Az nem reform, ami csak elvesz, és nem ad semmit

Sokat panaszkodtunk az elmúlt években arról, hogy Magyarország vesztett a versenyképességéből. Megengedhetetlen leegyszerűsítés az, hogy a versenyszférában minden rendben van, és a közszféra okozza az összes problémát, de azért az tény, hogy utóbbiban alapvető reformokra van szükség. Meg kell találni azt a gerincet, amely köré ennek a fejlesztései kiépíthetőek, mondta a tanulmányt ismertetve Chikán Attila, az egyetemi kutatóközpont igazgatója.

Túlpolitizált a közigazgatás

A magyar politikát alapvetően meghatározza, hogy a rendszerváltozás jellege miatt a politikai szerepvállalás gazdasági erőforrás-szerzési funkcióvá vált, amely alkalmas lett egyes érdekkörök megjelenítésére. Ehhez hozzájárult, hogy a rendszerváltó politikai elit fő erői között radikális szembenállás alakult ki a hatalom megszerzéséért, aminek együttesen olyan következményei voltak, mint a magyar társadalom két táborra szakítása, valamint az, hogy a hatalomra került pártok mindent megtettek azért, hogy az államot, a gazdaságot, az apparátusokat és a szervezeteket a befolyásuk alá vonják, olvasható a tanulmányban.

Ennek következtében nem sikerült kialakítani a napi pártpolitikától mentes közigazgatást, a közszférában személyes, politikai bizalom alapján választják ki a vezetőket. Így gyakran közigazgatási gyakorlattal nem rendelkező személyek lettek a minisztériumok közigazgatási csúcsvezetői, és nem alakult ki pártelkötelezettség nélkül, hozzáértő közigazgatási felsővezetői réteg.

A politikai túlsúly és a túlzott megosztottság számos konkrétan látható káros hatással is járt, említette Báger Gusztáv, az ÁSZ módszertani intézetének főigazgatója. Példaként az elektronikus közigazgatást hozta fel: ezen a területen a szolgáltatások technikai értelemben megvalósultak, de a közigazgatás hatékonyságát nem javították, nem forradalmasították annak belső működését. Ennek nem az az oka, hogy rossz volt a fejlesztési program, hanem az, hogy sok esetben nem lehetett meghozni a kétharmados törvényeket az államigazgatás reformjához.

Nemcsak a politika felelős

Mindezek ellenére nincs igazság abban, hogy a politika tehet arról, hogy itt tartunk. A gazdasági szakemberek elengedték a politika kezét, nem szóltak kellő határozottsággal akkor, amikor a problémák jelentkeztek. Mindenkinek van felelőssége, mert nem voltunk képesek időben részérdekeken túllépő koncepciót adni, így a végig nem gondolt elképzeléseknek sokkal nagyobb terük volt, mint normál körülmények között kellett volna – fogalmazott Kovács Árpád.

A számvevőszék elnöke szerint most azt lehet tenni, hogy a gazdasági értelmiség ennek a felelősségnek a tudatában elmondja, mi az, amit most meg lehet csinálni, és mi az, amit nem lehet megcsinálni. Nem tettek formális, konkrét javaslatokat, de úgy van megszövegezve a tanulmány, hogy az olvasóban a végére kialakuljon egyfajta kép arról, mit kellene tenni.

A reformhoz évtizedek kellenek

A kötet egyik szerzője, Jenei György kiegészítette ezt azzal, hogy konkrét téziseket mégis megfogalmaztak. Így körülírták és nyugati példákkal bemutatták, mi tekinthető reformnak. A közigazgatás versenyképességi tényező, ehhez reformálni kell. Nyugat-Európában már húsz-huszonöt éve folyik ilyen permanens reform, ami jól árulkodik arról, hogy egy reform legalább tizenöt-húsz évet vesz igénybe.

A reformok során azt is figyelembe kell venni, hogy nem lehet a jövő állami feladatait azonosítani azokkal, amelyeket közpénzekből ma finanszíroznak. A kutatók szerint alapvető versenyképességi kérdés az alap- és középfokú oktatás, az egészségügy, az idős- és rokkantgondozással kapcsolatos állami feladatok újragondolása. A szerzők szerint első lépésben legalább középtávra meg kell határozni az állam által felvállalható feladatok, az ingyenes és térítésköteles szolgáltatások körét.

A reform nem reform, ha csak elvesz

Az a reform nem reform, ami megvon valamit, és nem ígér helyette semmit – mondta Kovács Árpád, aki magával a demokratikus berendezkedéssel is elégedetlen. Nem tartja hosszú távon megőrizhetőnek azt a gyakorlatot, hogy a demokrácia arról szóljon, hogy van tízmillió ember, akire négyévente szükség van néhány másodpercre, majd négy évig ismét nem.

Az állam szerepének újragondolásával kapcsolatban leszögezte a számvevőszék elnöke: tévedés azt hinni, hogy egy állam piaci alapon működhet, hiszen másról szól. Az állam nem profittermelő intézmény, így a közszféra hatékonyságának növelése nem feltétlenül igényli a piaci logikát, a piaci szemléletet. Szükség van viszont az államapparátus hatékonyságának és versenyképességének a növelésére, a közszolgáltatások költség-haszon szemléletű mérésére.

Legyűrhetetlen a korrupció

A tanulmány készítői külön foglalkoztak a közszférában jelentkező korrupció problémájával is. Chikán Attila kiemelte, hogy a korrupció általában és magyarországi megjelenésében is történelmi gyökerekre épül. A rendszerváltás jelentette átmenet olyan lehetőségeket kínált egyeseknek, akik jókor voltak jó helyen, aminek nagyon nehéz volt, vagy nem lehetett ellenállni. Ma már sokat tudunk a korrupcióról, tudjuk, mely területeken érhető leginkább tetten, így könnyebb ellene fellépni, mondta az egyetemi szakember, aki szerint elsősorban a közbeszerzéseknél és a pártfinanszírozásban vannak komoly lehetőségek a kenőpénzes megoldásokra, de a privatizációhoz és a hatósági árszabályozáshoz is szép számban kapcsolódtak zűrös ügyek.

A korrupció elterjedése a szerzők szerint azzal is indokolható, hogy az államigazgatásban nem voltak felkészülve elburjánzására, így nem tudták megfékezni. Hatalmas összegre rúgnak a koncessziók, a megrendelések, zajlik a telekspekuláció, ilyen viszonyok között nem meglepő, hogy virágzik a korrupció. A kutatók szerint a megvesztegetési ügyekben általában a magánszféra a kezdeményező, de helyzetét könnyíti, hogy a közbeszerzésekben gyenge a belső ellenőrzés, míg a pártfinanszírozás szabályozása hiányos; ez utóbbi problémát csak egy új választási törvény megalkotása orvosolná a szakértők szerint.

A korrupció felszámolását két tényező nehezíti jelentősen: egyrészt az, hogy a Magyarországon reflektorfénybe került ügyekben többéves pereskedés után általában az derül ki, a főszereplők "alapjában véve" nem sértettek törvényt. Nehezíti megszűnését az is, hogy már a pártpolitika részévé vált, és a hatalmon lévő pártoknak csak azoknak a korrupciós ügyeknek a felszámolása áll az érdekében, amelyek kizárólag a politikai ellenfeleikre nézve dehonesztálóak.