Töröcskei: Matolcsy nagyon zseniálisan csinálta

Fotó: Huszti István

Miért önt nevezték ki az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) vezetőjének?

Nem tudom, miért engem választottak, nem pályáztam erre a pozícióra és nem is volt a terveim között, hogy ezzel foglakozzak. Ha tippelnem kéne, azt gondolom, hogy azért eshetett rám a választás, mert a nyolcvanas évek végén a Magyar Nemzeti Bankban tagja voltam annak a csoportnak, amelyiknek az lett volna a dolga, hogy létrehozza az úgynevezett adóssághivatalt, ami a parlamentnek tartozott volna felelősséggel. Ez a mai ÁKK elődje lett volna, végül máshogy alakultak a dologok, de a lényeg, ezzel a területtel akkor már foglalkoztam.

A megkeresés a kormányfőn keresztül jött vagy valamilyen más csatornán?

Volt hivatalos és nem hivatalos megkeresés is. Az köztudott rólam, hogy a miniszterelnököt nagyon tisztelem, persze én nem csak őt, hanem általában minden magyar miniszterelnököt nagyon tiszteltem. Nyilván egy ilyen megkereséssel az ember nagyon komolyan foglalkozik, akárhonnan is jöjjön a felkérés.

Értjük a szakmai múltját, de nyilván az nagyon régen volt, azóta pedig nem foglalkozott a területtel. Túlzás lenne azt állítani, hogy meghatározó kormányközeli emberekkel ápolt jó kapcsolata, vagy másként fogalmazva a megbízhatósága miatt esett Önre a választás?

Minden kinevezésnél számít az, hogy az embert ismerik. Enélkül nem is jönne semmilyen megkeresés. A régebbre visszavezethető kapcsolatok nyilván pluszt jelentenek, de ebből lehet az embernek hátránya is.

Szerintem a tapasztalataim alapján kerestek meg. Azt még nem is említettem, hogy 1996-ban, amikor a Magyar Nemzeti Bank leadta a külső adósságkezelést az ÁKK-nak, akkor engem kértek meg, hogy az átadás-átvételben segítsünk. Itt is sok ismeretet szereztem.

Ön vállaltan nem csak üzleti, hanem baráti kapcsolatot is ápol Simicskai Lajossal, akiről azt beszélik, hogy a legerősebb a Fidesz mögött álló gazdasági háttéremberek közül. Ő szólt az Ön érdekében?

Nem tudom, mi történt, hogy ki szólhatott kinek, és miért, ezért bármit is válaszolnék, nem lenne több a spekulációnál. Erről Simicska urat kellene megkérdezni.

Szóba jött Önök között legalább egy baráti beszélgetésen a dolog?

Miután igent mondtam, Simicska úr nagyon örült neki.

Rossz nyelvek szerint egy megbízható baráttal az ÁKK élén könnyebb a kormányzati stratégia megvalósítása, legyen szó például további vállalatok államosításáról vagy bármi másról, amihez pénz kell.

Meg kell határozni, melyek azok a stratégiai feladatok, amelyeket a kormány az ÁKK-tól elvárhat. Ahhoz például szívesen nyújtunk segítséget, hogy újabb munkahelyek jöjjenek létre, vagy hogy a gazdasági növekedésre újabb lehetőségek nyíljanak. De ezzel kapcsolatban még senkivel nem volt alkalmam beszélgetni, addig pedig, amíg nem ástam bele magam az ÁKK ügyeibe, semmit nem akarok befolyásoni a véleményemmel. Az viszont biztos, hogy semmi olyat nem tennék meg, ami a nézeteimmel vagy az értékrendemmel ellentétes, akkor inkább lemondanék.

Egyáltalán milyen ügyeket szokott vagy szeret a véleményével befolyásolni? Nemrég tucatnyi közgazdász társaságában oszthatta meg a gondoltait a kormányfővel és gazdasági miniszterével. Mit mondott el?

Megosztottam velük a véleményemet, de most így hirtelen – őszintén szólva – nem emlékszem a legapróbb részletességgel arra, hogy mit is mondtam, mert annyira szerteágazó volt a beszélgetés.

Most mit mondana, ha megint megkérdeznék?

Azóta nem volt folytatás, de úgy tudom, hogy hamarosan megint lesz egy találkozó. Egyelőre azt sem tudom, hogy mire kíváncsiak, ezt jó lenne előre látni. Az biztos, hogy az egyik legfontosabb teendő a gazdasági növekedés beindítása. Ebben nyilván a saját forrásainkra kell hagyatkozni, mert külső forrásokra nem számíthatunk, egyszerűen nehéz lenne ilyeneket bevonni. Ehhez ugyanis a bankrendszer tőkeellátottságát kell rendbe tenni.

A kormány a múlt héten jelezte: az IMF-től vár segítséget, amit a hivatalos kommunikáció szerint a növekedés ösztönzésére szeretne fordítani.

Nem tudom, hogy az IMF-fel miben lehet megállapodni, de a növekedés biztosan fontos lesz a megbeszéléseken. Az biztos, ha nem tudjuk rendbehozni a bankrendszert, akkor esély sem lesz a növekedésre.

Arra utal, hogy az IMF akkor fog segíteni, ha a kormány rendezi a viszonyát a bankokkal?

Ez szerintem biztosan kulcskérdés lesz majd a megbeszéléseken.

Ha a bankokkal való viszonytól eltekintünk, mit gondol, egyáltalán szükség volt az IMF visszahívására? Akadoztak például az állampapír-eladások.

Igaz, hogy volt egy sikertelen, lefújt állampapír aukció, de az kelleténél jobban föl lett fújva. Azzal viszont fontos tisztában lenni, hogy a világ változik. Nézze meg, mekkora bajban van Olaszország. Ilyen helyzetben  természetes, hogy nehézkes a kibocsátás.

Ha csak föl lett fújva, akkor a kormány vajon miért vállalt be egy totális kommunikációs és politikai fordulatot azzal, hogy az IMF-hez fordult?

Szerintem ez nem volt olyan hirtelen, biztos vagyok benne, hogy előzetesen is tárgyalgattak az IMF-fel. Nem tudom, nem tudhatom, hogy ez milyen gyorsan ment, mert nem voltam ott az ezzel kapcsolatos megbeszéléseken.

Az IMF azt közölte, hogy nem volt semmilyen hivatalos kapcsolatfelvétel egy új hitelkeret kapcsán a múlt csütörtöki bejelentés előtt.

A lényeg, hogy egy ilyen nehéz világban mindenkivel jóban kell lenni. Egy ilyen kis ország nem szerezhet ellenségeket. A lépést jónak tartom, akár kérünk pénzt, akár nem. Alapvetően azt gondolom, hogy baráti viszonyt kell kialakítani mindenkivel.

Akkor viszont biztos nagy hibának tartja, hogy a kormány az IMF-ről az elmúlt egy évben mint az egyik legnagyobb ellenségéről beszélt, még szabadságharcot is hirdetett.

Elképzelhető, hogy én másképpen irányítottam volna az IMF-fel a kapcsolatot. De még egyszer mondom: nem voltam ott a korábbi tárgyalásokon, ezért nem tudom, hogy mi hangzott el, nem tudom megítélni, hogy mi volt a hiba és mi nem volt az. Az én ideológiám az, hogy mindenkivel érdemes jóban lenni, még akkor is, ha nem mindenben értünk egyet.

Gondolom valahogy így van Matolcsy Györggyel is. Mit gondol, menjen, vagy maradjon a gazdasági miniszter?

Szerintem Matolcsy György igyekszik a tőle telhető legjobbat csinálni, de nyilván borzasztóan nehéz helyzetben van. Az, hogy mennie kell vagy sem, nem ennek a függvénye, pusztán újságírói nyomásgyakorlás, az ellenzék – politikai pozíciójából fakadó – állandó követelése. Matolcsynak van egy elképzelése arról, hogy hogyan lehet az országot a bajból kivezetni. Szerintem ő ezt pozitívan csinálta.

Tehát elégedett vele?

Igen. Matolcsy urat nagyon tisztelem.

De a gazdasági adatokban egyelőre nem tükröződik a siker, bármilyen elemzést nézzünk is.

A világban mindenhol elmaradnak a növekedési tervek a várttól. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Volt egy olyan időszak, amikor mindenki kérhetett bármennyi kölcsönt, azt meg is kapta. Ez a helyzet megváltozott, mostanság mindenki az államok adósságállománya miatt aggódik.

Ehhez menet közben kellett a mi kormányunknak is igazodnia. A tavalyi választások idején  a mostanihoz képest nagyon más körülmények voltak. Időközben a világ megváltozott és nekünk is korrigálni kellett. Szerintem Matolcsy György nagyon zseniálisan csinálta ezeket a korrekciókat.

Adócsökkentések helyett adóemeléseket látunk, csődközelbe kerültünk, emelkedik az infláció és kevés az új munkahely. A világ 10 legkockázatosabb országa között vagyunk, volt olyan nap, hogy a forint volt a világ legrosszabbul teljesítő pénze.

Persze, ezeket lehet sorolni, de közben a világ is más lett. Nincs lehetőség az eredeti tervek végrehajtására, alkalmazkodni kell a körülményekhez. Matolcsy az alkalmazkodást nagyon jól levezényelte, le a kalappal előtte. Persze lehet azt mondani, hogy én nem vagyok megfelelő kommentátor, de ez az én véleményem.

Matolcsy a gazdasági stratégiáját az IMF-től való függetlenedéshez kötötte.

Ilyen előfordul, hogy az ember valamit gondol, aztán később – a változó körülményekhez igazodva – máshogy gondolja. Nagyobb függetlenséget biztosított volna számára, ha az országnak megfelelő tőke áll a rendelkezésére. Ha így lett volna, nyilván könnyebben tudott volna mozogni, nagyobb lett volna a mozgástere, de közben sajnos minden más lett körülöttünk.

Kormányzati és közgazdász berkekben nyíltan beszélnek arról, hogy Matolcsy megbukott.

Nézze, én személyesen nagyon rég óta ismerem a Matolcsy urat. Egy igen felkészült, művelt embernek tartom. Az „úgy hírlik”, „beszélik”, „ilyen-olyan körökben névtelenül elhangzott” típusú kérdéseket-kijelentéseket pedig értelemszerűen nem kommentálom, hiszen ön sem említ konkrétumokat.

Említette, hogy kulcskérdés lesz a bankok helyzete a Valutaalappal folytatott tárgyalásokon. Ön nemrég még egy kereskedelmi bank, a Széchenyi Kereskedelmi Bank vezetője is volt. Mit gondol a kormány és bankok viszányáról, a párbeszéd közelmúltig tartó hiányáról?

A régóta az országban lévő bankokkal sok mindent meg lehet beszélni és meg is lehet értetni. Arra kell törekedni a problémák megoldásánál, hogy mindenki vállaljon egy kis áldozatot.

A különadóról, az árfolyamrögzítésről, a végtörlesztésről nem a tehermegosztás jut eszünkbe. Nemrég a Költségvetési Tanács elnöke, Járai Zsigmond is arra utalt, hogy már sajnálja a bankokat.

Maradjunk annyiban, hogy hála istennek megindult a párbeszéd. Azt gondolom, hogy a korábbi kérdéseire adott válaszaimból is kiderül: én ennek vagyok a híve. De ennél többet nem szeretnék erről mondani, hadd ne kommentáljam a dolgot.

Hogy tapasztalja, mennyire viselte meg a bankokat az, hogy ennyit szorongatták őket?

A bankokat nem a szorongatás viselte meg. Volt egy hitelválság, amiről azt hittük, hogy gyorsan ki tudjuk kerülni. Ehhez képest nemrég megérkezett az európai gazdasági válság és az eurózóna válsága. Az itt lévő bankok többségével az a baj, hogy emiatt az anyacégeik kerültek bajba. Igaz ez a belgákra, az olaszokra és másokra is.

De ha jól látjuk, a bankadó és egyéb intézkedések még tovább rontották az itteni leányok tőkehelyzetét, ennek eredményeként a régióban itt várható jövőre a legkisebb növekedés, itt a legvisszafogottabb a hitelezés.

Véleményem szerint fordítva kezdődik a dolog, de nem akarom bántani a külföldi bankokat. Először ugyanis az történt, hogy az anyabankok elkezdték kivinni a tőkét. Az olasz vagy belga tulajdonosok, amikor látták, hogy odahaza baj van a tőkehelyzettel, elkezdték kivinni a pénzüket Magyarországról.

Nem azért kezdték kivinni, mert látták, hogy a kormány intézkedései miatt nem jönnek be a magyarországi számításaik?

Egyáltalán nem. Azt viszont elismerem, hogy kérdéses, hogy fognak-e itt újból befektetni. Ez nyilván annak is függvénye, hogy milyen profitlehetőségeket látnak Magyarországon.

Hát a devizahitelezéssel annyira megégették magukat, hogy nyilván nem túl nagyot.

A devizahitel egy elhibázott termék volt. Az árfolyamváltozások ellen a bankok semmilyen védelmet nem kínáltak fel az ügyfeleknek, akiknek ráadásul fogalmuk sem volt arról, hogy egyáltalán mekkora veszélyben vannak. Ez most nyilván mindenkinek fáj, azt kell kitalálni, hogy ezt a problémaforrást hogyan lehet felszámolni. Annak idején az MNB-ben devizakereskedő voltam, akkor volt egy mondás, miszerint az a jó, ha a rossz pozíciót mielőbb lezárja az ember. Itt sajnos volt egy rossz pozíció, amit mihamarabb le kellene zárni.

Hogy lehetne ezt lezárni a legkevesebb károkozással?

Erről most szerencsére tárgyal a kormány a bankokkal, de ebben nem vagyok benne, nem tudom, hogy mi készül és nem is akarom a folyamatot befolyásolni. Remélem, találnak közösen egy olyan megoldást, amivel kezelni lehet ezt a dolgot.

A Figyelőnek adott interjújában mit értett az alatt, hogy az ÁKK élére történő felkérés úgy szólt, „próbáljak segíteni a tevékenység fejlesztésében”? Hogy képzeli az ÁKK irányítását, lát lehetőséget az adósságfinanszírozás megújítására?

Elég aktív ember vagyok, nehezen tudok csak ücsörögni valahol úgy, hogy ne csináljak semmi újat az adott cég érdekében. Itt is szeretnék hasznos lenni, és hozzájárulni a sikerhez. Azt most nem tudom pontosan megmondani, hogy mi az, amiben majd hasznos tudok lenni. Azt azonban ne felejtsük el, hogy ez egy jól kialakult társaság, sok régi kollégával. Van olyan munkatárs, akinek én voltam a konzulense a diplomamunkájánál. Biztos jó lesz újra találkozni velük.

Amit előzetesen tudok mondani, hogy meg kell keresni az állampapír-értékesítés új lehetőségeit, illetve vonzobbá kell tenni ezt a befektetési formát Magyarországon. A lakosság érdeklődése sajnos jelentősen csökkent a válságban, azt kellene kitalálni, hogy lehetne a folyamatot visszfordítani.

Sokan rájöhettek, hogy az állampapír vásárlásnak is vannak kockázatai, illetve arra várnak, hogy emelkedjenek a hozamok. Hogyan lehet így felkelteni az érdeklődést?

Csak néhány napja, november 15-én vettem át az irányítást. Most még csak ott tartok, hogy tanulmányozom a lehetőségeket. Akkor beszélnék majd erről inkább, ha jobban elmélyedtem a dolgokban. Bármit is mondanék, az pusztán ötletelés lenne. Ellenérzést váltana ki, ha az emberek azt látnák, hogy még alig kerültem oda, de máris megmondom, hogy mit kellene csinálni.

Fellegi Tamás kínai befektetőket keres. Beszéltek erről, Ön is ezt fogja tenni?

Az más dolog, hogy a külföld felé hogyan értékesítjük a papírjainkat. Erről még nem beszéltem Fellegi miniszter úrral csak az ÁKK távozó vezetőjével. Pleschinger Gyula említette, hogy vannak próbálkozások és ígéretek is, majd meglátjuk, hogy mi lesz belőlük. Nyilván olyan országokat kell találni, amelyek képesek a tőkét exportálni, ezek jelenleg Ázsiában vannak. A lehetőség minden esetre szimpatikus, talán azért, mert korábban is voltak kaukázusi és kínai üzleti kapcsolataim, például a borászati tevékenységem kapcsán.

Igen, de a gond, hogy mindenki Kínától vár pénzt, ők meg ígérnek is, de mint látjuk, eddig kevés eredménnyel.

A nagyapám mondta mindig, hogy szép szóval még az ördögöt is meg lehet győzni. Ez talán a kínai szálon is működni fog.

A kínaiak inkább arról híresek, hogy általában valamit kérnek is cserébe. Mi lenne az?

Az igaz, hogy eddig csak egy-két milliárd forintnyi állampapírt vettek tőlünk. Azt kell megtalálni, hogy mi az, amivel ők is jól járhatnak.

Itt több milliárd eurós állampapírvásárlásokról beszélgetünk. Ilyenkor ők stratégia befolyást szoktak kérni.

Szerintem nekik fontos, hogy ők rokonnak tekintenek bennünket. Tudják, hogy mi is ázsiaiak vagyunk.

Ez biztos nem elég, hiszen nagy pénzekről van szó.

Igen, de higgyel el, hogy sokat számít ez. Elismerem, hogy nyilván kevés, ha azt mondjuk, hogy itt vannak az állampapírjaink, vegyétek meg őket, mert ez jó lesz nektek. Ez így egy merész beszélgetés lenne. De az például fontos lehet nekik, hogy Magyarország Európa közepe, ha tetszik, ha nem. A geopolitikai elhelyezkedésünk jó hátszelet jelent, jó pozíciójuk lenne itt a kereskedelemben érdekelt kínai cégeknek. Egy repülőtér például nagyon fontos lehet a kínaiaknak. Ilyen területeket kell kitalálnunk és megvalósítanunk.

Az ÁKK diszponál az államosított nyugdíjvagyon fölött. Tudja egyáltalán, hogy még mennyi elkölthető pénz maradt az alapban?

Nem biztos, hogy jól emlékszem a számokra. Kedden fogjuk befejezni az átadás-átvételt, korai lenne erről nyilatkoznom. Azt el tudom mondani, hogy nekem nincs bajom azzal, ha az állam bizonyos cégekben átmenetileg vagy hosszabb időre tulajdont szerez. Ugyanakkor azt most nem tudom, hogy van-e olyan kormányzati cél, hogy az ilyen cégek számát növelni kellene.

A kormány legutóbb a Rábát vásárolta fel. Mi jöhet még?

Konkrétumokat ezzel kapcsolatban nem tudok mondani.

Ezek szerint nem volt baja azzal sem, hogy az állam több száz milliárd forintot költött Mol-részvényekre a nyugdíjvagyonból egy rettentően törékeny helyzetben, ráadásul igen magas árfolyamon történt a bevásárlás? Voltak, akik ezt nagyon kritizálták.

Én az oroszokat nem tekintettem ellenséges partnernek. Ha mondjuk egy cégembe a legnagyobb beszállítom tulajdonosként is szeretne beszállni, az akkor sem zavarna, ha oroszokról lenne szó. Egy erős befektető stabilitást jelenthet egy cégnek, egy részvénytársaságot pedig bárki megvehet. Nem kell ellenséget látni ebben.

Én főként a vásárlás időzítésére és pénzügyi stabilitási aggályokra utalok.

Nincsenek ismereteim arról, hogy az alapvető stratégia mögött mi volt a szándék. Az újságokból értesültem róla, de biztos vagyok abban, hogy volt egy stratégia elképzelés arról, hogy ezt miért kellett megvenni.

A nyugdíjpénz egy másik részét a költségvetés szívta fel, miközben az Európai Bizottság szerint a hiány 2013-ban újratermelődik majd, ha nem jelent be a kormány újabb intézkedéseket. Nem volt kár ezt a vagyonrészt egy feneketlen kútba szórni?

Inkább azt mondanám, hogy az volt a hiba, hogy 1997-ben magánosítottuk a nyugdíjpénztárakat. Az államnak kell biztosítani a nyugdíjat, nem cégeknek.

És azt sem tartja kidobott pénznek, ami az államadósság csökkentésére ment el? A forintgyengülés miatt ma a GDP-arányos államadósság szinte ugyanakkora, mint a nyugdíjvagyon elköltése előtt.

Ez egy meglehetősen nehéz probléma, sajnos ki vagyunk téve az árfolyamnak. Azáltal, hogy külföldről finanszírozzuk magunkat, árfolyamkockázatot vállaltunk fel, inkább azt kellene kézben tartani, hogy ne emelkedjen a kimutatott államadósság.

Milyen forintárfolyam lenne ideális?

Ismerve az összes körülményt, véleményem szerint 260-280 között lenne az ideás váltási szám az euróval szemben.

Miért pont ott?

Ez a sáv jelentene stabil biztonságot az országnak.

Eközben kormányzati körökből pont azt lehet hallani, hogy a forint gyengítésével szeretnék javítani a versenyképességünket és növelni a költségvetés bevételeit.

Szerintem ez egy félreértés, nem tudok ilyenről, de lehet, hogy nem figyeltem oda eléggé a hírekre.

Mit gondol arról, hogy a kormány kiemelt gazdasági és politikai célja lett az államadósság erőltetett ütemű csökkentése? Mellár Tamás például kritizálta ezt, mondván, ez nem egy önálló cél, hanem a jó gazdaságpolitika tünete kell legyen.

Manapság irtózatos verseny folyik a tőkéért. Ezért én is azt gondolom, hogy az ország stratégiai biztonsága szempontjából célszerű a csökkentés.

Hogyan áll az érdekeltségeiről való lemondással?

Elsősorban a médiaérdekeltségeimről akartam lemondani, ezeken már túl vagyok. Lemondtam még a Széchenyi Kereskedelmi Bank elnöki posztjáról, mert az összeférhetetlen lenne az új munkámmal, de egyik tulajdonosként maradtam. Pro Aurumban sem tisztségviselő, sem tulajdonos nem vagyok már.

A Mavirban maradtam, a Széchenyi Hitelszövetkezet elnöki posztja is megmaradt, és szintén tagja maradtam a Mol felügyelőbizottságának. Egy-két kisebb vállalkozást is megtartottam még, például egy borászatot, de nem gondolom, hogy ezek összeférhetetlenek lennének az új munkakörömmel

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!