Budapesten jó nyugdíjasnak lenni

Óriási különbségek vannak a nyugdíjak között aszerint, hogy a jogosult hol, melyik megyében, régióban él - derül ki a KSH nemrég közzétett körképéből (pdf-formátum). (A nyugdíjas társadalom más szempontok szerinti rétegződéséről nemrég írtunk.) Ha a lehető legbővebb kategóriát nézzük, amelybe a nyugdíjakon kívül a nyugdíjszerű ellátások és a járadékok is tartoznak, vagyis a normál öregségi vagy rokkantnyugdíjon kívül például az özvegyi nyugdíjakat vagy az árvaellátásban részesülőket megillető juttatást is felölelő járandóságokat tekintjük, akkor a fővárosban lakó ellátottak másfélszer annyit kapnak, mint a sor végén kullogó Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeiek. Budapesten az átlagos nyugellátás havi 92 424 forint, eközben a lista végén található szabolcsiak havonta átlagosan 32 ezer forinttal kevesebbet, 60 ezer forintot kapnak.

Egyébként messze a legmagasabb járandóság illeti meg a fővárosiakat, a képzeletbeli dobogó második fokára a Komárom-Esztergom megyeiek kerültek fel, ám ők is havi 14 ezer forinttal maradnak el a budapesti nyugellátásban részesülők járandóságától, valamivel több mint 78 ezer forintot kapnak az államtól.

(Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a fővárosban és megyénként hogyan alakult a teljes ellátások havi átlaga 2008. januárjában és hogy ez milyen mintát rajzol az ország térképére.

Ha a régiókat nézzük, nem meglepő módon a fővárosi dominancia a közép-magyarországi régiót repíti az első helyre: ott közel 87 ezer forinthoz jutnak a jogosultak. Négy régióban 70-77 ezer forint közötti az átlagos járandóság, a harmadik csoportot pedig az alföldi két régió, Észak- és Dél-Alföld alkotja 64-66 ezer forintos átlagos juttatással.

Az igazi nyugdíjasok

Ha nem a teljes ellátástípust nézzük, hanem csak a nyugdíjasok messze legnagyobb csoportját tekintjük, vagyis a korbetöltött és korhatár alatti öregségi nyugdíjasokat, valamint a korbetöltött rokkantnyugdíjasokat vesszük górcső alá, szintén jelentős különbségekre bukkanhatunk. Amíg Budapesten az átlagos nyugdíj alig marad el a havi 100 ezer forinttól, addig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében és Békés megyében alig valamivel több 77 ezer forintnál. A fővárosiak tehát közel 30 százalékkal, forintban kifejezve 23 ezer forinttal több járandóságot kapnak, mint a két említett megye lakói.

Rokkantak vs. öregek: a fővárosiak többet dolgoztak

Több oka is van annak, hogy ennyire magasan vezeti a mezőnyt a főváros, illetve hogy az egyes megyék között nem elhanyagolható differencia van. Egyrészt az egyes megyék közötti eltérés összefüggésben van azzal, hogy a nyugellátásban részesülők összetétele különbözik megyénként. A fővárosban és a Nyugat-Dunántúl megyéiben átlag feletti az öregségi nyugdíjasok aránya, és ugyanez érvénes a rokkantsági nyugdíjasokra és a megváltozott munkaképességűekre. Ezzel szemben az öregségi nyugdíjasok részaránya az Észak-Alföldön messze a legalacsonyabb: miközben a nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban részesülők között az országban közel 60 százalékot tesznek ki az öregségi nyugdíjasok, addig az Észak-Alföldön csak 42 százalékot, azon belül pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nem éri el az ellátottak egyharmadát sem az öregségi nyugdíjasok részaránya. Utóbbi megye a korhatár alatti, az öregségi ellátásnál jóval kevesebb járandóságra jogosult rokkantnyugdíjasok listáján az első helyen szerepel.

Mindez pepitában: a fővárosban arányaiban sokkal többen vannak, akik legalább 40 évet dolgoztak, míg az Alföld ilyen értelemben az országos átlag alatt van. Ennek másik vetülete: Budapesten jóval magasabb az idősebb korban levők részaránya a nyugdíjasok között, mint a Tiszántúlon.

Ez a három jelenség pedig összefüggésben van a térségek eltérő munkaerőpiaci helyzetével, vagyis azzal, hogy amíg a fővárosban ahogyan ma is, úgy korábban is alacsonyabb volt a munkanélküliségi ráta, addig az ország keleti felén az állástalanok aránya jóval magasabb volt (és most is az az országos átlagnál). Ettől nyilvánvalóan nem független az, hogy a rendszerváltás után az ipar főként a vidéki városokban épült le, a tömeges munkanélküliség helyett pedig az állam inkább biztosította a rokkant- és előrehozott nyugdíjazás útját az érintetteknek.

A területi különbségek mögött álló további ok az ott élők egészségi állapotában is keresendő.

Végül, a mai nyugdíjban megfigyelhető differenciák visszavezethető még természetesen a nyugdíj alapjául szolgáló bérekre is. A fővárosban az átlagkeresetek a ahogy ma, úgy régen is meghaladták az országban máshol tapasztalható bérátlagot.

Jóval többet kap annál, mint amennyivel többet kell költenie

Fel lehetne vetni azt a sztereotípiát, hogy jó, jó, a fővárosban többet kapnak a nyugdíjasok, mint az országban bárhol máshol, ám drágább is az élet Budapesten, ezért aztán lényegében nem élnek jobban a fővárosi nyugdíjasok, mint a többiek.

Az valóban igaz, hogy a fővárosban az árszint magasabb, mint az országos átlag, éspedig alapvetően két tényező miatt. Egyrészt a szolgáltatások áraiban van egy érzékelhető különbség, vagyis ahol az emberi munka nagyobb szerepet kap az árképzés során, a budapesti árak meghaladják az ország más pontján tapasztalható árakat. Másrészt pedig az önkormányzatok által meghatározott közműdíjaknál, a víz-, csatorna- és távhődíjaknál figyelhető meg az, hogy a Budapesten élőknek jobban a zsebébe kell nyúlniuk.

Mindezeket figyelembe véve is néhány százalékkal haladhatja csak meg a szolgáltatások teljes körében a budapesti árszínvonal a máshol érvényeset, szakértők szerint a különbség legfeljebb tíz százalékos lehet. Ez pedig azt jelenti, mivel a nyugdíjak esetében a fent említettek alapján 30-50 százalékos eltérés van a fővárosiak javára, mondhatjuk azt, hogy hiába kell egy budapesti nyugdíjasnak többet költenie ugyanazért egy hónapban, mint mondjuk egy Somogy vagy Békés megyeinek, ám a járandósága jóval több a somogyi vagy békési nyugdíjasénál, az árszínvonalbeli hátrányt bőven kompenzálja, így jobban él.