Nyugdíjkasszák: közel a vég

A tavalyi nyugdíjállamosítás idején magánpénztári tagságát megőrző nagyjából százezer ember hamarosan ismét válaszút elé érkezik. Feltéve, hogy lesz még miből választani.

Egy bizonytalanság

A kasszatagoknak elvileg március végéig lehet eldönteniük, hogy a kormány tervei szerint végleg az államhoz csatornázott járulékok ellenére a magánpénztánál maradnak, vagy az állami nyugdíjrendszert választják. Előbbi esetben megtarthatják egyéni számlájuk egyenlegét, és kapnak állami nyugdíjat is – bár azt, hogy mennyit, nehéz lenne megmondani. A Nemzetgazdasági Minisztérium értelmezése szerint teljes, 100 százalékos állami nyugdíjat kapnak, a nyugdíjfolyósító igazgatóság értelmezése szerint viszont majd csak 75 százalékos jogosultság járna nekik, habár minden befizetésük az államhoz érkezik ezután.

És még egy

A döntést azonban nemcsak az nehezíti, hogy a szabályozást még az állami oldalon sem értik pontosan. Hanem az is, hogy a magánnyugdíjrendszerben sem kisebb a bizonytalanság – igaz, az egész más jellegű, sokkal súlyosabb: arról szól, megmarad-e egyáltalán a magánpénztári intézmény. Értesülésünk szerint ugyanis több nyugdíjkassza végelszámolással megszűnhet, van, ahol a kérdést lényegében már el is döntötték, és ez már februárban a közgyűlés elé kerül.

Akinek a kasszája megszűnik, két dolgot tehet. Vagy másik pénztárat választ a végelszámolási eljárás megindításától számítva 30 napon belül, vagy nem tesz semmit, és akkor a megtakarítása automatikusan visszakerül a tisztán állami nyugdíjrendszerbe. Most az a kérdés, hogy az előbbire lesz-e egyáltalán lehetőség, vagyis talpon marad-e akár egyetlen kassza is, és hogy megfizethető lesz-e ez a választás.

Bezárni sem egyszerű

„Már rég döntöttünk a végelszámolásról, csak ez még nem publikus” – hallottuk egy nyugdíjkassza első emberétől. A véleménye általánosnak mondható: bár nem tudtunk beszélni az összes talpon maradt kassza illetékesével – többen hárították a megkeresésünket vagy nem válaszoltak üzeneteinkre –, egy, a szektor működését jól ismerő, neve elhallgatását kérő szakértő szerint a nagy pénzügyi csoportok mindegyike eldöntötte, hogy nem folytatja tovább a tevékenységet.

Egy szintén névtelenül nyilatkozó, több kasszával is kapcsolatban álló nyugdíjszakértő viszont azt mondja: az összes pénztár végleges eltűnéséről még korai lenne beszélni, „bár vitathatatlan, hogy a letargikus jelzővel jellemezhető leginkább az ágazatban dolgozók hangulata, és mindegyik szereplő nagyon komolyan fontolgatja ezt a lehetőséget”.

A cégeket több dolog is visszatartja a mielőbbi végelszámolástól, például hogy ezzel a jól felépített vállalati brandek sérülnének, mondta egyik forrásunk. A cégek nevei a működés befejezéséről szóló hírekben negatív összefüggésben tűnnének fel, amitől a tulajdonosok szeretnék megkímélni a cégcsoport más, működőképes ágazatait. Olyan érvet is hallottunk, hogy több kassza azért nem indíthatja meg egyből a végelszámolási eljárást, mert több folyamatban lévő vitás jogi ügye van.

Végjáték?

Egyik forrásunk azt mondta: a kasszák most azt is számolgatják, hogy ha nem szűnnek meg, akkor hogyan tudják a legolcsóbban levezényelni a tevékenység befejezését.

Úgy tudjuk, hogy az informális megbeszéléseken három lehetőség merült fel. Az egyik – a fentiek miatt nyilván a legkellemetlenebb, de legolcsóbb – megoldás, a több helyen már eldöntöttnek tekinthető végelszámolás.

Egy másik lehetőség szerint egyetlen pénztár maradna meg, ide irányítanák át az összes tagot, aki nem megy vissza az államhoz. A nagyobb ügyfélkoncentráció alacsonyabb egy főre vetített működési kiadásokkal járna, de kérdés, hogy lesz-e olyan kassza, amelyik a talpon maradást egyedüliként bevállalja.

Úgy tudjuk, egy harmadik verzió is felmerült, eszerint a pénztárak létrehoznának egy közös kasszát, ami egyik nevéhez se kötődik. Az új intézmény tulajdonosi szerkezetébe minden maradó kassza a tagjai arányában szállna be, ez tehát egy fél lábbal bent, fél lábbal kint megoldás lehet. A dolog megvalósítása azonban meglehetősen nehézkes, egy forrásunk szerint a működéshez szükséges eszközöket és vagyont a mostani kasszák át kell adják az új intézménynek, a dolgot pedig minden egyes kassza közgyűlésnek meg kellene szavaznia.

Kivéreztetve

A 2010-es nyugdíjállamosítás a levonható díjak korlátozásával rettentően szűkre szabta a kasszák mozgásterét. A pénztáraknak jelenleg egyetlen bevételük lehetne, a befizetett tagdíjakból levont, azok 0,9 százalékában meghatározott díj, ami a korábban, a nyugdíjállamosítás előtt alkalmazott díjak ötöde. (A vagyonkezelésért is lehet díjat felszámolni, ez nem a befizetések, hanem a meglévő vagyon arányában 0,2 százalék lehet. De ez a pénz nem a kasszák zsebébe kerül, hanem a vagyonkezelőkébe.)

Befizetések azonban nincsenek, ezeket a kormány a 2010 novembere és 2011 decembere közötti 14 hónapra elvonta a kasszáktól, egy tavaly decemberben elfogadott módosítás pedig véglegesítette az elirányítást. Emiatt a kasszáknak most semmilyen bevételi forrásunk nincs.

Igaz, a 2010-es nyugdíjtörvény kimondta, hogy befizetések hiányában a kasszák „a működési és likviditási tartalékaik kimerülése után” a tagok számlájáról havi 265 forintot vonhatnak le, de csak akkor, ha a tagnak pozitív hozamot termelnek. Csakhogy a tavalyi második félév nem kedvezett a tőkepiacon befektetőknek, így a kasszáknak sem. Úgy tudjuk, hogy a pénztárak a százezer tag 240 milliárdos összvagyonára vetítve 5-15 százalék közötti veszteséget termeltek. Ez külön is rossz hír, ugyanis a veszteségek a tagok reálhozamát akár teljes egészében elvihették – bár az utóbbi három hét tőzsdei, kötvénypiaci szárnyalása valószínűleg javította egy kicsit a helyzeten.

265 forintos remény

A lényeg, hogy az eredménytelenség miatt a pénztárak többsége ezt az ügyfelenként 265 forintot sem tehette zsebre, így az elmúlt 14 hónapban minden pénztár csak veszteséget termelt, amit a pénzügyi csoportok más üzletágaikban keletkező bevételeikből finanszíroztak. A kasszák nagyon várták a januárt, ekkortól ugyanis a kormány eredeti ígéretei szerint a maradók tagdíját ismét nekik utalták volna, ez azonban a decemberi törvényváltoztatás miatt elmaradt, ezért a dolgok mostani állása szerint a kasszákba többé nem érkezhet járulék (persze ha fennmarad a magánnyugdíjrendszer, akkor ezt a szabályozást később egy kormányváltás vagy egy gazdaságpolitikai fordulat felülírhatja).

Ráadásul a legtöbb pénztár még a járulékok beérkezésével sem lenne kint a vízből. Számítások szerint az átlagosan 30 ezer forintos – a havi bruttó bér 10 százalékára emelt – befizetésre vetített 0,9 százalékos tagdíj levonása is csak a költségek durván felét (nagyobb pénztáraknál legfeljebb kétharmadát) fedezte volna. Úgy tudjuk, a pénztárak, ha fogcsikorgatva is, de vállalták volna, hogy a működtetéshez hiányzó pénzt a 2014-es választásokig beteszik a rendszerbe, abban bízva, hogy a választások után javulhat a törvényhozással szembeni alkupozíciójuk. Bevételek nélkül azonban túl sok pénzt kellene betenni a rendszerbe, amit minden kassza szeretne elkerülni.

14, 30, 60?

Egy kisebb kassza névtelenséget kérő vezetője elmondta:ha januártól újraindult volna a tagdíjfizetés, az átlagosan 30 ezer forintra rúgó tagdíjakból működésre elvonható havi 270 forint nagyjából a működési kiadások (adminisztráció, nyilvántartások vezetése, ügyfelek tájékoztatása) felét fedezte volna.

A nullszaldós működtetéshez havonta és tagonként átlagosan 60 ezer forintnyi befizetés kellene, a nagyobb pénztáraknál ennél valamennyivel kevesebb (ők méretük miatt költséghatékonyabban tudnak működni), de a Stabilitás által korábban javasolt havi 14 ezer forint biztosan nem lenne elég – mondták többen is. Ez éves szinten tagonként csak 1500 forintnyi bevételt jelentene, amiből nem lehet fenntartani az informatikai rendszert, adóigazolást és tájékoztatásokat küldeni, plusz az egyéb adminisztrációs tevékenységeket elvégezni, „újabb pénzeket pedig nem akarunk az ágazatba tenni” – fogalmazott egy kasszavezér.

„Miért fizessen be bárki havi 50 ezret, miközben más nyugdíjmegtakarítási formák után adókedvezmény vagy jóváírás jár?” – mutatott rá a rendszer egy másik gyenge pontjára egy szakértő. Szerinte megoldást jelenthetne, ha a megtakarításokat át lehetne vinni az önkéntes nyugdíjpénztári rendszerbe, ehhez azonban törvénymódosítás kellene, amit a mostani helyzetben nem lenne könnyű kiharcolni.