Járai kirúgna 230 ezer közszolgát
További Magyar cikkek
Az állam visszahúz
Járai a Világgazdaságban publikált írásában abból indul ki, hogy néhány éve egy olyan kettősség jelent meg a gazdaságban, amely ráirányította a figyelmet az államháztartás problémáira. A privatizált magángazdaság ugyanis viszonylag jól működik, miközben az állami szektor - az államháztartás tartós és strukturális egyensúlyhiánya miatt - ennek a lendületnek a visszahúzójává vált.
A jegybankelnök szerint akkor sikerül javítani az ország versenyképességét, ha a gazdaságpolitika eleget tud tenni hét követelménynek, de legalábbis közelít ezeknek a követelményeknek a teljesítéséhez. Elsők között említhető az államháztartás kiegyensúlyozottsága, az államadósság nullára csökkentése, valamint kemény költségvetési szabályok elfogadása. Járai szerint az egyik legnagyobb probléma a fiskális politika terén az, hogy a célok megszegéséhez nem társulnak politikai, vagy jogi szankciók, ezért egy lehetséges szabályrendszerre tesz javaslatot.
Ha nagy a hiány, menjen a pénzügyminiszter
Ennek négy elemét fogalmazta meg Járai: az államháztartás legfeljebb a gazdasági visszaesés idején lehet deficites, a hiányt azonban a növekedés éveiben azonnal pótolni kell; az államadósság GDP-hez viszonyított arányának folyamatosan csökkennie kell, amíg el nem éri a nullát; a költségvetés elfogadása előtt az Állami Számvevőszék és egy független bizottság felülvizsgálja azt, a bevételeket nem lehet felül-, a kiadásokat alultervezni; ha a költségvetési hiánycél nem teljesül, a pénzügyminiszternek le kell mondania.
Járai szerint az államháztartás adó- és járulékbevételeinek 30 százalék alá kellene csökkenniük a jelenlegi 38 százalék körüli szintről, míg az állami újraelosztást 35-36 százalékra kellene mérsékelni a mostani 46-48 százalékról. Járai példaként említi, hogy hazánkban az állami bevételek 85-90 százalékát az adóbevételek teszik ki, és példaként említi: "A 1900-as évek elején Magyarországon még a tíz százalékot sem érte el az adóterhelés, és ázsiai versenytársainknál, Kínában, Indiában, Thaiföldön, Malajziában valószínűleg ma sem sokkal haladja meg ezt az arányt."
Elbocsátás, elbocsátás, elbocsátás
Az adó mértékének csökkentése mellett Járai szerint szükség lenne egyszerűbb, alacsony kulcsokkal és a legszélesebb bázisra épülő adórendszerre, munkára és vállalkozásra ösztönző szabályozókra, valamint az állami bürokrácia csökkentésére, de az állami intézmények erősítésére.
A közszférának nemcsak a feladatait, hanem alkalmazottainak a számát is csökkentené Járai Zsigmond. "Nálunk ma az összes foglalkoztatott 21 százaléka dolgozik az állam által fizetett munkahelyeken, ezt kellene körülbelül 15 százalékra csökkenteni" - írja. Ez az elbocsátáshullám nagyságrendileg 230 ezer fős állami létszámleépítést jelentene - nemcsak az igazgatásban (tehát a köztisztviselők között), hanem az oktatásban, egészségügyben és szociális ellátásban dolgozók (közalkalmazottak körében) is. Az elbocsátottak egy részét a magánszféra alkalmazhatná Járai szerint, aki ezért is sürgeti a vállalkozásösztönző lépéseket.
Eurót ide, mihamarabb!
A monetáris politikára vonatkozó követelmények között első helyen az árstabilitást említi Járai, aki emellett fontosnak tartja leszögezni: szükséges az euró mihamarabbi, lehető legkorábbi bevezetése. "Az euró bevezetése gyorsítaná Magyarországon a gazdasági növekedést, és stabilizálná a gazdaságot" - fogalmaz, hozzátéve: "[az euró] bevezetéséhez szükséges úgynevezett maastrichti követelményeknél (az inflációs követelményeket kivéve) saját magunkkal szemben sokkal keményebb követelményeket kellene támasztanunk".
Miért nem?
Járai felteszi a kérdést, hogy ha olyan sok előnnyel járna, "akkor Magyarország miért nem folytat ilyen gazdaságpolitikát?". A főbb okok között örökölt gazdasági és társadalmi problémákat, a politikusok rövid és hosszú távú érdekeinek ütközéseit, a bürokrácia ellenállását, illetve a fent vázolt követelményektől sokszor eltérő társadalmi értékrend lassú változását emeli ki.
"Úgy látom, ma már a közgazdászok és a politikusok nagy része is egyetért azzal, hogy jelentős reformok kellenek" - írja Járai, hozzátéve: ezekhez alapos előkészítés is szükséges. Az MNB elnöke egyértelműen amellett van, hogy minél hamarabb hozzákezdünk ezekhez a reformokhoz, annál közelebb kerülhetünk a világgazdaság élvonalához.
Pénzügyminiszterként nehezebb volt
Bár tudjuk, hogy 1999-2000 óta jelentősen változtak a makrogazdasági körülmények, nem feledkezhetünk meg arról, hogy Járai két és féléves pénzügyminisztersége alatt a most megfogalmazott követelmények számottevő részének nem tudott eleget tenni a gazdaságpolitika.
Az adóterhelés például nemhogy csökkent volna, hanem egyenesen növekedett az ezredfordulóra. A pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint 1998-ban a GDP 39,1 százaléka, 1999-ben 39,2 százaléka, 2000-ben 39,5 százaléka volt az államháztartás összes adó- és járulékbevétele (igaz, a Horn-kormány idején ez a mutató még 40 százalék fölött volt).
Az infláció mértéke ugyan csökkent Járai pénzügyminisztersége alatt, ám az 1999-es 10 százalék és a 2000-es 9,8 százalék is jóval magasabb volt akár az árstabilitás mértékénél, akár az erre az évre várható 3,5-4 százaléknál. Ráadásul Járai a 2000-es költségvetési törvény expozéjában még 6-7 százalékos inflációt ígért 2000-re.
Az 1999-es költségvetési törvény expozéjában Járai azt is kijelentette, hogy az államháztartási hiányt a GDP 3,95 százalékra csökkentik - nos, a deficit a GFS-elszámolás szerint valóban 3,7 százalék volt, az ESA95-ös elszámolás szerint viszont 5,6 százalék. Egy évvel később 3,5 százalékos GDP-arányos deficitet ígért; akkor a hiány 3,6 százalékos volt a GFS-, 3 százalékos az ESA95-elszámolás szerint. Ha így számolunk, ha úgy, Járai mai, szigorú szemével nézve távoznia kellett volna a pénzügyminiszteri posztról - nem feltétlenül a jegybankelnöki székbe.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
