Mit válasszunk: hitel vagy lízing?

A hitel, és lízing közötti legfontosabb különbség a tulajdonos személye. Egy banki kölcsön esetén a hitelintézettől kapott pénzből az ügyfél maga veszi meg a finanszírozás tárgyát, és így azonnal tulajdonossá válik.

Lízing esetén a lízingbe adó (lízingcég) vállalja, hogy a szóban forgóeszközt megvásárolja, és a lízingbe vevő (ügyfél) részére lízingdíj ellenében átengedi annak használati jogát. Lízing esetén (kivéve operatív lízing) csak a futamidő végén kerül az ügyfél tulajdonába a lízingtárgy automatikusan, vagy bizonyos maradványérték megfizetése után. A lízingnek két fajtája van: az operatív (működési), és a pénzügyi (finanszírozási) lízing.

Az operatív lízing esetén nem finanszírozás történik, csupán a lízingbe adó az eszközt bizonyos díj megfizetése ellenében meghatározott időtartamra az ügyfél használatába adja, amelyet aztán a futamidő végén az visszaszolgáltat. Így az eszköz tulajdonjoga í lízingcégnél marad.

A pénzügyi lízing esetén az ügyfél általában él a szerződés által biztosított vételi jogával, és megszerzi a tulajdonjogot. Pénzügyi lízingen belül beszélhetünk nyílt, és zárt végű lízingről, utóbbinál a tulajdonjog-átruházás a futamidő végén automatikus, előbbinél az ügyfél eldöntheti ő, vagy egy általa megnevezett harmadik személy lesz-e a szerződés lejártakor a tulajdonos.

De mik is a lízing előnyei (vagy éppen hátrányai) a hitellel szemben? Bár az utóbbi években a bankok is kijöttek több, minimális önerőt kérő konstrukcióval, lízing esetén az önerő általában jóval kevesebb, az egységes európai banki szabályozás hazai bevezetése után pedig a jövőben szigorúbbá válhat a bankok hitelezési gyakorlata, így a jövedelemigazolás, és minimális önerő-t kérő konstrukciók visszaszorulására lehet számítani. A kisebb önerő ugyanakkor a hazai hitelbedőlési statisztikák szerint nem feltétlen előnye a lízingkonstrukcióknak.

Előnye viszont, hogy a lízingdíjak a lízingtárgy üzemeltetésével kitermelhetőek, illetve ezek fizetési ütemezése alkalmazkodhat a vállalkozás pénzbevételeinek alakulásához (például szállodák esetében a szezonalításhoz). További előnyként szokták emlegetni, hogy a hitelekhez képest általában gyorsabb az elbírálási eljárás (igaz, a bankok csalogató eszközei között is egyre gyakrabban szerepel az akár 24 órás elbírálási, és napokon-heteken belüli folyósítási idő).

Ugyanakkor míg a banki önerő nélküli, vagy alacsony önerős hiteleknél kötelező hitelfedezeti biztosítást kötni, addig lízing esetén (éppen a tulajdonjog miatt) általában kevesebb biztosíték szükséges. Bár a Magyar Lízingszövetség legfrissebb összefoglalójából kiderül, az eddig húzóterméknek számító gépjármű-lízing ugyan visszaszorulóban van, a lakáslízinget egyre többen választják. Igaz, a hitelstatisztikákon egyelőre kevéssé látszik a felzárkózás, hiszen míg a lakáscélú hitelek állománya tavaly január, és december között több mint 400 milliárd forinttal bővült, és év végén 3100 milliárd fölött zárt, addig a Lízingszövetség tagvállalatai által kihelyezett teljes összeg volt 2007-ben 1200 milliárd forint.

A legnagyobb versenytárs ugyanakkor a szabadfelhasználású jelzáloghitel, aminek év végi záróállománya közel 450 milliárd forinttal volt több, mint a januári szám. Az év első hónapjában 780 milliárd forint ilyen típusú kihelyezés volt az adósoknál, decemberben pedig több mint 1200 milliárd forint. Szabadfelhsználású-jelzáloghitelt egyre többen választanak gépkocsijuk, vagy egy újabb ingatlan finanszírozására, és a lakossági hitelezés dinamikája általában is a vártnál jóval szerényebb mértékben csökken.

A finanszírozási formák árának összehasonlítása mellett a Magyar Lízingszövetség véleménye szerint a lízingcégek jelentős versenyhátrányban vannak a hitelintézetekkel szemben, az ingatlanlízing területén például az illetékhátrány megszüntetése, azaz a kettős illetékfizetési kötelezettség megszűnése jelenthetne szerintük megoldást, de az állami támogatások területén (pl. szocpol.) a hitellel egyenértékű feltételek biztosításának elérését is célként tűzték ki.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!