Hedvig
8 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Massza és etanol az erőművek országában

2007.11.23. 12:47
Néhány éven belül Magyarországon is jelentős iparággá válhat a biomasszára alapozott energiatermelés, miután az energia- és klímaválságra reagálva az Európai Unió elkötelezte magát a megújuló energiaforrások részarányának drasztikus növelése mellett, és jelentős támogatásokkal ösztönzi az átállást. Nálunk eddig két nagy energetikai célú biomasszaprojekt keltett feltűnést, ám a szalmatüzelésű erőművek és a rendkívül ambíciózus bioetanol-program környezetvédelmi szempontból egyaránt túlméretezettnek tűnik.

A magyar állam az EU célkitűzéseivel összhangban a Környezet és Eneriga Operatív Programon (KEOP) keresztül támogatja a megújuló energiaforrások felhasználásának növelését. A KEOP akcióterve támogatandó tevékenységnek nevezi a hő és/vagy villamos energia előállítását biomasszából (beleértve a szilárd biomasszával történő áramtermelést és a biológiai hulladék alapú biogáztermelést), illetve a nagy és közepes kapacitású bioetanol-üzemek létesítését Magyarországon.

A biomasszából kinyerhető energiaforrások kutatás-fejlesztését az elmúlt két évben nagyjából négymilliárd forint vissza nem térítendő támogatással ösztönözte a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal is.

Magyar óriásprojektek

A biomassza energetikai célú hasznosítására Magyarországon két nagy és egy kisebb csoportosulás szerveződött az elmúlt években. A Nemzeti Agrárenergetikai Szövetségbe tömörült vállalkozások szalmával, kukoricaszárral, energiafűvel és cirokkal fűtött szalmatüzelésű erőműveket építenének szerte az országban. A Magyar Bioetanol Szövetség évi négymillió tonna kukoricából állítana elő bioetanolt, nagyjából tíz nagykapacitású bioetanol-üzemben. A Magyar Biogáz Egyesület a biológiai hulladékokból gázt termelő üzemek létesítésében érdekelt vállalkozásokat fogja össze.

Az ágazat minden szereplője jelentős állami és uniós forrásokkal kalkulál, illetve azokat sürgeti a magyar bioenergia-ipar megteremtéséhez.

A nyilvánosságra került magyar biomassza-óriásprojektek azóta sok kritikát kaptak. Az első szalmatüzelésű erőművet, amelyet a beruházók tervei szerint további nyolc-tíz hasonló követ szerte az országban, éppen Tokaj-Hegyalja történelmi borvidékének kapujában, Szerencsen kezdték építeni. Borászok és környezetvédők folyamatosan tiltakoznak a beruházás ellen, szerintük az erőmű füstje tönkreteheti a világörökségi terület mikroklímáját. A vitában az is kiderült, hogy egy ekkora erőmű 60-80 kilométeres körzetből gyűjti a tüzelőanyagot, jelentős pluszterhet róva a térség közúthálózatára. A szalmatüzelésű erőművek tulajdonosai állnak az egyik zempléni szivattyús energiatározó vízerőmű terve mögött is. Ezeket az erőműterveket Sólyom László köztársasági elnök is ellenzi.

A Magyar Bioetanol Szövetség által fémjelzett bioetanol-programot azért bírálják, mert túl sok alapanyagra pályázik. Magyarországon évente 4-8 millió tonna kukorica terem, ebből 4 millió tonnát felhasználnának. Szakértők szerint a jelenlegi, 1,2 millió hektáros kukorica-vetésterület nem növelhető, az intenzív termelés és a túlzott műtrágyázás pedig komoly környezetkárosodáshoz vezetne. Bár a bioetanol-lobbi nagyszabású píároffenzívába kezdett, a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium ma már csak évi 2,5 millió tonna kukorica etanollá alakítását tartja elképzelhetőnek. A korábbinál óvatosabb, körültekintőbb támogatáspolitika miatt több, állami és EU-s források bevonása nélkül gazdaságtalannak ígérkező bioetanolos nagyberuházást felfüggesztettek Magyarországon.

Határeset a biomassza

Környezet- és természetvédő szervezetek szerint a legtisztább megújuló energia a nap- és a szélenergia, a biomassza határeset: az elmúlt évek rossz tapasztalatai szerint ipari léptékű termelése könnyen több kárt okozhat, mint hasznot.

A megoldást azok a kis és közepes méretű, kombinált biomassza-erőművek jelenthetik, amelyek helyben termelődő mezőgazdasági felesleget, hulladékot és melléktermékeket alakítanak helyben felhasználható hővé, árammá és bioüzemanyagokká. Az államnak ezeket a lokális igényeket kielégítő, a helyi viszonyokhoz illeszkedő biomasszaprojekteket kellene támogatnia az ipari léptékű elképzelések helyett, mert a fosszilis energiahordozóknak nem a biomassza, hanem az energiatakarékosság az egyetlen alternatívájuk.

Mi ez, és mire jó?

A biomassza az élő szervezetek által megtermelt szerves anyagok összessége. Hasznosításának fő irányai az élelmiszer-termelés, a takarmányozás, az agráripari alapanyagok előállítása és az energiatermelés. Energetikai szempontból a biomassza fogalma az energiatermelésre használható növényeket, termést, mezőgazdasági melléktermékeket és szerves hulladékot takarja. Az ilyen értelemben vett biomassza már ma is a világ negyedik legelterjedett energiaforrása a szén, a kőolaj és a földgáz után. Világátlagban az emberiség által felhasznált energia 14 százaléka származik biomasszából.

A biomassza megújuló, de a napenergiával és a szélenergiával ellentétben kimeríthető energiaforrásnak számít, mert újratermelődik ugyan, de nem áll korlátlan mennyiségben rendelkezésre.

A biomassza legegyszerűbb energetikai felhasználása az égetés. Tüzelhető biomassza a természetes erdőkben és az úgynevezett energiaültetvényeken termelődő tűzifa, a fűrészipari melléktermékek, például a fűrészpor, a gabonafélék aratása után visszamaradó szalma, a kifejezetten erre a célra termelt energiafű, illetve az ipari felhasználásra ezekből előállított pellet. Gázosítható biomassza a nagy nedvességtartalmú, cukortartalmú zöld növényi hulladék, az állati szennyvíziszap és a trágya.

Kétféle módon

Üzemanyagként kétféle módon hasznosítható a biomassza. A magas cukortartalmú (cukorrépa, cukornád), magas keményítőtartalmú (kukorica, burgonya, búza), vagy magas cellulóztartalmú (szalma, fa, nád, energiafű) növényekből a benzint helyettesítő bioetanol, a magas olajtartalmú (repce, oliva, napraforgó) növényekből a dízelt helyettesítő biodízel készülhet.

A fosszilis energiahordozók (szén, földgáz, kőolaj) készleteinek fogyatkozása, drágulása miatt, valamint az importfüggőség és a klímaváltozás elleni harc jegyében az Európai Unió a 2005-ös 6 százalékról 2010-re 12 százalékra, 2015-re 15 százalékra kívánja növelni a megújuló energiaforrásokból származó energia arányát a belső piacán. Az erre vonatkozó irányelvek szerint 2010-ig az áramtermelésben 22,1 százalékra kell növelni a megújuló forrásokra alapozott villamosenergia részarányát, az üzemanyagokban pedig 5,75 százalékra a nem fosszilis forrásból származó, úgynevezett bioüzemanyagok arányát.

A biomasszán kívül megújuló energiaforrásnak számít a napenergia, a szélenergia és a vízenergia is, ezek azonban csak áramtermelési szempontból jöhetnek szóba, bioüzemanyag csak biomasszából nyerhető.

Túltermelés és klímaváltozás

A biomassza energetikai célú felhasználása mellett szóló legerősebb érv a mezőgazdasági felesleg felhasználása. Az EU-ban és Magyarországon is élelmiszer-túltermelés van, aminek a visszafogása megélhetési problémákat okozna a termelők körében, ezért jó megoldás lehet a felesleg betáplálása az energiaellátásba, illetve a jeleneg az élelmiszerpiacra termelő kapacitások egy részének átállítása energetikai célú termelésre.

Fontos szempont a klímavédelem, mert a biomassza széndioxid-semleges: ugyanannyi üvegházhatású gáz szabadul fel az elégetése során, mint amennyit a növény megkötött életciklusa idején. A biomassza felhasználása csökkenti az energiafüggőséget: az EU országai kőolaj- és földgázfüggők, csak importból tudják fedezni fosszilisenergiahordozó-szükségleteiket. Az import egy részét saját termelésű biomasszával válthatjuk ki az új iparág szószólói szerint.

Kockázatok és mellékhatások

A biomassza-termelés felfuttatásának legsúlyosabb hátulütője, hogy az energetikai célú növénytermesztés az élelmiszer-ipari és természetvédelmi célú földhasználattal vetélkedik. Az EU mezőgazdasági túltermeléséből származó felesleg nem elegendő a kitűzött célok eléréséhez, ezért a bioüzemanyagokból is importra van szükség. Bioüzemanyag-exportőrökként elsősorban olyan trópusi országok jöhetnek szóba, amelyek gyakran természetpusztítással csinálnak helyet az energiaültetvényeknek.

A fejlett országok növekvő bioetanol-szükségletének hatására drasztikusan megdrágultak azok az élelmiszer-alapanyagok (például a cukor vagy a kukorica), amelyekből bioetanol is gyártható. Az élelmiszer-drágulás a szegény országokat és társadalmi rétegeket sújtja leginkább, hatására növekedhet az éhezők száma.

Ellentmondásos adatok láttak napvilágot a különböző biomassza-féleségek energiamérlegéről is. Bizonyos számítások szerint minden járulékos mozzanat figyelembe vételével több fosszilis energiahordozót igényel a termelésük és a szállításuk, mint amennyi energia a végtermékből kinyerhető.

Szén-dioxid-mérleg

Hasonló ellentmondások merültek fel a szén-dioxid-mérlegekkel kapcsolatban is. A talajművelés önmagában üvegházhatású gázok felszabadulásához vezet, ha pedig erdőt irtunk ahhoz, hogy az enerigaültetvényeknek helyet csináljunk, az emisszió a fosszilis tüzelőanyagok többszöröse is lehet. Az USA-ban az etanolgyárak egy részét szénnel üzemeltetik, így az etanol előállítása és felhasználása egyértelműen több széndioxidot bocsát ki, mint a fosszilis üzemanyag használata.

A témáról rengeteget olvashat még Gyulai Iván ökológus A biomassza-dilemma című tanulmányában, amelyet itt lehet letölteni.