A liberalizáció az árampiacon nem üdvözít

Ön érti, hogy mit jelentett be a kormány?

Nem. Nagyon furcsa ez az egész. Nem lehet tudni, hogy mit szeretnének, én eddig legalábbis nem beszéltem olyan emberrel, aki értette volna, hogy mi és miért történt. Pedig mégis csak a villanyról van szó, ami egy stratégiai termék.

A kormány azt mondja, hogy elkészültek tanulmányok, melyek azt mutatják, nem valósult meg igazi piacnyitás, a nagykereskedelmi oldalon nincs verseny, mégpedig az MVM, mint felvásárló-elosztó monopol helyzete miatt.

Ezek az álláspontok régóta ismertek, nincs a tanulmányokban semmilyen új felvetés. A bejelentésben az is zavaró, hogy úgy állítják be, mintha most készültek volna anyagok, ami alapján fel lehet ismerni egy új problémát. Ez nem igaz. De van egy még súlyosabb dolog: nagyon sok piaci szereplő azt mondja, nem az MVM-mel van az alapvető probléma, hanem a tavaly júniusban elfogadott villamos-energiáról szóló új törvénnyel. Na most ha a törvénnyel van a baj, tehát rossz a szabályozás, úgy csináltak meg egy szabad piacot, hogy az nem szabad, akkor miért az állami tulajdonhoz nyúlnak hozzá?

Mert a magántőke hozná be a kívánt versenyt, nem?

Nagyon tanulságos volt egy februári szakmai konferencia, ahol előadott az E.On magyarországi vezetője, Konrad Kreuzer is. Azt mondta, az MVM semmi olyat nem tett, amit ne engedne meg a törvény, és ő maga ugyanígy járt volna el. Tudjuk, hogy az E.On az MVM egyik legnagyobb konkurense. De az MVM nem is ment el addig a határig, amit mint tisztán piaci szereplő megtehetett volna, mert ugye volt egy olyan politikai elvárás az őszi áramaukciónál, hogy ne engedjék elszállni az árakat. Sokkal inkább úgy tűnik, mintha maga ez a liberalizációs modell vallott volna kudarcot, csak ezt kellemetlen beismerni, vagy nem tudják a szereplők, hogyan kellene a törvényhez hozzányúlni. Pedig a törvényhez kellene hozzányúlni, nem az MVM-hez, különös akkor, ha komolyan vesszük a cég régiós szerepvállalásra vonatkozó, a kormány által támogatott célját.

Erre van még esélye?

Elég nagy hendikeppel indul már ebben a versenyben. De szerintem elfogadható szempont, hogy ahogy a Mol vagy az OTP, az MVM is próbáljon meg regionális szerepet játszani. Egyébként idetartozik, hogy néhány hete bejelentette a miniszterelnök, hogy az MVM is az egyik, az Új Tulajdonosi Programban résztvevő cég lehet. Ezt követően, ezekben az összefüggésekben nem érthető, hogy miért kell most darabolni, lenyomni a céget.

Az uniós korlátok nem köteleznek amúgy is erre? A most az MVM holdinghoz tartozó MAVIR, mint a távvezetékes rendszert felügyelő, az azon folyó kereskedelmet irányító cég függetlenségét nem várja el az EU?

Érdemes összevetni a cseh CEZ, és a magyar MVM helyzetét. Mindkettő nagyjából ugyanonnan indult, nagy, állami, az egész ország villamosenergia-szektorát egészében uraló cégek voltak. Magyarországon a 90-es évek közepén privatizálták az erőművek egy jelentős részét, de nem egyben, hanem külön-külön, egyenként, majd az áramszolgáltatóknál is ugyanez történt. Egy olyan időszakban jöttek be ezek a külföldi cégek, amikor tőkehiány volt az országban, és ráadásul ezek a privatizált cégek veszteségesek is voltak. Azt mondták a külföldieknek, hogy annak fejében, hogy ők ide pénzt, működési kultúrát hoznak, garantált nyereséget kapnak.

Ebben a felállásban az MVM-et elnyomták, az állami tulajdonú cégről tudjuk, hogy a Fidesz kormány alatt veszteségre volt ítélve, hiszen drágábban kényszerült átvenni az erőművektől az áramot, mint amennyiért eladhatta azután a szolgáltatóknak. Csak így sikerült a hatóságilag megszabott fogyasztói árakat kihozni. De egyébként az elmúlt években sem kapta meg az MVM azt a tőkearányos nyereséget, amit a nyugati cégek által privatizált vállalatoknál garantáltak. A CEZ-nek van hat darab atomerőművi blokkja, 13 szénerőművi blokkja, 7 darab 20 megawattnál nagyobb vízerőműve, plusz 29 kisebb vízi erőműve, 3 szivattyús-tározós erőműve, és van még valamennyi szél- és napenergiával termelő kapacitása is.

De ők már terjeszkednek a régióban, nem a teljes kapacitás van Csehországban.

Három szénerőmű van az országon kívül. Meggyőződésem, hogy a magyar politika annak idején nem az optimális privatizációs stratégiát választotta. A CEZ egyben maradt, a szolgáltató cégeket ők is eladták persze, de egyben maradt egy nagy tőkeerős cég, ami azután ment tőzsdére, hogy megerősödött. És még érdekesebb, hogyan néz ki a mostani tulajdonosi szerkezet: 67,6 százalék a cseh gazdasági minisztérium kezelésében az államé, 24 százalék van jogi személyeknél, 4 százalék magánszemélyeknél, 4 százalék vagyonkezelőknél. Tehát egy tőkeerős, a villamosenergia-termelést széles erőmű bázison végző cég kisebbségi része van a tőzsdén, a többségi része állami tulajdon maradt.

És a rendszerirányítás?

A cseh rendszerirányító 51 százaléka egy állami vagyonkezelő cég kezében, 15 százaléka az egyik minisztériumnál, a 34 százaléka pedig a CEZ kezében van. Azaz a többségi állami kontroll mindenütt érvényesül, a cég pedig közben már terjeszkedik a régióban és a Balkánon. És úgy látszik, találtak megoldást a rendszerirányítási kérdés megoldására is. Átszámolva 435 milliárd forint volt a CEZ tavalyi nyeresége. Nálunk most az a baj, hogy MVM 2007-ben mintegy 50 milliárdos nyereségre szert tett, ami ráadásul tőkearányosan jóval kevesebb, mint a külföldi kézben lévő magyar erőműveké. Azt sem értem, miért támadja a kormány most emiatt az állami tulajdonban lévő céget.

De miért lenne baj, ha piaci alapokra helyeznék az egész szektort?

Az ezredfordulón Kaliforniában, amely önmagában is a világ tíz legnagyobb GDP termelőjének egyike, liberalizálták a piacot. Ez jár bizonyos következményekkel: például a villamosenergia-szolgáltatókat és az erőműveket teljesen szétválasztották, a szolgáltatók kezében nem maradtak erőművek. Ráadásul egy teljesen liberális rendszerben nincs központi tervezés, nincs központi szándék arra, hogy a hálózatot fejlesszék, új erőműveket helyezzenek üzembe, figyeljék, hogy az igények hogyan változnak. Ez mind a piaci szereplőknek lenne a dolga. Az történt, hogy az időzítés is szerencsétlennek bizonyult: pont a liberalizációt követő két évben olyan nyarak jöttek, melyeken jelentősen nőtt az energiaigény a masszív légkondicionálás miatt, az áramigény és a termelés között nyílni kezdett az olló. És mivel az áram olyan speciális termék, hogy a piaca rugalmatlan, nem tud egyik pillanatról a másikra új szereplő, új teremelő belépni, ez az ollónyílás, hiába csak néhány, vagy talán tíz százaléknyi kapacitáshiányt jelentett, megtízszerezte az árat. És olyan ellátási problémák keletkeztek, amikor fogyasztók milliói napokra áram nélkül maradtak. Meglepő, de az amerikaiak egyik keserű tapasztalata a kaliforniai eseményekből az volt, hogy ösztönözni kell a hosszú távú, fix áras szerződések létrejöttét, amelyek hosszú távra vihetnek stabilitást a piacra.

De hadd kérdezzek vissza. Piaci alapon lehet-e autópálya építésről dönteni? Akart-e valaha valaki is úgy autópályát építeni, hogy "itt az ország, gyere kedves beruházó, építs, ahova jónak látod". Ugye nem? Bizonyos stratégiai területeken szükséges a központi tervezés, egy gondolkodás, hogy ide gumigyárat akarok, ebben a térségben a feldolgozóipart fejlesztem stb. Ez alapján születhetnek a jó döntések. A villamosenergia-szektor is hasonlóan működik. Nagyon széles skálán változik egy projekt megvalósítási és megtérülési ideje. Ezt nagyon sokszor a közgazdászok figyelmen kívül hagyják. Márpedig az energetikában a rövid távú és a hosszú távú optimum nagyon távol eshet egymástól.

És a piac nem képes hosszú távra gondolkodni?

Ha teljesen a piaci szereplőkre van bízva, hogy mit csinálnak, mit és mikor építenek, akkor nyilvánvalóan az utolsó pillanatig fognak várni. Mert a beruházásokhoz hitel kell, és bankhitelt felvenni nem jó dolog, ráadásul kockázatos. Másrészt, amint látjuk ebből a kaliforniai történetből is, minél kisebb a kapacitástöbblet, annál magasabbak az árak. Tehát a beruházó kivár, és amikor elérkezettnek látja az időt, kellően felmentek az árak, mert mindenki fél attól, hogy kevés lesz az áram, akkor megcsinál gyorsan egy röviden felépíthető projektet. Épít egy 100-200 megawattos gázturbinás erőművet. De mi ennek a következménye? Tovább növeljük a földgáz felhasználás részarányát, egy olyan energiahordozóét, melynek ára amúgy is inog, most éppen nagyon megy felfelé a magas olajár miatt, és masszívan viszi el a villany árát is. Ennek az eredménye, hogy a fogyasztó többet fog fizetni. Ha van egy hosszú távú gondolkodás, akkor eldönthető, milyen szerkezetű villamos szektort érdemes létrehozni, ebben lesznek olcsóbb és drágább, rugalmasabb és kevésbé rugalmas termelők. A teljesen liberális modell itt nem működik. Arról nem is beszélve, hogy itt egy stratégiai termékről van szó: ha a joghurtpiacon valamilyen piaci anomália van, mert felmegy a tej ára az egekbe, akkor maximum nem veszünk joghurtot. De áram nélkül emberek halnak meg, és leáll a teljes gazdaság!

De akkor nem az a baj, hogy Magyarországon nincsen energiapolitikai koncepció, noha minden további döntés előtt arra lenne szükség? Ennek hiányában lehetséges most az, hogy elsősorban közgazdász szemlélet érvényesül?

Igen, energiapolitikai koncepcióra már régen szükség lenne, és én úgy láttam, hogy ennek érdekében az energetikai szakma oda is tette magát, sajnálatos módon azonban a szakmai anyagokat a gazdasági tárca félretette. Mind a villamos energiáról szóló, mind a gáztörvény szempontjából sokkal jobb lenne, ha tudnánk, merre akar menni az ország, és az alapján lehet döntéseket hozni. Azt kellene nézni, hogy a magyar lakosság hol tart most fogyasztásban, hol fog sok év múlva, mekkora lesz a fejlődő ipar, a növekvő gazdaság igénye, és ezt milyen áron, milyen forrásokból akarjuk előállítani. Az például egészen bizonyos, hogy további erőművi kapacitásra már hamarosan szükség lesz, hiszen a mostani erőműpark egy része teljesen elavult, nagyon alacsony hatásfokkal és drágán termel. Az új erőművi kapacitások építésében, Paks esetleges bővítésében megint kulcsszerepe lehet az MVM-nek, de ez ügyben is stratégiai döntésekre van szükség: mikor, hol, milyen alapú, milyen kapacitású erőmű épülhet.

És igen, energiapolitikai koncepció helyett, vagy annak hiányában most úgy tűnik, hogy egy hasonló gondolkodású közgazdászokból álló csapat véleménye érvényesülhet kormányzati szinten. Nekem meggyőződésem, hogy a kormány által hivatkozott tanulmányok nem egymástól független megállapításokat tartalmaznak. A Regionális Energiakutató Központot éppen a Versenyhivatal kérte fel a tanulmánya elkészítésére, aligha hihető, hogy nem konzultáltak.

Miért lenne baj, ha a Versenyhivatal megkeres egy a Corvinus Egyetemhez tartozó szakmai kutatóintézetet?

Ne értsen félre. Az, hogy a GVH és a REKK azonos állásponton van, az előfordulhat, ez magától érthetődik. Az nem jó, hogy a politika, a miniszterelnök úgy próbálja beállítani, mintha a döntését megalapozó tanulmányok egymástól teljesen független anyagok lennének. Mintha váratlanul két, egymástól független anyag beesett volna, és most ebből látjuk, mekkora baj van. Kifejezetten zavar, hogy miért akarja a politikai kommunikáció azt sugallani, mintha több, egymástól teljesen független véleményre alapozná a mostani döntését. Ezek a tanulmányok és megállapításaik azonos iskolából, azonos gondolatvilág irányából jönnek.

És az a baj, hogy egy alapvetően általános közgazdasági szemlélettel közelednek?

Nem közgazdasági, egy alapvetően nagyon liberális szemlélettel közelednek, miközben vannak olyan gazdasági körök, elemzők, szakemberek, akik meg ezzel ellentétes véleményt vallanak. Nem arról van szó, hogy mást mondanak a közgazdászok és az energetikusok, hanem arról, hogy most csak azt halljuk, mit mond a liberális közgazdászok egy része. Az egészen biztos, hogy az energetikai szakmában nagyon sokan, nagyon komolyan vitatják ezeket a téziseket. Csak azt akarom érzékeltetni, hogy nem csak a teljesen liberális piaci modell létezik, és ha egy törvény anomáliakat szül, abból nem az következik, hogy az állami tulajdont le kell építeni és tönkre kell tenni azt a céget, amely még tud tenni annak érdekében, hogy az állam az árampiaci folyamatokat valamilyen formában befolyásolja. Most úgy tűnik, hogy el akarja verni valaki a port az MVM-en, csak azért, mert egy törvény alkalmazása vagy maga a jogszabály nem jól sikerült.

Úgy tűnik, a legfontosabb most a politika számára is az ár kérdése. Lehetne ma alacsonyabb az ár, ha nincs az új törvény?

Igen, hiszen akkor, ahogy eddig, most is a kormány döntött volna az árról. De a mostani jogi keretek közötti is lehetett volna magasabb az ár, hiszen éppen az MVM nem engedte elszállni a tarifákat az áramaukció során. De lehetne arról is beszélni, hogy lehetne egy árampiaci szociális kompenzációs alap is, akár azt is lehet mondani, hogy az MVM nyereségéből finanszírozzuk ezt, és akkor érvényesülhetnek a piaci árak, a rászorulókat meg támogatja a költségvetés.