Nehéz jó árat kapni a magyar cégekért

2008.08.06. 13:08
A hazai kisvállalkozások terjeszkedéséhez, fejlesztéséhez tőkebevonásra van szükség. Befektetőt találni nehéz, és a hazai sajátosságok miatt különösen fontos az adózási és jogi kockázatok felmérése a megerősítendő cégeknél - állítja a BDO Forte pénzügyi tanácsadó cég.

A tőkebefektetők célpontjai a magyar piacon szinte kizárólag kis- és közepes vállalkozások. A hazai tulajdonoscserék 75 százaléka határon átnyúló tranzakció keretében jön létre. Az értékesítendő vállalatokat először alaposan fel kell készíteni a cégeladásra ahhoz, hogy olyan befektetőt lehessen találni, aki hajlandó megfizetni a reális piaci árat.

A hazai kis- és középvállalkozások esetében a szakmai befektetők jellemzően a fix vételár és a cég jövőbeli teljesítményétől függő ár kombinációjában tesznek árajánlatot 51-75 százalékos mértékű részesedés szerzésre, és a részesedés arányában vállalják a vállalkozás tervezett növekedésének finanszírozását. Azzal, hogy az alapítói csoport 49-25 százalékos mértékű részesedést megtart, részben realizálja vállalkozása addigi eredményét, és elsősorban piaci ismereteivel biztosítja a céltársaság további növekedését. A potenciális pénzügyi befektetők ezzel szemben inkább kivásárlás és tőkeemelés útján tesznek ajánlatot 25 vagy 51 százalék mértékű részesedés szerzésre.

A leggyakrabban előforduló ok, ami miatt a leendő vevő elbizonytalanodik, ha a tulajdonos nem tudja egyértelműen bemutatni a vállalat vagyoni és jövedelmezőségi helyzetét, vagy igazolni, hogy a tulajdonosi kör és a vállalat vagyona elkülönül. Jellemző továbbá, hogy az eladónál nincsenek szabályozva a kapcsolt vállalkozásokkal folytatott ügyletek, és nehezen lehet elkülöníteni a tulajdonosi és a menedzsment funkciókat.  

A sajátságos hazai vállalkozói gyakorlat miatt nagy jelentőséggel bír egy vállalkozás értékesítésre való felkészítésében az adókockázatok felmérése, a számviteli felkészítés, a gyakran kusza jogi helyzet kibogozása és a pénzügyi kockázatok kezelése. Sokszor nem jelenik meg a teljes bevétel a beszámolóban, a munkaerő költségét nem a valós szinten mutatják ki, vagy a tényleges eredménytermelő képesség nem állapítható meg, mert a profitot nem osztalék formájában realizálják. Gyakori továbbá, hogy a bevallott eredményt a vállalat mesterségesen alacsony szinten tartja, így a vevő nem tud tervezni befektetése megtérülésével és majdani hozamával.