Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Mint Boros mondta, a Coop-lánc jó viszonyban van beszállítóival, hiszen országos beszállítói szerződéseiknek több mint 95 százaléka belföldi termékről szól, a teljes láncolat polcain pedig összességében kevesebb mint tíz százalék a külföldi termékek aránya. Ám a kereskedő a fogyasztó érdekeit is nézi, ezért ha jobb áron talál egy terméket, azt természetesen előnyben részesíti, mégpedig úgy, hogy a jellemzően jobb árút helyezi ki boltjának polcaira.
Tévhit azt gondolni, hogy ebből nagyobb profitja származik. Boros leszögezte a verseny erős, egyetlen kereskedelmi lánc sem engedheti meg magának, hogy olcsóbban vásároljon és minél drágábban értékesítsen, ezzel extraprofitot realizálva. A dinnye esetében például a kereskedelmi ár lényegében nem is a kereskedelmi láncban képződött. Olyan jelentős volt a kereskedők között a verseny, hogy a kiskerár már a disztribútornál, vagy nagykereskedőnél kialakult.
Most az alma van soron, a termelők a feldolgozókra igyekeznek nyomást gyakorolni. A feldolgozó beszállítói szerződésben áll a kereskedővel, vagyis kettős prés alatt van, hiszen egyfelől köti a szerződése, másfelől viszont igyekszik minimalizálni kiadásait. Ha a szabad piacon az árualap jelentős, talál kedvezőbb áron almát, amellyel teljesítheti a szerződést anélkül, hogy hozzányúlna az átadási árhoz. Van, hogy a feldolgozóipar kénytelen emelni az átadási árat a kereskedők felé, így volt ez a citrom- és narancslénél. Az alapanyagárak olyan jelentősen nőttek, hogy a feldolgozó már nem tudta lenyelni a költségeket. A gyártók nagyjából két-három százalékos alapanyagár-változást képesek lenyelni, bizonyos esetekben ez ötszázalékos kilengést is engedélyez. Efölött újratárgyalja az átadási árat.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
