Reformokkal együtt nyerő az egykulcsos adó

Növekvőben azoknak az országoknak a száma Európában, amelyek az egykulcsos adó valamelyik válfajának bevezetésével próbálják dinamizálni gazdaságukat és vonzóbbá tenni azt a külföldi befektetők számára - hangzott el a Bruxinfo tudósítása szerint az idén másodszor megrendezett Brüsszeli Adófórumon, amely az adózásnak az európai versenyképesség javítására gyakorolt hatását vizsgálta.

Szépen terjed az egykulcsos

Jelenleg 16-17 ország kísérletezik már az egykulcsos adóval világszerte, a legtöbben Európában - közölte Michael Keen, az IMF tanácsadója, aki arra mutatott rá, hogy az egykulcsos adó a társasági adó mellett az államok között folyó adóverseny új eszköze, amely gyakorlatilag az élőmunkát terhelő adóra vonatkozik. Mart Laar, korábbi észt kormányfő - akinek miniszterelnöksége alatt a balti állam Európában elsőként 1994. január 1-jén bevezette az egykulcsos adórendszert - hangsúlyozta, hogy bár az adózásnak ez az egyszerű formája önmagában nem csodaszer és csak reformokkal kiegészülve produkál eredményt, világos trend, hogy egyre több állam próbálja ki, vagy fontolgatja a bevezetését.

Az észt "adóforradalom atyja" úgy vélekedett, hogy miközben az egykulcsos adó különböző változatai léteznek, alkalmazása mindenhol kimutathatóan gyorsabb növekedéshez, alacsony munkanélküliséghez, nagyobb költségvetési bevételekhez és kisebb jövedelemkülönbségekhez vezetett. Mart Laar egy statisztikával igazolta, hogy 1996 és 2006 között a Közép- és Kelet-Európában több mint kétszer gyorsabb volt (25 százalékos) a gazdasági növekedés az egykulcsos adórendszert működtető országokban, mint ott, ahol nem alkalmaztak ilyen modellt (ott csak 12 százalék volt). A volt észt kormányfő Szlovákiát hozta fel példaként, amely szerinte állva hagyta a legtöbb szomszédját.

Mart Laar azt is kihangsúlyozta, hogy az egykulcsos adót az észteknél előremenekülés gyanánt vezették be, az ország akkoriban katasztrofális állapotban volt. A munkanélküliség például 35 százalékos volt.

Vele szemben a Nemzetközi Valutaalap tanácsadója mindenekelőtt az orosz egykulcsos adórendszer tanulmányozásából ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedés nem fejtett ki erőteljes hatást a foglalkoztatásra és a munkavállalói jövedelmekre, bár annak azért jelei mutatkoznak, hogy az emberek és a cégek adózási fegyelme és jogkövető magatartása javult. Michael Keen szerint Oroszországban az egykulcsos adó bevezetése után a magasabb jövedelműek adóterhelése 20-30 százalékról 13 százalékra csökkent, miközben az alacsonyabb keresetűeké alig észrevehetően, 12-ről 13 százalékra nőtt.

Nincs bizonyíték arra, hogy az egykulcsos adó által érintettek jobban megérezték a változást, mint azok, akiket nem érintett. Egyidejűleg valami másnak is kellett történnie - vélekedett az IMF közgazdásza.

Jobb lenne a fogyasztást terhelni jobban?

Clemens Fuest, a Kölni és az Oxfordi Egyetem professzora azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy vajon megéri-e az élőmunka helyett a fogyasztásra áthelyezni az adóterhelést, miként azt a Nemzetközi Valutaalap és az OECD is javasolja a fejlett országoknak.

A német professzor emlékeztetett rá, hogy 2007-ben Németország 3 százalékkal növelte a fogyasztási adót, miközben 1 százalékkal csökkentette a járulékterheket. Nicolas Sarkozy francia elnök pedig valamilyen hasonló reformra készül Franciaországban.

Fuest egy ilyen lépés előnyei között említette a nagyobb foglalkoztatást (hiszen a fogyasztási adót nem csak a munkavállalók fizetik be); azt, hogy ez növeli a hazai cégek nemzetközi versenyképességét; és mivel kevésbé van kitéve a demográfiai változásoknak, kiszámíthatóbbá teszi az adóbevételeket is. A fogyasztás nagyobb megadóztatása ugyanakkor növeli az árakat, csökkenti a jövedelemszintet, nyomást fejt ki a béremelések irányába és visszafogja a keresletet.

A Kölni Egyetem professzora német felméréseket idézve hangsúlyozta, hogy Németországban a végrehajtott változtatás következtében 80 ezerrel lett több a munkahelyek száma, ami szerinte meglehetősen marginális hatás. Ezzel összhangban francia részről is mindössze 30 ezer új munkahelyet remélnek az élőmunka adóterhelésének tervezett csökkentésétől. Clemens Fuest megfontolandónak tartotta, hogy az adóterhelés áthelyezést célzottabban az alacsonyabb keresetűekre fókuszálják, hiszen láthatóan az általános súlypontáthelyezésből ők profitálnak a legkevesebbet.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!