További Magyar cikkek
Nem kell aggódni a forintért – alig egy hónappal ezelőtt még ez derült ki az alapkezelői felmérésekből. Sőt: miközben a nyáron indult pénzpiaci válság hullámai egyre magasabbra csaptak, úgy tűnt, hogy a régió, a feltörekvő országok uniós csoportja, köztük Magyarország nemcsak megúszhatja különösebb megrázkódtatás nélkül a nyugati recessziós félelmeket és hanyatlást, hanem még profitálhat is a helyzetből.
Hosszabb távon ez még lehetséges is. Az elmúlt hetekben azonban azt láttuk, hogy a forint elvált a régió devizáitól, és a magyar pénznél is többet gyengülő dél-afrikai randdal vagy a román lejjel került egy kosárba. Az euró ára a január elején jellemző 252-253 forintos szintről folyamatosan emelkedett, február eleje óta tartósan a 260-as szint fölött van, sőt a napközbeni kereskedésben többször 267 fölé is felkúszott.
Az eredendő bűn
Magyarország most szembesül azzal, amit „eredendő bűnnek” (original sin) mondhatunk, azaz annak következményével, hogy 1995 óta a gazdaságpolitika nem hajtott végre strukturális reformot, 2001 és 2006 között pedig aktívan rontotta az ország mutatóit, mondta a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója. Duronelly Péter szerint az elmúlt két évben ugyan volt egy pénzügyi korrekció, de ez kevés az üdvösséghez. Ráadásul – noha az ország egyensúlyi mutatói valóban javulnak – egyre nagyobb gond lesz az infláció.
Ez különösen kiszolgáltatottá tesz egy kis országot akkor, amikor az elmúlt években olajozottan működő nemzetközi pénzügyi rendszer bizonytalan, átmeneti helyzetbe kerül, ami elsősorban a bankközi, ezen keresztül a vállalati hitelezés nehezebbé válásában, a tőkeáramlás lelassulásában nyilvánul meg.
A forint ereje szempontjából ugyanis mindig meghatározó volt, hogy folyamatos tőkebeáramlásra van szükség. E nélkül akkor lehetett, maradhatott erős a forint, hangsúlyozta Duronelly Péter, ha a piacon kifejezetten mellette spekuláltak, azaz erősödésre játszottak. Most azt látjuk, hogy jelentősen lelassult mind a működő tőke, mind a portfoliótőke beáramlása. A korábban idejött befektetők egy része is inkább elviszi profitját az országból, nem itt fekteti be. És a befektetők a bizonytalan nemzetközi környezetben persze nem is spekulálnak bizonytalan gazdasági mutatókkal bíró ország devizája mellett, annak erősödésére.
Komoly esély a további gyengülésre
Duronelly Péter szerint éppen ezért lehetett számítani rá, hogy eljön a kegyelmi állapot vége. Bár igaz, hogy ennek az időzítését senki sem látta előre. Mostantól két lehetőséggel kell számolni, és nagyon komoly kockázata van a további forintgyengülésnek. A bizonytalan nemzetközi hangulat mellett bármi lehet az utolsó csepp, akár a hazai népszavazás eredményének értékelése, akár egy Koszovó körül élesedő feszültség, a példák hosszasan sorolhatók.
„Nem hiszem, hogy a 265-ös szint körül stabilizálódhatna a forint, vagy további gyengülés, vagy újbóli erősödés várható” – mondta Duronelly Péter. A kamatemelés az utóbbi, annak elmaradása az előbbi irányba hatna. A gyengülésnél viszont számolni kell azzal, hogy az elmúlt évek nagyobb gyengülései után azt láttuk, mindig egyre gyengébb szinten tud hosszabb időre stabilizálódni az árfolyam. A 2003-as bedőlésnél a 245-ös szintről 270-ig gyengült, majd 250 körül stabilizálódott, ezután az újabb hullám már a 280-ig ért, a visszaerősödés 255-ig tartott. Duronelly szerint gyengülés esetén most a 290-es euróárral is számolni kell.
Hosszabb távon visszakúszik az árfolyam
„Azt várjuk, hogy hosszabb távon a jelenlegi szintekről visszaerősödik majd a forint, de ezt rövid távon még megelőzheti egy kisebb tisztítótűz” – mondta a Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója. Forián Szabó Gergely szerint ezúttal nem lehet kizárólag a külső környezetre, globális okokra fogni a mélyrepülést. Sokkal inkább arról van szó, hogy a pénzpiacon néhányan úgy gondolták, itt az idő, hogy a forint gyengülésére, illetve a magyar alapkamat emelésére játsszanak, és ezért nagyobb értékben nyitottak ebbe az irányba mutató pozíciókat. A legerősebb támpontot az adta nekik, hogy nemcsak az idei, hanem még a 2009-re várható infláció is komoly fejfájást okoz majd a jegybanknak.
A kamatemelési várakozások erősödése az elmúlt bő hónap előrejelzéseiből is nyomon követhető. 2007 végén csak az volt a kérdés, mikor várható az első kamatcsökkentés, mostanra nem ennek időpontja tolódott el az elemzői konszenzusokban, hanem többségbe kerültek a negyed- vagy akár félszázalékos emelést már a monetáris tanács február 25-i, hétfői ülésétől váró piaci szereplők. A kamatemelési várakozások természetes folyományaként emelkedett az állampapíroktól elvárt hozamszint, ami kötvényeladásokat eredményezett.
Hiányzik a fény
De miért adnak el, mikor első látásra vonzóbbak a kötvényhozamok? Forián Szabó szerint a hazai hozamszintek nemzetközi összehasonlításban valóban vonzónak tűnnek, de a befektetők addig nem vásárolnak, amíg nem látják az alagút végét. Vagyis amíg úgy gondolják, hogy a hozamszintek még emelkedhetnek, addig inkább eladják, nem veszik a magyar papírokat. A külföldiek kötvénypiaci eladásai pedig tovább gyengíthetik a forintot, ami erősíti a kamatemelési várakozásokat. Beindul a spekulációs spirál.
Vérszagra gyűltek
Miközben a pénzpiaci válság okozta zavarok már tavaly nyár óta jelen vannak a piacon, a forint eddig komolyabb gyengülés nélkül megúszta a kockázatosabb eszközöktől való elfordulást. A közelmúltban viszont néhány befektető vérszagot érzett, mondta Forián Szabó Gergely, és nekiugrott a térség egyik leggyengébb makrogazdasági mutatóival rendelkező piacának. Az elmúlt fél évben, a közelmúltig bezárólag, a magyar forintot viszonylag jól megóvták a kiigazítócsomag nyomán javuló egyensúlyi adatok, de a tartósnak ígérkező infláció és növekedési problémáink miatt ismét célpontba kerültünk.
A magyar gazdaságpolitika hitelességével még mindig komoly gondok vannak, ráadásul most már nemcsak a kormánynak, de a jegybanknak is magyarázkodnia kell. Ennek az az oka, hogy az inflációs folyamatok hosszabb ideje a Magyar Nemzeti Bank által korábban várt pályánál kedvezőtlenebbül alakulnak, így a jegybank egyre későbbre tolja az árstabilitás reális elérhetőségének időpontját. Forián Szabó Gergely szerint a jegybank sokáig úgy gondolta, hogy megúszhatja a kamatemelést, de egyértelművé vált, hogy monetáris szigorítás nélkül még 2009-ben is nagy valószínűséggel elvétik a 3 százalékos (plusz-mínusz 1 százalékpontos) inflációs célt. A szakértő ezt az üzenetet várja a hétfőn megjelenő inflációs jelentéstől, valamint a megjelenéssel egy időben bejelentendő kamatdöntéstől.
Fegyvert az MNB-nek!
A kamatemelés azonban önmagában aligha javít az inflációs kilátásokon, érdemi változás csak akkor lenne várható, ha a forint árfolyama komolyabb erősödést mutatna. Az árfolyamsáv azonban korlátot szab az erősödésnek és ezen keresztül annak, hogy a jegybank elérje inflációs céljait. Ez azt eredményezi, hogy a Magyar Nemzeti Bankot tehetetlennek tartják a piaci szereplők, ami nem csupán a spekulánsoknak adhat kedvet, véli Forián Szabó Gergely, hanem a hosszabb távú inflációs várakozások szempontjából is kedvezőtlen. Az árfolyamsáv eltörlésével rövid távon letörhető lenne a gyenge forintra, illetve kamatemelésre játszó spekuláció, és hosszabb távon – a jegybank hitelességének erősödésével és az inflációs várakozások enyhülésével – vonzóbbá válhatnának a hazai kötvényhozamok. A kérdés csak az, hogy a kormány beleegyezne-e a jegybank antiinflációs mozgásterének növelésébe, hiszen úgy tűnik, a politikusok szemében az infláció csak másodrendű probléma.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
