Soha többé libamáj?

Bárány László, a Baromfi Terméktanács elnöke elmondta, hogy az általuk eleinte a korábbiakhoz hasonló, viccesnek tartott, egy-másfél éve indult kampány két hónapja komolyra fordult, mikor 10 német és osztrák áruházlánc az állatvédők feketelistájára hivatkozva felfüggesztette a Hungerit termékeinek forgalmazását. A bojkott csak idén várhatón 2 milliárd forint kárt okoz az ágazatnak, és hosszabb távon annak az egész létét veszélyezteti. Ennek megelőzésére a franciához hasonló, az Unió által elfogadott törvényi védelmet kérnek. Továbbá az állatvédelmi törvény pontosításával megakadályoznák az állatok számára nagyobb megterhelést jelentő, de hazánkban természetesen nem alkalmazott technológiák megjelenését.

Szirbik Imre Szentes polgármestere, országgyűlési képviselő szerint egy óvoda fenntartását biztosító iparűzési adó bevételtől esik el a város a Hungerit veszteségei miatt. A cég eddig 200 fős leépítést jelentett be a bojkott következményeként, de a dél-alföldi régióban további 700 libatenyésztő válik munkanélkülivé. Ezért is hétfőn országgyűlési határozati javaslatot tesz a libamájtermelés védelme érdekében, annak hungaricummá történő minősítését kérve. Így lehetővé válna, hogy a 2002 óta Franciaországban már létező törvényi védelemmel ne az egyes termelők, hanem nevükben akár a kormány léphessen fel.

A magyar májvilághatalom

Magyarország az évi 2500-2600 tonnás liba- és kacsamájtermelésével a több mint 20 ezer tonnát előállító Franciaország mögött a világ 2. legnagyobb hízott májtermelője, libamájban viszont világelső. Az 1600 tonnás hazai libamájtermelés a világtermelés több mint 80 százaléka, mivel más országokban a magas munkaerő- és szaktudás igény miatt a libával kevésbé foglalkoznak. Emellett Bulgáriában, Spanyolországban és Belgiumban termelnek jelentősebb mennyiségben kacsa- és libamájat.

A magyar libamáj 80-85 százaléka exportra megy, amiből évente kb. 25 milliárd forintnyi devizabevétel keletkezik. A kivitel főleg a francia nyelvterületre kerül, a német és osztrák piac ehhez képest nagyságrendekkel kisebb. A melléktermékek (pl. libatöpörtyű, liba- és kacsazsír) a hazai piacra kerülnek. A liba- és kacsamáj-termelés közvetlenül körülbelül 5 ezer embernek biztosít munkát a feldolgozókban, a keltetőkben és a tömést végző gazdaságokban.

Eddig a májtermelés volt a legstabilabb és legjövedelmezőbb területe az egyébként komoly értékesítési gondokkal küzdő baromfiágazatnak. A baromfiágazat éves árbevétele kb. 250 milliárd forint, amelynek 40 százaléka export. A kivitelből a kacsa- és a libaszektor kb. 60 százalékkal részesül (ebben a hústermékek is benne vannak).

A libamáj egy magas hozzáadott értékű és jövedelmezőségű termék, amelynek előállítása rendkívül munkaerőigényes és nagy szakértelmet igényel. A szakértők egyike egyenesen "kézműiparinak" nevezte a temelést. A hazai, mintegy 500 éves termelési tapasztalat, szakértelem és képzett munkaerő miatt számos, hízott libamájtermeléssel foglalkozó külföldi üzem helyezte át tevékenységét Magyarországra az utóbbi időben, köztük például egy kóser termékeket előállító cég is. A hazai szektor válságba kerülésével természetesen ezek a cégek is várhatóan más országba helyezik át székhelyüket. Olyan helyekre, amelyek kevésbé kényesek az állatvédelmi előírásokra.

Állatkínzás vagy nem a tömés?

Az újságírói kérdésekre válaszul, miszerint a készülő uniós szabályozás állatkínzásnak nyilvánítaná a tömést, elhangzott, hogy utoljára 1998-ban készítetett a Európai Bizottság jelentést a kérdésről. Ebben a kényszeretetés kapcsán nem használták a kínzás fogalmát, ugyanakkor több aggályt fogalmaztak meg a módszerrel kapcsolatban (pl. nagymértékű stresszt és sérülést okoz az állatoknak), amelyeket az elmúlt 10 évben francia vizsgálatok tételesen cáfoltak. A Bizottság ajánlásokat fogalmazott meg a tömésben résztvevő országok számára, hogy dolgozzanak ki alternatív hízlalási eljárásokat. A kaposvári kutatóintézetben évek óta dolgoznak rajta, de eddigi tapasztalataik szerint a hagyományos töméssel előállított libamájnál csak gyengébb minőség állítható elő.

A termelés minden országban ugyanazzal a töméses technológiával történik, ezért is furcsa, hogy miért csak hazánk ellen folyik a kampány, a nyolcszor nagyobb termeléssel bíró Franciaországgal vagy a magyar termelést megközelítő Bulgáriával szemben miért nem.

Az állatvédők nem ismerik az általuk óvni kívánt állatot...

A Terméktanács vezetői nehezményezték, hogy a Négy Mancs vezetőivel eddig csak egyszer sikerült személyesen találkozniuk egy hónappal ezelőtt az FVM által szervezett egyeztetésen. Az állatvédő szervezetnek az ügyben megnyilatkozó tagjai az általuk tapasztaltak alapján nem ismerik a termelési technológiát, nem számolnak a gazdasági következményekkel és magát az állatot sem.

Horn Péter akadémikus szerint a liba és a kacsa mája természeten képes zsírt tárolni más szárnyasokkal ellentétben, nem véletlenül ezeket választották ki őseink e célra. Hogy a tömés nem károsítja a liba máját az is bizonyítja, hogy annak abbahagyásával a májuk visszaáll a korábbi méretűre. Ha a tömés kínzás lenne, akkor ezt például egy néhány nappal korábbi tévéfelvétel cáfolja, ahol a tömésre váró libák nyugodtan besorakoztak a tömést végző gazda mögé - mondotta.

Elhangzott, hogy például a pecsenyekacsák (amelyeknek csak a húsát hasznosítják) 3-4 héttel hamarabb kerülnek vágásra, tehát a termékváltás megrövidíti az állatok életét. Továbbra ha nem lenne tömés, megszűnne a hazai májliba és -kacsa termelés, így ezek hiányában a most hevesen védelmezett állatok meg sem születnének, tehát paradox módon az állatvédők akciója több millió állatot küldhet a halálba.

A terméktanács vezetői felhívták a figyelmet rá, hogy májlibákat és -kacsák többnyire hagyományos tartásúak, szemben a csirkékkel. A nagyüzemi termelés környezetterhelése 50 százalékkal magasabb a hagyományosnál. Az évente felnevelt 6 millió májliba és májkacsa kb. 100 ezer tonna kukoricát használ fel, ezzel segítve elő a gabonapiac stabilitását.

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a német Négy Mancs vezetője nyílt levelet intézett a fogyasztókhoz, amelyben a német kacsa, elsősorban a biocímkével ellátott vásárlására bíztat. Az itthoni iroda levelében egy "jó PR fogáshoz" kért segítséget egy kereskedelmi tévétől. A terméktanács vezetői szerint más állatvédő szervezet eddig nem aktivizálódott az ügyben, ezért szerintük az egész kampány arról szól, hogy a magyarok hagyják el a piacot, és sejtették, bár igazolni nem tudták, hogy konkurens termelők álhatnak a Négy Mancs akciója mögött.

Miért pont a Hungerit?

Magyarországon három nagyobb és három kisebb üzem dolgoz fel hízott kacsa- és libamájat. Közülük pont a legnagyobb, a termelés felét adó a Hungerit az egyetlen, amely nemcsak hízott májjal, hanem más termékekkel is foglalkozik. Így sebezhetőbb a támadások ellen, mivel az árbevétel nagyobb részét a kiskereskedelmi láncokban értékesített csirke- és pulykatermékek teszik ki (a Hungerit az ún. tovább feldolgozott 5-6. legnagyobb előállítója Európában), amelyek egy bojkott esetén könnyen helyettesíthetőek más beszállítók termékeivel, szemben a libamájjal, amely iránt a keresletet nem lehet ilyen kampányokkal befolyásolni. Eddig csak az állatkínzás tilalmát az alkotmányba is beemelő Németországban és a szintén érzékeny Ausztriában függesztették fel a kiskereskedelmi láncok a magyar cég termékeinek forgalmazását, de magyarországi leányvállalataik továbbra is vásárolják azokat.

A Hungerit hiába állította a májfeldolgozást, továbbra is a feketelistán maradt 20 másik magyar üzemmel egyetemben. A lista furcsasága, hogy az üzemek többsége nem foglalkozik és soha nem is foglalkozott májfeldolgozással, továbbá évek óta bezárt gyár is van rajta. Körülbelül 10 német és osztrák áruházlánc állította le a vásárlásokat. Nemcsak a májat tartalmazó termékekét, hanem minden Hungerit termékét, például a csirkéből készülteket is. Így előnybe kerültek a konkurens nyugati beszállítók.