Az inflációs célt a jegybank és a kormány közösen határozza meg. Mára kiderült, hogy a cél elérése a korábbiaknál nagyobb áldozattal jár, amit alapvetően a kormánynak kell vállalnia, hiszen az ország gazdasági helyzete alapvetően a kormány és nem az MNB megítélésére hat vissza.
A PC elemzői szerint a kormányoldal felől érkező kritikák alapja érthető: a magas inflációt rövid távon könnyebben kezelik, mint a kamatemelés következményeit, sőt az infláció alultervezése régóta alkalmazott megoldás a költségvetés összeállításakor. Ráadásul a kabinet a régióban egyedülállóan alacsony gazdasági növekedés felgyorsításában érdekelt, ezt pedig nehezíti a magas alapkamat. A kormány vélhetően egyre élesebben kritizálja majd a jegybankot a monetáris szigor miatt, ennek pedig két következménye lehet.
A legvalószínűbb, hogy az MNB ellenáll a támadásoknak és továbbra is kiáll az inflációs cél mellett, ebben az esetben a monetáris politika hitelessége nő, csakhogy a lassú gazdasági növekedés nyomán intenzívvé válhat a kormány és a jegybank konfliktusa. Kisebb a valószínűsége annak, hogy a jegybank enged a nyomásnak és hitelességét kockáztatva módosít az inflációs célon; ez ugyanis növeli Magyarország monetáris kockázatait.
A PC szakértői szerint az igazi meglepetést az okozta, hogy a kormány mellett az ellenzék vezető pártja is kritizálta az MNB monetáris politikáját, és szerintük a lépés beleillik a párt kormányzóképességét bizonyító stratégiába. A Fidesz kritikája az államadósság kamatterheinek növekedésére fokuszált, és ezzel a párt jelezni akarta: a költségvetési hiány helyzete legalább annyira foglalkoztatja, mint a kormányoldalt.
A Fidesz és a jegybank közötti konfliktusnak személyi aspektusa is van: Orbán Viktor miniszterelnökként több ízben konfrontálódott Simor Andrással, aki akkoriban a Budapesti Értéktőzsde elnöke volt és a Fidesz-kormány több olyan intézkedést is hozott, amely hátrányosan érintette a magyar tőkepiacot - állapítja meg az elemzés.