Kocsis: Még mindig új erőművek kellenek

A közelmúltban megjelent egy cikk az Indexen a Mátrai Erőmű privatizációjának titkosított mellékletéről. Hogyan emlékszik a melléklet aláírásának körülményeire? Úgy tűnik, hogy nem egy átlagos munkamenet volt.

Nem volt a privatizációs dokumentumok között egy sem átlagos, mindegyik mögött egyedi ügyek, egyedileg kezelendő helyzetek álltak. A konkrét kérdés egyébként rendkívül egyszerű. Magyarország erőműparkja elöregedett, korszerűtlen volt abban az időszakban. Emiatt határozott törekvésünk volt, hogy valamennyi vevő vállaljon fejlesztési, korszerűsítési kötelezettségeket. Felhívom a figyelmet arra, hogy az Állami Számvevőszék éppen egy idei jelentésében állapította meg, hogy Magyarország erősen lemaradt az új erőművi kapacitások létesítésében. Ez az ÁSZ szerint lassan az ellátás biztonságát veszélyezteti. Ezt a veszélyt tizenhét évvel ezelőtt mi már láttuk, és erőfeszítéseket tettünk a megoldás érdekében, hogy ne csak társasági értékesítések történjenek, hanem épüljön új kapacitás. Ne feledjük: 2020-ig 6000 MW új kapacitást kellene Magyarországon létrehozni. Ráadásul kalkuláljuk be, hogy a leggyorsabban létrehozható gázturbinás erőmű is csak 4-5 év alatt épülhet meg.

Ez a külön megállapodás tehát arról szólt, hogy az ÁPV a kormány tudtával támogatja, hogy jöjjön létre két 400 MW-os erőműblokk. Ez az akkori energiastratégiának, de ami talán még fontosabb, a mai energiastratégiának is megfelel. Ha ez a 800 MW-os erőmű jelenleg működne, az egész régiónkban tapasztalható piaci hiány jóval kisebb volna, és például a küszöbön álló árampiaci nyitást kedvezőbb kondíciók mellett várhatnánk. Mellesleg, ez a 800 MW lignitkapacitás évi egymilliárd köbméter gázt tudna kiváltani. Ez különösen fontos tényező lett mára, hiszen mindenki emlékszik az utóbbi évek elején rendszeresen megismétlődő gázellátási krízisekre. Borotvaélen táncoltunk például, amikor akadozott a gázimport az orosz -ukrán vita miatt. Az a helyzet, hogy az ország nem tudja megúszni, szükséges lesz erőműveket építeni. Kár, hogy ez az akkor olcsó és korszerű 800 MW-os erőmű nem valósult meg a 90-es években.

Nemcsak a melléklet tartalmi részével kapcsolatban merült fel vita, hanem a formájával összefüggésben is. Az ÁPV igazgatótanácsa és a pályázati döntéshozók is kihozták győztesnek az RWE-t a tenderben kiírt feltételek alapján. Miért e döntések után, egy titkosított mellékletben volt szükség erre a kiegészítésre?

Milyen más utat tudtunk volna választani?

Ki lehetett volna írni például eleve bővítéssel együtt a tendert.

Nem lehetett volna a bükkábrányi bővítésre is kiírni, hiszen az egy másik telephely. Ez rendkívül egyszerű. Az RWE kiváló ajánlattal nyert. Ne felejtsék el, két érvényes induló volt, amiből az RWE 74 millió dolláros ajánlatot tett, a másik pályázó pedig 10 millió dollárosat. Mit lehetett volna tenni? Mi azt mondtuk: rendben, jók vagytok, nyertetek, de Magyarország érdekében legyetek kedvesek építeni még egy új erőművet is. Ez a megállapodás nem szólt másról, csak erről. Építsenek még egy 2x400 MW-os blokkot, és azt mi támogatni fogjuk minden lehetséges, jogszerű eszközzel. Erőmű kell Magyarországnak, a helyzet nem változott több mint tíz év alatt, ezt kéne forszírozni most is.

Tehát a szerződés felbontása szakmailag elhibázott volt 1999-ben? A korábbi kormányzat teljes kapacitásbővítési tervét 90 százalékkal csökkentette az új kormány.

Nem mondanám, hogy elhibázott volt, a gazdasági életben nagyon ritkán fogalmazhatunk ilyen sarkosan. 1997-ben írta ki az MVM a kapacitástendert. Akkor ezt helyesen és szakszerűen tette, mert látható volt, hogy kevés a termelő egységünk. 98-ban azonban jött az EU-direktíva, ami a piaci szemléletet helyezte előtérbe. Azt mondta, hogy a hosszú távú szerződések nem igazán piackonformak. Ez azóta is nagy dilemma a szakmában. A 99-es szerződés felmondását véleményem szerint az európai piacnyitással összefüggésben kell kezelni. A hosszú távú megállapodások vizsgálata pedig még mindig napirenden van. Át kell alakítani ezeket a szerződéseket. Ez nehéz helyzetet teremt, ebből is látszik, hogy az EU-irányelvek előtérbe kerülése valóban megkérdőjelezte a korábbi döntéseket.

A Mátrai Erőmű eladásának titkos mellékletében is volt utalás arra, hogy az állam az új erőmű építésének megtérüléséig garantálja az ott termelt áram átvételét.

Aki ért ehhez a kérdéshez, világosan látja, hogy hosszú távú áramvásárlási szerződések nélkül lényegében képtelenség erőművet építeni. Ez a véleményem az előbb említett vitában is. Gondoljon bele, ahhoz, hogy valaki a saját 500 millió euróját beletegye egy ilyen projektbe, 30 évig egyfolytában el kell tudnia adni a villanyt, különben keményen ráfizet. Ha az építő elmegy a bankba hitelért, megkérdezik, van-e ilyen áramvásárlási szerződése. Ha azt mondja, hogy nincs, a bank nem ad hitelt. Ezt bizonyítja az elmúlt 15-20 év, hiszen nemigen épített senki állami támogatás (kötelező átvétel) nélkül erőművet. A mátrai ligniten kívül nincs hosszú távon rendelkezésre álló primer energiahordozó Magyarországon. Ez az igazi probléma. A gázfüggőség növelése pedig, amint láttuk, veszélyes.

A szerződések kritikusai nem is azt vitatják, hogy az államnak garanciát kellett adnia a vevőknek, inkább annak mértékét tartották erősen túlzottnak. Talán elég idéznem a "luxusprofit" kifejezést, amivel a Fidesz jellemezte az erőmű-tulajdonosok nyereségét. A politikai szlogeneken túl is több szakember állította, hogy gyakorlatilag semmilyen kockázatuk sem volt a befektetőknek.

A privatizációs tenderek tartalmaztak egy profitgaranciát, amit a Pénzügyminisztérium szigorúan, létező európai tapasztalatok alapján állított össze. 8 százalékos korrigált, saját tőkearányos profitról volt szó. Úgy gondolom, nem kell hozzá túl sok szakismeret, hogy ezt reálisnak minősítsük. Nem helyes az ön megállapítása, hogy semmilyen kockázatot sem vállaltak, hiszen terhelte őket a nem csekély fejlesztési kötelezettség és az erőmű működtetésének elég jelentős kötelezettsége is. Egy lerobbant erőműparkot adtunk át, és ezeket a befektetők rendbe tették és környezetvédelmi beruházásokat is végrehajtottak. Ha már a nyolc százalékot magasnak ítéli, akkor a 2001-ben bevezetett, 9,3 százalékos eszközarányos garanciáról mi a véleménye, ami az előző értékhez képest dupla profitot garantált? Mert erről 2001-ben rendelkezett a kormányzat.

Most az MVM élén önnek kell a privatizáció idején kötött hosszú távú megállapodásokat felmondani és újakat kötni. Hogy állnak ezek a tárgyalások?

Jól állunk. A paksi, a mátrai szerződéseket letárgyaltuk, kint vannak Brüsszelben. A pécsi megállapodást közös egyetértéssel felmondtuk. Haladunk a további szerződésekkel is. Hangsúlyozom, hogy ezek valamennyien egyedi kezelést igénylő, eltérő fázisban lévő ügyek, de összességében jól állunk.

Az ön munkáját nehezíti vagy segíti, hogy a piac másik oldalán is dolgozott?

A gazdasági életben nemzetközileg azokat a menedzsereket szokták elismerni, akik az adott szakma különböző területeit is megismerték. A munkámat segíti, hogy sok tapasztalatra tettem szert az oktatás világában, az államigazgatásban, illetve az rt.-k világában is. Amikor Németországban dolgoztam az RWE-nél, akkor kezdődött a piacnyitás Európában. Németország mindig eminens, ők teljes mértékben megnyitották a piacot, nagyon izgalmas volt szemlélni, hogy ez milyen következményekkel jár. Ezek a tapasztalatok nagyon sok pluszt adtak ahhoz, hogy a mostani magyarországi helyzetben felhívjam a figyelmet arra, mivel kell számolni a liberalizáció során.

Jövőre a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz kerül az MVM. Az ÁPV utódjának joga van a társaság negyedének eladására. Mennyire valószínű, hogy ezzel a lehetőséggel élni fog? Ön szerint ez jót tenne az MVM-nek?

A törvény lehetőséget biztosít 25 százalék mínusz 1 szavazat nagyságú részvénycsomag értékesítésére. Hogy akarja-e a kormányzat és a parlament, ez az ő illetékességük, nekünk ebben nincs kompetenciánk. Egyben viszont van: az MVM úgy dolgozik, hogy minél hamarabb tőzsdeképes legyen. Ha a cég tőzsdeképes, akkor piaci értéke, versenyképessége és az állam vagyona is nagyobb lesz. Ez mind pozitívum, és úgy gondoljuk, hogy jövő év őszére megteremthetjük ennek a lehetőségét. Az MVM csoport értéke el fogja érni a néhány évvel ezelőtti háromszorosát! Akkor a kormányzat mérlegelheti, hogy kívánja-e a tőzsdei bevezetést, vagy sem. Az előbbi a privatizációs bevétel miatt hasznos lehet a kormányzat számára. Ugyanakkor a többletforrások egy részét szerintem itt kéne tartani az MVM csoportnál, hogy terjeszkedni tudjunk a régióban.

Áramkereskedelmet jelentene ez a terjeszkedés?

A teljes villamosenergia-ellátási vertikumban gondolkodunk, vizsgáljuk a regionális lehetőségeket a termelés, a nagy feszültségű hálózaton keresztüli szállítás, a kereskedelem és akár a végfogyasztói értékesítés területén is. Minél több területen aktív a nemzeti tulajdonú MVM, annál több területen marad az ott realizált nyerség idehaza.