Feketemunkát vállalnak az elbocsátottak

A könnyen elérhető feketemunka miatt sok esetben nem érdekeltek a kitartó keresést vagy átképzést igénylő legális elhelyezkedésben az állást vesztettek. A MÁV Új Esély Alapítvány elemzése szerint az illegális posztok miatt a létszámleépítésben érintettek úgy érzik, meglesz a havi fixük, biztonságban vannak, így nem kell nekik tartós munkahely. Emiatt a humánus elbocsátás során biztosított lehetőségekkel sem élnek, még akkor sem, ha az exfoglalkoztatójuk biztosítaná számukra az úgynevezett outplacement programot.

Nem kérnek a segítségből

Az alapítvány 2004-ben kifejezetten azért jött létre, hogy a MÁV elbocsátottait újra pályára segítse, többek között (át)képzésekkel, álláskeresési tréninggel. Az Új esély program révén vállalkozásindítási, -fejlesztési, önfoglalkoztatással kapcsolatos tanácsadói segítséget is biztosít az alapítvány. Mindezt azonban nem automatikusan kapják az elbocsátott vasutasok, hanem önként kell vállalniuk az együttműködést az alapítvánnyal. Ezt a fajta segítséget ugyanis senkire nem lehet ráerőszakolni, akaratán kívül nem lehet valakit új pályára állítani - vallják a szervezet munkatársai.

Tóth Sándor, az alapítvány ügyvezető igazgatója lapunk érdeklődésére elmondta, az újra elhelyezkedést az is gátolja, hogy a felmondólevél mellé komoly végkielégítést kapnak a dolgozók, ám nem gondolnak bele, hogy ezt gyorsan feléli majd a család. Gyakran előfordul, hogy a több évtizedes biztos állásból kényszerből távozó 3-6 hónap elteltével keresi meg a szervezetet: most már igényelné azt a bizonyos támogatást. A "felélt" anyagi forrás megoldás keresésére kényszeríti az elbocsátottakat, az ezt követő egyéni álláskeresés során váratlan nehézséggel találják szemben magukat, így a kudarcélmények hatására végül belátják, érdemes kapcsolatba kerülniük szakemberrel - osztja meg tapasztalatait Táncsics Judit, az alapítvány szakmai vezetője.

Kihagyás után nehezebb

A gondot ilyenkor az jelenti, hogy az álláspiacon legtöbbször használhatatlan szaktudás mellett még az is a munkavállaló ellen szól, hogy negyed-, fél évre teljesen kiesett a munka világából. Alulmotiváltságot okoz a sértettség is. A munkahely elvesztését követő trauma miatt az elbocsátottak mentális állapota sokszor nem teszi lehetővé a segítségnyújtást, ellenségesek, és véletlenül sem szeretnének támogatást. Ebben az állapotban a tanácsadó elsődleges feladata nem az exdolgozó álláskeresésének a támogatása, hisz ilyenkor a munkahely elvesztését kell feldolgozni. Ha ez nem történik meg, akkor hiába megy több állásinterjúra is a munkavállaló, alacsony önbecsülése, bizonytalansága, idegessége miatt úgysem mellette döntenek a kiválasztási szakemberek.

Az alapítvány újraelhelyezkedést segítő Új esély programjához (az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatásával valósul meg) eddig több mint ötszáz, létszámleépítésben érintett munkavállaló csatlakozott, s közel kétszázhúsz munkába állását sikerült is elősegíteni. A "lemorzsolódottak" közül 136-ot interjúvolt meg az elemzéshez az alapítvány, válaszaikból kiderült, közülük sokan nem megfelelő munkakörre vágynak, és nem kevesen vannak azok sem, akik képzettségükhöz képest irreálisan magas fizetési igénnyel lépnek fel. Jellemző, hogy a magas fokú önállótlanság következtében sok álláskereső nem tud megküzdeni a napi kihívásokkal, amelyek a munkahely elvesztését követően megsokszorozódnak. Így az olykor teljes passzivitásba menekülve tovább romlik a mentális állapot.

Alacsony végzettség, rossz kondíció

A felmérésből kiderült, sok alacsony iskolai végzettségű álláskereső rossz egészségi állapota miatt képtelen betölteni a végzettségének megfelelő(bb), elsősorban fizikai jellegű munkaköröket. Így élethelyzete egyetlen megoldását a megváltozott munkaképesség megállapításában látja. Ez azonban hamarosan nem jelent számukra kiutat, hisz a kormány a rokkantnyugdíjazás feltételeit épp szigorítani akarja úgy, hogy a még dolgozni tudókat a munka világa felé tereli a rehabilitációs járadék bevezetésével.

A sikertelen állásinterjúk és sokszor kényelmi szempontok miatt is nő a valószínűsége a fekete- (szürke-) gazdaságban való munkavállalásnak - emelte ki Tóth Sándor. Az ügyvezető jelezte: elhelyezkedést gátló és nehezen kiküszöbölhető akadályt jelentenek a közlekedési problémák. Sok volt MÁV-os álláskereső vidéken, távoli, kieső faluban él, ahonnan a munkahely napi megközelítése jelentős időt vesz igénybe. A vasútnál töltött idejük alatt e probléma kezelhetőbb volt, hisz egyrészt volt szabadjegyük, másrészt sokan a forgalmi feladat függvényében 12-24 órás műszakban tevékenykedtek, és ez kevesebb utazással járt együtt.

Akit a mozdony füstje...

Komoly gondot okoz, hogy a legtöbb létszámleépítésben érintett vasutas képtelen elképzelni, hogy máshol dolgozzon. Több évig, évtizedig a MÁV jelentette számukra a megélhetés forrását, a hivatást, így az állásukat vesztettek ragaszkodását, kötődését is kezelni kell, hogy nyissanak más munkahely felé. Valószínűleg hasonló az attitűdje a közszférából leépített munkavállalóknak is - emelte ki az alapítvány ügyvezetője. A szakember más párhuzamot is lát a MÁV-os elbocsátottak elhelyezkedése körüli nehézségek és a munkaerőpiacon zajló folyamatok között. Náluk is rendkívül nehéz helyzetben vannak a 45 év feletti álláskeresők, akik elavult, illetve piacképtelen tudással indulnak munkakeresésre. Ebben az életkorban különösen nagy hangsúlyt kell fektetni a preventív képzésre, amely a munkahely megtartását is szolgálhatja. Tóth Sándor szerint, mivel ez a generációs jellegzetesség országos szinten jelent társadalmi, szocializációs hátrányt, a jövőben kiterjedtebb és további elemekkel kiegészített gondoskodó eszközrendszer kialakítása szükséges. Ezenkívül olyan szakmai programok megvalósítását teszik indokolttá, amelyekben kiemelt szerepe van az egészségtudatos magatartás, a munkaerő-piaci ismeretek fejlesztésének, az álláskeresési, életvezetési tanácsadásnak - hangsúlyozta.

A MÁV Új Esély Alapítvány egyébként a társaságnál történő létszámleépítés során szerzett tapasztalatairól, az újraelhelyezkedést akadályozó problémákról hamarosan nyilvános konferenciát szervez, ahol többek között a Szociális és Munkaügyi Minisztérium és sikeres foglalkoztatási programokat megvalósító civilszervezetek szakemberei vesznek részt.