Döntsük romba az országot együtt!

2007.08.03. 14:02
Mit csináljon a jegybank, ha az aszály miatt drágulnak az élelmiszerek, ha a kormány költekezik, hogy megnyerje a választásokat, és mit, ha a választások után megszorít? Többek között ezekre a nem is annyira életidegen kérdésekre kell jó válaszokat adnunk, amikor a nemzeti bank Kamatkirály játékában egyszemélyes monetáris tanácsként hozunk kamatdöntéseket. Sokkok között lavírozunk, hogy ne villanjon fel a veres fény.

"Ezt a játékot biztosan Járai csinálta, ez azt akarja, hogy emeljek kamatot, ez nem tud mást, csak kamatemelést vagy tartást" – fakadt ki a monetáris politikában jártas Dudás kolléga a Kamatkirály játék nagyjából tizedik percében. Ehhez képest végül 4-es osztályzattal, 174 ponttal zárta élete első, virtuális jegybankelnöki székében töltött időszakát, pedig a kezdők szerencséjéről szó sem volt: annyi sokk érte országa gazdaságát, mint egy fagyos-aszályos-belvizes évben az agráriumot.

Letörünk és dübörgünk

De hát tudtuk eddig is, amit most már a saját bőrünkön is tapasztalhatunk: a jegybankelnök élete nemcsak játék és mese. Hallottunk már a gonoszról, a csúf inflációról, és ha hallottunk, hát le is kell számolni vele. Egészen pontosan le kell szorítani az árstabilitást jelentő 3 százalékos szintre – de nem is lejjebb, mert már az is árt a gazdaságnak –, miközben a gazdaság növekedését 4 százalék körüli szinten kell tartani. A gép szerint ennyi az ideális, mondjuk, ebből is látszik, hogy nem balti vagy kínai import a játék.

Doki és a Kamat-O-Méter – Kattintson!

Nagyjából ennyi a lényege az MNB látogatóközpontjában már hónapok óta működő Kamatkirály játéknak, amelynek nemrégiben elkészült az online változata is. A játék célja, hogy felhasználói képet kapjanak a jegybanki monetáris politika lényegéről és a megvalósításának eszközeiről; és persze, mint kiderült, saját gazdasági ismeretükről, felkészültségükről is.

Greenspan vagy Surányi?

A játék elindításakor egy ősz hajú figura, a Doki köszönt minket, és azt firtatja, hogy kik is vagyunk. Hogy némi nimbuszunk legyen a gép szemében, három jegybankelnökből összegyúrt karakterrel, Surányi Zsigmond (a játékban Zs.) Andrásként mutatkozunk be, de nem remeg meg a rajzolt figura tekintete; talán a Greenspant vagy a Trichet-t kellett volna megpróbálni.

A mese szerint a Doki Szimulia nemzeti bankjában dolgozott, a jegybank gazdaságra gyakorolt hatását kutatta évekig. Végül megalkotta azt a gépet, amely segít átlátni az összetett gazdasági folyamatokat, és segítségével a legbonyolultabb kérdésre is egyszerű válaszokat kapunk. A dolog nem ilyen egyszerű, a gép valójában azt modellezi, hogy egyes jegybanki döntések – vagyis a kamat kisebb-nagyobb mértékű módosításai – milyen hatással vannak a gazdaság egészére.

Így Szimulia jegybankelnöki székében ülve kipróbálhatjuk, tudásunk és ösztöneink mennyire alkalmasak arra, hogy kézben tartsuk az ország gazdaságát, és elérjük a legfontosabb célt, a 3 százalékos infláció jelentette árstabilitást. Hatéves jegybankelnökösködésünk során 12 alkalommal kell kamatdöntést hozni a rendelkezésünkre álló gazdasági hírek alapján. A híreket a tévében is elmondják, majd írásban is megkapjuk őket.

Galamblelkű héják és vérgalambok

A kamatot kis- vagy nagymértékben csökkenthetjük vagy növelhetjük, valamint változatlanul is hagyhatjuk a – már leírtuk, de nem tudjuk kihagyni, hogy megismételjük – nevében Douglas Adamst idéző Kamat-O-Méter segítségével. Mivel a szakzsargon szerint az alacsony kamatszint hívei a galambok, a monetáris szigoré, vagyis a magas kamaté a héják, eljátszunk a gondolattal, hogy mik legyünk, galambok-e vagy héják, avagy galamblelkű héják, netán vérgalambok.

Öt gazdasági paramétert kell szem előtt tartani – természetesen a megfelelő fontossági szempontok szerint –, grafikonon mutatják be a GDP, az infláció, az árfolyam (a szimuliai dukát), a kamat és a munkanélküliség adatait és várható változását.

A játék elején öt oldalon ismertetik a főbb szabályokat, valamint három tippet is kapunk. Ez utóbbiak a nem teljesen kezdő – vagyis alapvető gazdasági ismeretekkel rendelkező – játékosok számára sok újdonságot nem tartalmaznak. Figyelmeztetnek, hogy a jegybank legfontosabb célja az árstabilitás fenntartása, hogy a kamatemelés nemcsak az inflációt csökkenti, hanem a gazdaság növekedését is, de megtudjuk azt is, hogy a sokkok – a drasztikus gazdasági változások – általában nem jók, sőt néha kifejezetten rosszak.

Sokkok mindenfelől

Sokkok márpedig vannak, méghozzá dögivel. Bár a játék elején ez nem volt egyből világos, a rendszer úgy működik, hogy minden páratlan számú kamatdöntést valamilyen gazdasági sokk előz meg, míg az azt követő kamatdöntést változatlan makroadatok alapján kell meghozni. Többször végigjátszottuk a Kamatkirályt, és csaknem húsz különböző sokkot találtunk.

Voltak köztük ismerősök is, mint például a szociális kiadások növelése a választások előtt, vagy a költségvetési kiadások csökkentése a választások után, de még az aszályos nyár vagy a különböző adókulcsok változása is ide tartozott. Voltak teljesen irreálisak is, például a geotermikus energia hasznosításából vagy a vasbányák bezárásából adódó gazdasági változások.

A gép és az ember - klikkeljen!
A gép és az ember - klikkeljen!

Nemcsak az egyes sokkok tűntek irreálisnak, hanem azok hatása is, például az, hogy a tömegközlekedési tarifák emelése egészen döbbenetes mértékben megdobta az inflációt. Maga a makrogazdasági környezet sem tűnik életszerűnek: az induló kamat 9,6 százalékos, amit – ha nem akarunk szinten tartani – 1 vagy 2 százalékponttal lehet változtatni. Maga a kamatváltoztatás mértéke is soknak tűnik, de különösen az szembeötlő, hogy akár még a 8,6 százalékos kamat is alacsony lehet a 3 százalékos inflációs cél eléréséhez.

Örömhír a Híradóban és a veres fény

A játék elején azt ígérik, visszajelzést kapunk az egyes döntések után a társadalom hangulatáról. Azonban egy, a hatodik és egy, a tizenkettedik döntést követő értékelésen kívül nem találkoztunk ilyennel (mint ahogyan a regisztráció sem működik, pedig kíváncsiak lettünk volna az élbolyra). Bár nem ennyire komoly hiba, azt kétségkívül mulatságosnak tartottuk, hogy a gazdasági hírekről beszámoló tévéadások az észak-koreai állami tévé hangvételét idézve úgy vezették fel a kedvező fejleményeket, hogy "mindig öröm olyan hírrel kezdeni a Híradót, mint a mai fő hírünk", míg a negatív fordulatokat az "egy független hírforrás feladata, hogy pontos tényeket közöljön, még akkor is, ha ezek borúlátásra adnak okot, mint mai fő hírünk" lózunggal indították.

A játékban nyújtott teljesítményünket pontszámmal és az iskolai osztályzatokból megszokott 1-5 skálán is értékelik. Sajnos arra nem tudtunk rájönni, hogy a pontokat mi alapján kapjuk; annyi biztos, hogy félidőben 39 ponttal még 1-est, 232 ponttal már 5-öst lehet kapni. Az egyeshez tényleg nagyon hülyének kell lenni – igyekeztünk is keményen –, hiszen ha a helyzet nagyon rosszra fordul, felvillan egy jelzőfény is; a játékleírás szerint piros, de mi veresnek láttuk.

Hogyan tegyünk tönkre egy gazdaságot?

Az első játékunk olyanra sikerült, mintha egy bimbódzó latin-amerikai demokrácia politikai alapon jegybankelnökké kinevezett alanyi költőjeként nyúltunk volna hozzá a kamatokhoz. Óvatos duhajként kamattartással reagáltunk a világgazdaság erősödésére, majd a változatlan makrofeltételekre. Ezt követően kis kamatemelési lépésekkel fogadtuk az aszályos nyár miatt jósolt megugró inflációt, majd az olajárak emelkedését is.

A kicsi azonban nem volt elég, félidőben hármasra álltunk. A munkaerőpiac nyitására kamattartással reagáltunk, ami hiba volt, mert az infláció a mélybe zuhant, majd csak egy kicsit csökkentettünk a nagy helyett. A végén két nagy csökkentéssel belehúztunk, de még így is csak 2,9 százalékra tudtuk visszahozni a mutatót, így végül 159 ponttal zártunk, ami 3-asra volt elég.

A végére összeszedtük magunkat

Dudás és Baksa kollégák szintén 3-assal, a 150-160 pontos tartományban fejezték be az első kört, de hamar összekapták magukat. A játékból néha a sportfogadások hangulatát kiérző Roland 239 pontos, 5-öst érő félévet tudott elérni, és végül 12 kör után is 4-est kapott a házi rekordnak számító 214 ponttal. Az első félévben Gergőnek is összejött 222 pont – és hozzá egy ötös –, de a végére leromlott, akárcsak én, akinek a jól hangzó nevei is 201-re csökkentették a 232 pontot. Magdi viszont nem szőrözött, első nekifutásra 251 ponttal és 5-ös eredménnyel teljesítette a feladatot.

Az inflációs célt általában sikerült elérnünk, a GDP-növekedés grafikonja azonban a végére mindig lekonyult. Nem tudtunk mit kezdeni a munkanélküliséggel sem, bár persze ez nem is a jegybank dolga, tudjuk. A kamatszint és a dukátunk árfolyama viszont szinte végig stabil volt, ennek ellenére nem pályázunk a monetáris tanácsba. Bár Magditól egy kicsit félnék Neményi Juditék helyében.