Mégsem akar IMF-hitelt a kormány?

Miután Fellegi Tamás tárgyalásai ellenére továbbra sem látszik előrelépés, befolyásos pénzügyi körök továbbra is kételkednek abban, hogy a kormány megállapodásra törekszik a Nemzetközi Valutaalappal – írja a Népszabadság.

A legfontosabb tárgyalásain túl van Fellegi Tamás tárca nélküli miniszter, de arról nem lehet beszélni, hogy közeledett volna a magyar kormány és a nemzetközi hitelnyújtók (Európai Unió, Nemzetközi Valutaalap) álláspontja a vitás kérdésekben. Egyelőre csak a megállapodás melletti elköteleződést erősítő jelzések érkeztek Fellegitől, konkrét ígéret azonban nem hangzott el, így sokan Fellegit csak postásnak tekintik, olvasható a lapban.

Akik bíznak az egyezség gyors megkötésében, azok azzal érvelnek, hogy a miniszter egyedül nem vállalhatott olyan súlyú kötelezettségeket, amilyeneket Budapesttől várnak. A kabinet ugyanakkor az idő fogságában van, nem ér rá sokat bíbelődni a válaszokkal, mert az adósság újrafinanszírozása egyre nehezebbé válik. Ha ezt a kormány is így gondolja, a következő néhány napban állást kell foglalnia az EU tegnap nyilvánosságra hozott kifogásairól.

Mások szerint azonban a kormánynak nem muszáj a devizakötvény-piacról beszereznie a szükséges forrásokat a lejáró hitelek visszafizetésére, ez megoldható „házon belül” is. Szóba jöhet a megmaradt nyugdíjvagyon (az is, ami már a kincstárban van meg az is, ami még a 102 ezer magán-nyugdíjpénztári tagnál), a Mol-csomag is felhasználható, illetve a jegybank devizatartalékához is hozzá lehet férni: ennek módja, ha a kormány a forintforrásaiért devizát vásárol a jegybanktól – kérdés persze, honnan teremtenek elő négy-ötmilliárd eurónak megfelelő magyar devizát.

Az egyik fél szerint tehát a kormány időhúzásra játszik, és van annyi muníciója, hogy ezt hónapokra el tudja húzni, nem kell mindenáron kötvényeket kibocsátania. Ennek azért ellentmond Orbán Viktor kormányfő többször is hangoztatott álláspontja, hogy az ország a piacról akarja magát finanszírozni. Márpedig IMF-megállapodás nélkül ez nem fog menni elfogadható áron, valószínűleg a recessziós környezet megváltozása után sem.

A másik oldal hisz a gyors szerződésben, őket viszont a kormány kiszámíthatóságának elmúlt másfél évben bekövetkezett jelentős csorbulása ejtheti gondolkodóba. A tárgyalások célra törő, de nem ellenséges hangvétele mindenesetre azt jelzi, hogy a lehetséges hitelnyújtók nem érzelmi alapon viszonyulnak a magyar kormány kéréséhez. Időnként felröppen a pletyka, hogy Orbán távozása lenne az egyik feltétele a megállapodásnak, de ezt mértékadó körökben képtelenségnek tartják. Vagyis elsősorban a magyar kormánytól függ, hogy lesz-e – és mikor – szerződés a hitelről.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!