Rákosista pénzünk, isten éltessen!

Hatvanéves a forint: 1946. augusztus 1-jén váltotta fel a pengőt, leküzdve a hiperinflációt, meghozva a gazdasági stabilitás lehetőségét, kezdte beszédét Járai Zsigmond, az MNB elnöke az erre az alkalomra rendezett kiállítás megnyitóján. Örülünk, persze, hogy ilyen szép évfordulónk van, gondoltam magamban, és már azon gondolkodtam, mi a fenéről írok majd, ha egy sablonos örömködés lesz az egész esemény. Jól ki is terveltem, hogy majd valahogy az aranyosan futkározó gyerekekre fűzöm föl a sztorit. Hogy biztos pár apuka és anyuka dolgozót megkértek, hozzák már be a gyerekeket. De nem! Járai Zsigmond súlyosakat szólt.

Kommunista rémuralom

A forint rákosista pénz, folytatta, amire jó néhány jelenlévő felkapta a fejét. A forint bevezetése elővetítette a kommunizmus gazdasági rémuralmát, a magyar "fejlődés", az Európa perifériájára csúszás jelképe lett, mondta az elnök. A gazdasági főtanácsot már akkor a kommunisták uralták, előre lehetett látni a gazdasági és társadalmi lecsúszást. A hiperinflációt az állam mellett a szovjet csapatok is generálták, amikor suttyomban pénzt vertek, hogy meginogjon a középosztály, és újat lehessen csinálni. A pengő átváltásakor pedig más szorzót állapítottak meg a különböző társadalmi osztályok számára, közben az MNB-t okolták, azokat az MNB-s dolgozókat, akik már 44-ben kimenekítették az aranykészletet Ausztriába, aminek köszönhetően be lehetett vezetni az új valutát a válságban. És a többi. Majd Járai Zsigmond megnyitotta a kiállítást és körbejárt.

Járai ügyetlenkedik, pedig van gyereke

Az egyik teremben az MNB rajzpályázatát reklámozandó három gyerek a háromméteres húszezrest színezte ki. Még csak a címer volt színes, de Deáknak azért már egy sötét fikát is rajzoltak a bajszára. Járai aláírta a rekord méretű papírpénzt, majd eléggé esetlenül odalépett a pénzérméket párosító kisgyerekekhez: "Na, hogy megy, gyerekek? Én sem tudnám mindet felismerni, annyi van belőlük - a hétéves kislányom azt szereti, ha ilyenekt mondok neki" - fordult az egyik újságírónőhöz. "De úgy látom jól megy, biztosan jó sok zsebpénzetek van", próbálkozott az elnök, de a gyerekek nem nagyon figyeltek rá, a fotósok azonban annál inkább. Még kétszer-háromszor el kellett játszania, hogy épp akkor - széles mosollyal a kamerába tekintve - írja alá a pénzérmét.

Nem mehet nyugdíjba

A kiállítás megnyitója után konferencia kezdődött, amelynek bevezetőjében Járai még jobban kibontotta elméletét a kommunista pénzről, majd egyik kollegájára éleseszű meglátására hivatkozva váltott témát: "Ne keseregjünk a múlton, van min keseregni a jelenen is!" A terem tele volt hallgatókkal, a mellettem ülő úriember az efféle mondatoknál felnézett a palmtopjából - amin egyébként sakkozott -, és közepesen hangosan röhögcsélni kezdett, miközben csóválta a fejét.

Amikor ötvenéves volt a forint, azt gondoltuk, nem lesz következő tízéves évforduló, nyugdíjba mehet, de a korhatár emelkedett, nem jön az euró. És nem is fog - így Járai, aki szerint túl optimista az elemzők által valószínűsített 2013-as eurócsatlakozás. A Gyurcsány-csomag ugyanis nem ilyen pályát vetít előre, igazi reformok kellenének.

Ezek után - gyorsan témát váltva, ugyanilyen hangnemben - folytatta: az új konferenciaterem, amiben ülünk, az Antall József terem nevet kapta.

A jegybankelnök után szóló Bod Péter Ákos enyhített a jegybankelnök által felfestett képen: Magyarországon 1956 és a külkereskedelmi nyitás után a forint sokkal inkább pénz tudott maradni, mint a többi szocialista állam valutája, mondta. Bod kicsit beszélt még az euró szükségességéről: nálunk a legmagasabb az EU-ban a deficit és az alapkamat, ésszerű lenne a közös valuta bevezetése.

És aztán megkezdődött a forint történetének áttekintése. Szomszédom azonnal sakkjába temetkezett.