Orsolya
7 °C
15 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Adózzon a nyugdíj, faragjuk le a szociális juttatásokat

2008.04.14. 17:30
Megkerülhetetlen a kiadási oldal valódi átalakítása, beleértve a lefaragását is, mondta a jegybankelnök és az MNB volt igazgatója. A kitörési utat is megmutatták.

Lehet azt mondani, hogy a társadalom nem fogadja el a kiadási oldal érdemi megnyirbálását és átalakítását, és ezért nem visszük le az újraelosztási arányt a GDP-ben mérve 50-ről 40 százalék körülire (a régiós versenytársaink levitték), ám ehhez hozzá kell tenni azt a mondatot is, hogy bizony ezzel a lemaradásunkat, a térségbeli országokhoz való gazdasági térvesztésünket idézzük elő - fogalmazott élesen Simor András jegybankelnök a mai pénzügyi csúcskonferencián. Az MNB-elnök a kormány és Gyurcsány Ferenc kormányfő álláspontjára utalt, miszerint is a jóléti kiadásokhoz és általában a kiadási oldalhoz nem hajlandó hozzányúlni a kabinet, ezért pedig például még adócsökkentés sem lesz jövőre.

Simorral egyetemben Hamecz István, az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója, az MNB volt igazgatója is azt emelte ki nemzetközi összehasonlítások alapján, hogy a szociális juttatásoknál kétség kívül sokat költünk. Nemcsak fejlettségünkhöz, de a térségbeli versenytársainkhoz képest is sokat. Simor a gyereknevelési támogatásokat hozta fel, ahol például mi költünk az EU-ban a legtöbbet, jóval meghaladva a szlovákok, csehek vagy lengyelek által ugyanerre a célra elköltött forrásokat. Ott képesek kevesebb pénzből is működtetni a szociális rendszert, pedig nincs arról szó, ott kevesebb lenne a rászoruló, mint nálunk - érzékeltette a jegybankelnök, hogy a nemzetközi összehasonlítás alapján adódó számok ezt kíméletlenül megmutatják.

Adózzon a nyugdíj

Hamecz még felemlítette a nyugdíj területét is, mint olyan területet, ahol nemzetközi összevetés alapján sokat költünk. Szerinte nemcsak az kellene, hogy a nyugdíjemelés mértékét meghatározó úgynevezett svájci indexálást kellene újjal felváltani, és emelni kellene a korhatárt, hanem a nyugdíjakat is meg kellene adóztatni, de úgy, hogy előbb felbruttósítjuk a járandóságot, vagyis megemeljük a nyugdíjakat és ezt az emelt összeget vonjuk be a közteherviselés alá, vagyis adóztatjuk meg, de a nyugdíjasok ugyanannyit kapnak a változatás előttihez képest.

Ezzel ez a közel hárommilliós lakosságcsoport is bekerülne a közteherviselők közé. (Később pedig a saját bőrén érezné, ha a nyugdíjakat alaptalanul akarná emelni a kormányzat, mert azzal később az adókulcsokat is emelni kell, így pedig egy fillérrel sem fog több kerülni a nyugdíjasok zsebébe ahhoz képest, mint ha nem harcoltak volna ki maguknak indokolatlan nyugdíjemelést.)

Simor emlékeztetett arra, hogy a sikeres költségvetési kiigazítást végrehajtó országok, ahol ráadásul ezzel párhuzamosan a gazdasági növekedés is felpörgött, nem úgy, mint nálunk, ők a költségvetési kiigazítást a nyugdíjak és szociális juttatások lefaragásával és belső szerkezetük átalakításával valósították meg. Idehaza ezzel szembemegyünk.

A bevételek emelésével operálnak

Hamecz kiemelte, hogy mintha a Pénzügyminisztériumban lenne egy pr-csapat, amelynek feladata, hogy találjanak egy mutatószámot, amely a kormány érdekeit szolgálja. A szakértő utalt Veres délelőtti előadásában levetített ábrára, melyet a pénzügyminiszter segítségül hívott alátámasztandó azon állítását, hogy a költségvetési kiigazítás javarészt a kiadási lefaragásokra támaszkodik 2006 és 2011 között és csak kisebb részben a bevételemeléssel operál. Erre reagálva Hamecz elmondta, hogy helyesebb volna nem a 2006-os kiugróan magas kiadási szinthez viszonyítva megítélni a kiigazítás szerkezetét, hanem azt nézni, hogyan alakulnának a dolgok kiigazítás nélkül és a kiigazítás hatására. Márpedig ilyen alapon döntő mértékben a bevételek emelésére koncentrál a költségvetési konszolidáció (ezt jelzi egyébként a tavalyi többlet-adóbevétel, a vészesen lelassult gazdasági növekedés is) és csak kisebb részben támaszkodik a kiadások visszafogására.

Hamecz a kiadási oldal érdemi reformja kapcsán megemlítette még, hogy a legnagyobb probléma ma a munkaerőpiaccal van, azon belül a munkakínálattal, és ez összefügg a nagyvonalú szociális juttatásokkal (gyerektámogatás, szociális segélyek) is. Ehhez csatlakozva Simor is határozottan kiállt azon álláspont mellett, hogy a kiadási oldalon átstrukturálást kell végrehajtani, nem arról van tehát szó, hogy mindenkitől fűnyírószerűen vonjunk meg x ezer forintot. Azt kell csinálni, hogy a nem rászorulóktól minden szociális támogatást meg kell tagadni, meg kell vonni, tette egyértelművé.

Így lehetne csinálni

Simor receptet is mondott a bajokra, felvázolta a kitörési utat. A szociális kiadásokat csökkenteni kell és át kell strukturálni, de ez nem azt jelenti, hogy mindenki zsebéből ki kell venni mondjuk a családi pótlékot. A humán tőkét érintő kiadások (egészségügy, oktatás) csökkentését meg kell állítani. Tisztában kell lenni azzal is, hogy a magas államadósság miatt magas a kamatkiadás, ez korlátozza a többi kiadási tételt. (Ez a múltbeli adósságok ára!) Emellett a munkát terhelő adók és járulékok mérséklése, valamint a terhek szétterítése nélkül nincs kitörés a csapdahelyzetből, valamint a fiskális fegyelmet létrehozó, kikényszerítő intézményt, szabályokat létre kell hozni (lásd közpénzügyi csomag, költségvetési hivatal).

Az euró mielőbbi átvétel az ország számára előnyös, ám ennek kockázatai is vannak, ismerte el a jegybankelnök. A kiadási szerkezet átalakítása és kiadási szint mérséklése mellett a munkaerőpiacon a foglalkoztatottságot és a termékpiacon a versenyt kell fokozni, ezek pedig a veszélyeket minimalizálják, eltüntetik.