Adózzon a nyugdíj, faragjuk le a szociális juttatásokat

Lehet azt mondani, hogy a társadalom nem fogadja el a kiadási oldal érdemi megnyirbálását és átalakítását, és ezért nem visszük le az újraelosztási arányt a GDP-ben mérve 50-ről 40 százalék körülire (a régiós versenytársaink levitték), ám ehhez hozzá kell tenni azt a mondatot is, hogy bizony ezzel a lemaradásunkat, a térségbeli országokhoz való gazdasági térvesztésünket idézzük elő - fogalmazott élesen Simor András jegybankelnök a mai pénzügyi csúcskonferencián. Az MNB-elnök a kormány és Gyurcsány Ferenc kormányfő álláspontjára utalt, miszerint is a jóléti kiadásokhoz és általában a kiadási oldalhoz nem hajlandó hozzányúlni a kabinet, ezért pedig például még adócsökkentés sem lesz jövőre.

Simorral egyetemben Hamecz István, az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója, az MNB volt igazgatója is azt emelte ki nemzetközi összehasonlítások alapján, hogy a szociális juttatásoknál kétség kívül sokat költünk. Nemcsak fejlettségünkhöz, de a térségbeli versenytársainkhoz képest is sokat. Simor a gyereknevelési támogatásokat hozta fel, ahol például mi költünk az EU-ban a legtöbbet, jóval meghaladva a szlovákok, csehek vagy lengyelek által ugyanerre a célra elköltött forrásokat. Ott képesek kevesebb pénzből is működtetni a szociális rendszert, pedig nincs arról szó, ott kevesebb lenne a rászoruló, mint nálunk - érzékeltette a jegybankelnök, hogy a nemzetközi összehasonlítás alapján adódó számok ezt kíméletlenül megmutatják.

Adózzon a nyugdíj

Hamecz még felemlítette a nyugdíj területét is, mint olyan területet, ahol nemzetközi összevetés alapján sokat költünk. Szerinte nemcsak az kellene, hogy a nyugdíjemelés mértékét meghatározó úgynevezett svájci indexálást kellene újjal felváltani, és emelni kellene a korhatárt, hanem a nyugdíjakat is meg kellene adóztatni, de úgy, hogy előbb felbruttósítjuk a járandóságot, vagyis megemeljük a nyugdíjakat és ezt az emelt összeget vonjuk be a közteherviselés alá, vagyis adóztatjuk meg, de a nyugdíjasok ugyanannyit kapnak a változatás előttihez képest.

Ezzel ez a közel hárommilliós lakosságcsoport is bekerülne a közteherviselők közé. (Később pedig a saját bőrén érezné, ha a nyugdíjakat alaptalanul akarná emelni a kormányzat, mert azzal később az adókulcsokat is emelni kell, így pedig egy fillérrel sem fog több kerülni a nyugdíjasok zsebébe ahhoz képest, mint ha nem harcoltak volna ki maguknak indokolatlan nyugdíjemelést.)

Simor emlékeztetett arra, hogy a sikeres költségvetési kiigazítást végrehajtó országok, ahol ráadásul ezzel párhuzamosan a gazdasági növekedés is felpörgött, nem úgy, mint nálunk, ők a költségvetési kiigazítást a nyugdíjak és szociális juttatások lefaragásával és belső szerkezetük átalakításával valósították meg. Idehaza ezzel szembemegyünk.

A bevételek emelésével operálnak

Hamecz kiemelte, hogy mintha a Pénzügyminisztériumban lenne egy pr-csapat, amelynek feladata, hogy találjanak egy mutatószámot, amely a kormány érdekeit szolgálja. A szakértő utalt Veres délelőtti előadásában levetített ábrára, melyet a pénzügyminiszter segítségül hívott alátámasztandó azon állítását, hogy a költségvetési kiigazítás javarészt a kiadási lefaragásokra támaszkodik 2006 és 2011 között és csak kisebb részben a bevételemeléssel operál. Erre reagálva Hamecz elmondta, hogy helyesebb volna nem a 2006-os kiugróan magas kiadási szinthez viszonyítva megítélni a kiigazítás szerkezetét, hanem azt nézni, hogyan alakulnának a dolgok kiigazítás nélkül és a kiigazítás hatására. Márpedig ilyen alapon döntő mértékben a bevételek emelésére koncentrál a költségvetési konszolidáció (ezt jelzi egyébként a tavalyi többlet-adóbevétel, a vészesen lelassult gazdasági növekedés is) és csak kisebb részben támaszkodik a kiadások visszafogására.

Hamecz a kiadási oldal érdemi reformja kapcsán megemlítette még, hogy a legnagyobb probléma ma a munkaerőpiaccal van, azon belül a munkakínálattal, és ez összefügg a nagyvonalú szociális juttatásokkal (gyerektámogatás, szociális segélyek) is. Ehhez csatlakozva Simor is határozottan kiállt azon álláspont mellett, hogy a kiadási oldalon átstrukturálást kell végrehajtani, nem arról van tehát szó, hogy mindenkitől fűnyírószerűen vonjunk meg x ezer forintot. Azt kell csinálni, hogy a nem rászorulóktól minden szociális támogatást meg kell tagadni, meg kell vonni, tette egyértelművé.

Így lehetne csinálni

Simor receptet is mondott a bajokra, felvázolta a kitörési utat. A szociális kiadásokat csökkenteni kell és át kell strukturálni, de ez nem azt jelenti, hogy mindenki zsebéből ki kell venni mondjuk a családi pótlékot. A humán tőkét érintő kiadások (egészségügy, oktatás) csökkentését meg kell állítani. Tisztában kell lenni azzal is, hogy a magas államadósság miatt magas a kamatkiadás, ez korlátozza a többi kiadási tételt. (Ez a múltbeli adósságok ára!) Emellett a munkát terhelő adók és járulékok mérséklése, valamint a terhek szétterítése nélkül nincs kitörés a csapdahelyzetből, valamint a fiskális fegyelmet létrehozó, kikényszerítő intézményt, szabályokat létre kell hozni (lásd közpénzügyi csomag, költségvetési hivatal).

Az euró mielőbbi átvétel az ország számára előnyös, ám ennek kockázatai is vannak, ismerte el a jegybankelnök. A kiadási szerkezet átalakítása és kiadási szint mérséklése mellett a munkaerőpiacon a foglalkoztatottságot és a termékpiacon a versenyt kell fokozni, ezek pedig a veszélyeket minimalizálják, eltüntetik.