A töpörtyűs és a sörös csokoládé nyomában

A csokoládét Kolombusz Kristófnak és Amerika felfedezésének köszönhetjük. Kolombusz volt talán az első európai, aki a xocolātl nevű italt kóstolta. Az íze keserű volt, és V. Pius pápának annyira nem ízlett, hogy nem tekintette a böjt megszegésének a fogyasztását. Az első csokoládét kínáló vendéglő Londonban nyílt 1657-ben, az első csokigyár is Angliában startolt 1728-ban. Azóta mindenféle formában és ízesítésben készítenek csokoládét, itthon is mind népszerűbb a hagyományos tej- és étcsoki helyett valamilyen különlegességet kóstolni.

Egyre több bolt nyílik Magyarországon, új divat van kialakulóban, az igazán ínyencek nem a hipermarketben veszik meg a mogyorós táblát, hanem egy-egy szaküzletben válogatnak a különlegesebb ízek között. A 13. kerületi KeserÉdes egyik tulajdonosa azzal magyarázza a hasonló boltok népszerűségét, hogy kialakulóban van a réteg, amely már megengedheti magának, hogy minőségi édességeket vegyen. Ez nem feltétlenül csak az életszínvonal emelkedésével van összefüggésben; hanem azzal is, hogy egyre többen járnak külföldre, ahol évszázados hagyományai vannak a csokoládé készítésének és fogyasztásának is.

Kövesdi Péter szerint itthon is megvolt a hagyomány, de mint sok minden más, ez is megtört a kommunista rendszerben. A minőség helyét a tömegtermelés vette át. Ez igencsak átalakította csokoládéfogyasztási szokásainkat. Ínyencek ide vagy oda, egy nemrég végzett felmérés szerint a legtöbben még mindig a mogyorós tejcsokoládét tartják a fogyasztás csúcsának.

A minőségi csokifogyasztás elterjedésének másik okára az Azték Choxolatnál világítottak rá: ők öt éve nyíltak, nagyjából akkor volt nagy siker a Csokoládé című film. Szerintük ennek hatására indult el a divathullám, amely még ma is kitart. A csokikultúra Magyaroszágon is kialakulóban van, bár még lehet formálni az ízlést. A betérő vendégek egyre merészebben válogatnak az ízek között.

De milyen ízekkel várják a vendégeket ezek a csokiboltok? Természetesen kaphatóak a hagyományosnak mondhatóak is, de az igazán kalandvágyóak már extrém dolgokat is megkóstolhatnak. Például az osztrák Zotter vagy Coppeneaur cég puliszkás, sörös, vaddisznótöpörtyűs, shitakegombás csokikat – ezeket a Keser Édesben vehetjük meg. A kecskesajtos, wasabis, paradicsomos-balzsamecetes, chillis-tequilás, amarettolikősör-sárgabarackos, borsos-mákos ízek a Komkom Holland Csokoládézónál rendelhetők. A Jancsi és Juliskában baiyleises, pezsgős és chillis-anászos trüffelek közt válogathatnak a kíváncsiak. Általában elmondható, ha valaki megkóstolta az igazi csokoládét, már nem tér vissza az olcsó, de gyenge minőséghez.

A Komkom Holland Csokoládézó csokikészítője szerint kezdenek ráérezni az igazira az emberek, vevők az újdonságokra, egyre nyitottabbak. Először még segítséget kérnek a választásnál, a visszatérőknek azonban már kialakult ízlésük van. Ők egyébként a holland csokoládékultúrát próbálják meghonosítani itthon. Hollandia fűszernagyhatalom, a cég is a fűszeres bonbonokra állt rá. A náluk beszerezhető fahéj például összehasonlíthatatlan az itthon kaphatóval.

Az Azték Choxolatnál azt mondták, az elején nehézkesebb volt a különlegességeket eladni, de kitartóan kóstoltatták a különböző ízeket, és most már visszatérő vevőik bíznak az ízlésükben. Sokan konkrét igényekkel érkeznek, olyan példák is vannak, hogy külföldön kóstolt csokoládét szerettek volna megvásárolni – ilyenkor a cég megpróbálja beszerezni.

A csokoládét minden korosztályban szeretik, így nem lehet meghatározni, kik látogatják inkább ezeket a boltokat. A diákoktól kezdve a kilencvenéves öreg bácsikig csokit mindenki magához vehet, akinek van egy kis súlyfeleslege, az is megehet egy-két bonbont – magyarázták az Azték Choxolatnél. A KeserÉdes tapasztalatai szerint a különleges ízeket főleg a fiatalok, az internetről is tájékozódók keresik, az idősebbek inkább maradnak a jól bevált egyszerű, de finom keserű csokiknál.