Átadták a kosárfüles világrekordert

Magánakció volt, gesztus a koreaiaknak az, hogy Kóka kincstári Audijára június végén Hankook-abroncsokat szereltek – ha már Dunaújváros, a figyelmes szemlélőnek ez tűnhetett fel először, amikor a Nagyon Magasrangú Vendégek, a kormányfő és a gazdasági miniszter autója begördült az M8-as dunaújvárosi hídfőjéhez. Ezeken az Audikon ugyanis Continental abroncsok voltak, de talán majd felpörög a koreai gyár – ezen a munkások erejét és idejét nem spórolva küzdenek –, és tényleg kitermeli a magyar GDP 0,2 százalékát, a kormányzati flotta is váltani fog.

Egyébként lehet, hogy rajtunk kívül ezzel nem sokan foglalkoztak. Az emberek nagy része olvadozott a forró aszfalton, nyalogatta az ingyen fagyit, iszogatta az ingyen vizet. Beleragadtunk az aszfaltba, ami feltehetően az árnyékban 35 fok miatt ragadt – és hol volt itt árnyék –, nem pedig azért, mert az utolsó utáni pillanatokban készült el.

Munkahelyeket készítenek az útépítők

Kóka János közben most is büszkélkedett egy kicsit a koreaiakkal, ismét elárulva, hogy a koreai abroncsgyár miért is minket választott: az Érdtől megépült M6-os miatt. Nem tudott nem eszünkbe jutni, hogy amikor korábban a hiányzó Budapest-Érd szakaszról érdeklődtünk, akkor még azt mondták, hogy nem számított a koreaiak döntésénél az, van-e sztráda.

Márpedig most azt volt kellemes mondani, hogy infrastruktúrafejlesztés mindenek fölött, útépítés, hídépítés, így aztán erről beszélt Gyurcsány is, Kóka is, Kálmán András dunaújvárosi polgármester is. "Megtettem a tippmixen ötös kötésben" – hallottuk a hátunk mögül két ünnepi beszéd között. Ugyanő korábban telefonba azt mondta valakinek, „itt várjuk Gyurcsányt szeretettel”, ehhez képest a miniszterelnököt meglehetősen gyér taps fogadta, pedig azt hittük, ő itt annyira hazai pályán van, mint Ungváry Krisztián az ügynökbizottságban vagy Orbán Viktor egy alcsútdobozi falunapon.

Fogadnunk kellett volna arra, hogy Kóka jó szokásához híven arról fog beszélni: ahol út épül, ott munkahelyek tízezrei létesülnek, oda befektetések tízmilliárdjai áramlanak, mert Kóka tényleg erről beszélt. A Hankookról, a gyár háromszáz alvállalkozójáról, arról, hogy "nem ígérünk, hanem cselekszünk", valamint arról, hogyan lett ötszázból ezer kilométernyi autópálya.

Érdemes megfogni 50 milliárdot

Büszke beszédet hallhattunk Gyurcsánytól is, „beszéljünk a tényekről”, mondta, de aztán valahogy belecsúszott a sikerlistába a szekszárdi Duna-híd – amit tényleg 2003. nyarán adtak át, de azért ne feledjük, hogy már Orbánék elkezdték építeni –, majd a tények helyett inkább a tervek jöttek. Hallhattunk a hamarosan elkészülő viaduktról, arról, hogy hónapokon belül döntenek az M6-os folytatásáról, de megépül az M4-es, az M43-as és az M44-es is.

A miniszterelnök az 53,6 milliárd forintos kivitelezési költséget saját értelmezési környezetbe helyezte. Miközben az ember azon sopánkodott, hogy milyen drága is – erről, majd később –, ő azt mondta: ez az ötvenmilliárd sok pénznek tűnik, de az államháztartásban még a hibahatárt sem éri el. „Ebből a pénzből vagy hidat építünk, vagy szétfolyik az állami rendszerekben” – szabta szűkre a lehetőségeket a kormányfő, aki úgy érezte, ezzel a példával is azt igazolta, „érdemes megfogni 50 milliárdot”.

Méterenként 25 millió

Érdemes persze, de azért az M8-asra olyan nagyon még nem lehetünk ennyire büszkék: a tervezett 330 kilométerből a most átadott 5 kilométerrel eddig 5 kilométer készült el. Ebből 1682 méter a híd – méterenként nagyjából 25 millió forintba került, így amikor 3,7 méteres Suzukinkkal átgördültünk rajta, majdnem 100 millión ültünk –, a többi az M6-ost a 6-os és a Duna túlpartján az 51-es főúttal összekötő gyorsút.

Ambíciók persze vannak, aminek a másfél százaléka elkészült, annak már szinte látni is a végét, legalábbis ha nagyon nézzük. Márpedig Dunaújvárosban nagyon nézik. Kálmán András tavaly óta büszkén néz Budapestre és vágyakozva Pécs felé, hiszen az M6-os egy szakaszát már forgalomba helyezték. Most már viszont, miután „megvetette a lábát az M8-as, a kitekintés Rábafüzestől Szolnokig tart”.

Három év múlva folytatják – de mit?

A kitekintés igen, az út viszont nem. Hiába büszkélkedett mindenki azzal, hogy az útszakasz és a híd elkészítése oldja az ország sugaras közlekedési szerkezetét, amíg tényleg nem jut el legalább az M7-esig és az M5-ösig az M8-as – márpedig ez 2015-nél nem sokkal korábbra várható –, addig valóban csak a környékbeliek életét könnyíti meg a 3,5 tonnásnál könnyebb járművekkel matrica nélkül használható rekorder híd.

A folytatására ráadásul még éveket kell várni. A keleti oldalon, a Dunavecse-Kecskemét-Szolnok nyomvonalon a 2007-2013-as fejlesztési terv szerint 2010-ben kezdődik az útépítés, azonban ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy mi épül majd. A fejlesztési tervben 45 kilométeres 2x2 sávos, „gyorsforgalmivá fejleszthető út” szerepel Dunavecse és Kecskemét között, a hétfőn kiadott sajtóanyagban viszont azt ígérik, hogy 2x1 sávos autóút épül, de nemcsak Kecskemétig, hanem Szolnokig.

Legleglegleg

Persze nincs ezen mit csodálkozni, a polgármester szerint a híd a jövőbe vezet, annyira, hogy ezt csaknem tucatszor elmondta – pedig mi láttuk a túloldalon a dunavecsei tornyokat –, márpedig a jövőről köztudott, hogy nagyon bizonytalan. Mindegy, lesz, ami lesz, tudjuk mi jól, hogy az utak csak azért vannak, hogy összekössék a hidakat, bár ilyenkor mindig mosolygunk egy kicsit azon, hogy a hídépítő lobbi országa lennénk.

Lobbit itt sem látunk, de rekordot rekordok hátán igen. Ez nemcsak a jelenlegi leghosszabb magyarországi híd – erről a trónról a jövőre ígért nem Colbert híd fogja majd letaszítani –, hanem a legszélesebb is a maga csaknem 41 méterével, ez az első teljes autópálya-szélességű híd Magyarországon, külön kerékpársávval és járdával. Az építők azt mondják, ez a világ legnagyobb kosárfül ívekre kábelekkel függesztett gerendahídja, a 307,9 méteres fesztávolsággal ebben a szerkezeti kialakításban a világ legnagyobb hídja lett.

Pontosan, kis csúszással

Aztán persze ez a legdrágább magyarországi híd is, a beruházás teljes költsége, a 3,5 kilométernyi úttal együtt, 53,6 milliárd forint volt. Ha az első tervpályázatot is figyelembe vesszük, akkor hat év alatt készült el, bár Kóka szerint pontosan. Igaz, ezt a miniszter úgy értette, hogy az időjárás okozta csúszásokat nem számítva, mi pedig fellélegeztünk, hogy de jó, de jó, hát akkor nálunk mindent időjárásfaktorral korrigált precizitással készítenek el éppen határidőre.

A pontosság egyébként a forgalomba helyezésnél sem jött össze. Előzetesen azt ígérték, hogy öttől használhatja az utat a pórnép – leszámítva azokat a dunaújvárosiakat, dunavecseieket, apostagiakat és kisapostagiakat, aki vasárnap már felavatták egy népünnepélyen –, ám úgy tudjuk, még hatkor sem adták át a forgalomnak (koccanás viszont már volt rajta, a hidat autóval körbejárók közül ütközött össze két autó).

Persze ha vártak ezer évig – a hídnak hibásan, kötőjellel nevet adó Pentelét először 1007-ben említették –, akkor ez az egy-két óra már igazán nem számított, vélhették a szervezők. Akik egyébként úgy döntöttek, hogy Gyurcsánynak és Kókának nem kell az olcsó médiacirkusz, így a két kormánytag az avató után villámgyorsan eltűnt.

Infrastrukturálisan közelebb

Kóka – akinek elődje is ott volt az ünneplő tömegben, bár kérdésünkre nem tudta megmondani, hogy mint a beruházás előkészítésénél bábáskodó közlekedési minisztert hívták-e meg, „nem derült ki a meghívóból” – mielőtt elment volna, még azt is mondta, hogy a híd „infrastrukturálisan közelebb hozta Romániát”. Ezt gyorsan el is képzeltük: jön egy kamionos Romániából, a nem létező észak-erdélyi autópályán, átlép a határon, a nem létező M35-M4-esen elmegy Debrecenig, onnan a nem létező M4-esen Szolnokig, onnan a nem létező M8-ason a Dunáig, majd tovább a nem létező M8-as az M7-esig, és máris közelebb a világ.

Persze a néhány hiányzó útszakasz valószínűleg nemcsak Kókát nem zavarta, hanem Orbant sem. Ugyanis ő is gratulált a hídhoz, levélben köszöntve azt. Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy a Pentele híd – és nem Pentele-híd – lábánál összeborult jobb és bal, gyorsan tisztázzuk: Ludovic Orbanról, a román kormány szállításügyi miniszteréről van szó.

A másik Orbán valószínűleg akkor gratulál majd, amikor ő avatja szakmányban a mostaniak által építeni kezdett utakat.