. Ha ez utóbbi a rögzített, kedvezményes árfolyamszintek alatt van, akkor az adós végtörleszthet. Ezt csak akkor lehet megtagadni tőle, ha a súlyozott átlag a rögzítettnél magasabb szinten van.

A lízingesek is kizárva

A törvény szintén nem engedi a végtörlesztést azoknak, akik nem hitelből, hanem lízinggel finanszírozták a lakásvásárlásukat. A lízingszövetség adatai szerint 3400 lakáslízing van Magyarországon, tehát a hátrányosan érintettek köre itt is kicsi.

A jelzáloghitel és a lakáslízing között egyébként több különbség is van. A jelzáloghitelnél az ügyfél a tulajdonos, de a banknak jelzálogjoga van, így nemfizetés esetén tulajdonossá válik. Ezzel szemben a lízingnél a futamidő végéig a lízingcég a tulajdonos, de ha az ügyfél visszafizette a tartozást, automatikusan vagy ő válik tulajdonossá (zárt végű pénzügyi lízingnél), vagy kijelölheti az új tulajdonost, és akkor az válik tulajdonossá

Lakásvásárlásnál a lízingelőtől 5 százalékkal kisebb önerőt vár a pénzintézet, és más a konstrukció kamatozása is, illetve különböznek az illetékfizetési szabályok is. Nyílt végű pénzügyi lízingnél új lakás vásárlásakor a lízingcég visszaigényelheti a lakás árának áfáját, ezért ez után nem számít fel kamatot az ügyfélnek, így akár ötödével is kisebb lehet a havi részlet mint egy hasonló nagyságú jelzáloghitel esetén.

A különbségek azonban a lízingesek esetében sem változtatnak a lényegen: ők is lakást akartak a fejük fölé, most pedig a devizaárfolyamoktól ugyanúgy szenvednek, mint mindenki más.

Névtelenséget kérő, lakáslízinggel foglalkozó forrásunk azt mondta, fogalma sincs, hogy a törvényalkotó milyen megfontolásból tesz különbséget, de talán az lehetett az elgondolás, hogy korábban, amikor betiltották a deviza alapú jelzálog bejegyzéseket, és ezáltal a deviza alapú jelzálog-hitelezést is (kivéve a hitelkiváltásnál), akkor a lízingre ez nem volt érvényes, hiszen ott a lízingcég a tulajdonos, így nincs szükség jelzálog bejegyzésre.

Egy másik magyarázat lehet szerinte, hogy a törvényalkotás során valahogy elfelejtették, és abba a három napba, ami a beterjesztés és a végszavazás között eltelt, nem fért már bele a módosítás.