A GVH nehezítené az egyoldalú szerződésmódosítást

Ha a szerződés egyik résztvevője – a pénzügyi szolgáltató – olyan dolgokat tehet meg, amit az ügyfél nem nagyon tud ellensúlyozni – szerződéses aszimmetria érvényesül – mondta Kováts Surd vizsgáló tanácsos az Institute for International Research (IIR) szakfórumán. Erről van szó az egyoldalú szerződésmódosítás esetében, amikor például egy finanszírozó jelentősen megemeli a kamatokat.

Nehézkes a váltás

Ha az ügyfél nem érzi fairnek az emelést, természetes reakciója, hogy másik finanszírozót keres. A szolgáltató azonban, ha elég nagy a kilépési költség, az áremelés miatt nem veszít annyi ügyfelet, mint amennyi haszna az áremelésen van. Korlátot az adott piacon erős kínálat jelenthet, továbbá az, hogy új ügyfélként nem a szolgáltatót választják majd a kárvallottak.

A GVH által vizsgált piacokon azonban van néhány olyan tendencia, amelyek ennek a két korlátnak a működését aláássák. Az egyoldalú szerződésmódosítás esetén például a pénzügyi szolgáltatók kikötik, hogy módosíthassák a szerződéseket, hogyha bizonyos feltételek – például a refinanszírozási kamatlábak, pénzpiaci indexek, jegybanki alapkamat – változnak. Ez teljesen racionális, csak annak lehetőségét kell megteremteni, hogy amikor ezt a jogot gyakorolják, teljes kontroll legyen felettük.

Ezt a kontrollt alapvetően a piacnak, a fogyasztóknak kell biztosítaniuk. A kontroll azonban nem minden esetben működik megfelelően, gyengíti például, hogy nagyon rövid a reakcióra nyitva álló idő (15 napos értesítést ír elő a hitelintézeti törvény).

Az is aláássa egy kicsit a rendszer működését, hogy az üzletszabályzatok megfogalmazói nagyon kreatívak, és nem csak a viszonylag jól definiálható pénzpiaci változásokat jelenítik meg a változás indokaként, hanem gyakran a bank üzletpolitikáját, a profitabilitási elvárásokat is. Ez a tanácsos szerint gyakorlatilag azt eredményezi, hogy azt is írhatnák ezekbe a szerződésekbe, hogy bármi alapján megváltoztathatja a bank a szerződési feltételeket.

Magas kilépési költségek

Ez egy komoly versenyprobléma, mert sem formájában, sem tartalmában nem biztosít a fogyasztóknak megfelelő válaszlehetőséget. A váltás többféle költséggel is jár: a jelzáloghitelek esetében egyrészt fizetünk azért, hogy elhagyhassuk a bankot (ez általában valamilyen előtörlesztési díj), s azért is, hogy egy új bankhoz mehessünk (ilyen a szerződéskötési díj, a folyósítási jutalék, a közjegyzői díj, az értékbecslés díja). A kilépési és a belépési költségek együtt adják az explicit váltási díjat, ami legalább négy százalék. Ez azt jelenti, ha a szolgáltató meg tudja különböztetni a leszerződött fogyasztókat az új fogyasztóktól, akkor az előbbiektől megéri öt százalékkal magasabb díjat kérni.

A személyi kölcsönök esetében az explicit kilépési díjak még magasabbak is, a hitel jelenértékének 4-10 százalékát teszik ki, ami elég magas áremelést tesz lehetővé a leszerződött fogyasztókkal szemben - mondta a tanácsos. A versenyhivatalok az 5-10 százalékos mértékű áremelési lehetőséget már olyan mértékűnek szokták ítélni, ami miatt érdemes beavatkozni az adott piacon, mert a szolgáltatóknak esetleg piaci hatalmuk van - tette hozzá.

Összehasonlítható thm-et

A fogyasztók számára nagyon fontos az ajánlatok összehasonlíthatósága is, erre van is egy megoldás, a teljes hiteldíjmutató (thm). A thm azonban egy tipikus termékre adja meg az összehasonlítás lehetőségét, egy adott futamidőre és egy adott hitelösszegre. Kováts Surd szerint szerencsésebb volna, ha az egyéni hiteligényre is ki lehetne számolni és összehasonlítani a mutatókat, például egy weboldalon, a Netrisk oldalához hasonlóan.

Komoly problémának tartja azt is, hogy a thm teljesen figyelmen kívül hagyja a devizakockázatokat. Gyakori kritika, hogy a forinthitelek kamata magas, ezért részesítik előnyben a fogyasztók a devizahiteleket. A devizahitelek kamatfelára gyakorlatilag megegyezik a forinthitelekével, árelőnyük abból adódik, hogy az utóbbi években a CHF/HUF árfolyam nagyon kedvezően alakult.

A magyarországi devizahitelezés a tanácsos szerint tulajdonképpen azt jelenti, hogy valaki felvesz egy magas kamatú forinthitelt, továbbá azzal egyszerre egy devizapiaci pozíciót is vállal. Lehet vitatkozni azzal, hogy mennyire prudens működés az ügyfelek szempontjából gyakorlatilag határidős termékeket értékesíteni jelzáloghitel és egyéb hitelek formájába bújtatva, hozzátéve, ebben nem kíván állást foglalni. Célszerűnek tartaná azonban a tájékoztatást kiegészítését egy devizakockázatot is mutató thm-mel.

Állami támogatások rugalmatlansága

Az állami támogatások korlátozott hordozhatósága is jelentősen hozzájárul a szerződéses aszimmetria kialakulásához. Az állami támogatások döntően adott termékhez kapcsolódnak, ha valaki ki akarja váltani a hitelét, elveszti a támogatást. Ha valaki jól meg tudja különböztetni ügyfeleit, magasabb árat érvényesíthet ennek a körnek, mert úgysem fognak máshová menni. A GVH az állami támogatások hordozhatóságát javasolja annak érdekében, hogy ne lehessen az ügyfeleket szegmentálni.

A folyószámlákat illetően a mobilitás magas, az uniós átlagot is meghaladja. A GVH fontosnak tartja, hogy fennmaradjon a mobilitás lehetősége, ezért jelentősen egyszerűsítené a folyószámla-ügyintézést. Javítaná az árak összehasonlíthatóságát is, mert ez hozzájárulhatna az árak mérséklődéséhez, amelyek most széles sávban szóródnak, 300 százalékos különbség is előfordul.