Mikor volt már eurónk?

A történelem kezdeti időszakában minden nép különböző, általa értékesnek tartott tárgyakat használt pénz gyanánt. Kezdetben termékcsere volt, pénz nem. Egyes népek papagájtollat, fogat vagy éppen teatéglát használtak erre a célra. A magyar történelemben a prémek számítottak az első értékmérőnek és így fizetőeszköznek – idézi fel kérdésünkre a magyar pénz eredetét Garami Erika, a Pénztörténet című könyv szerzője.

A honfoglalást követő első évszázadban a kalandozások során ismerkedtek meg a nyugati vert pénzzel, amit hadizsákmányként, vagy éppen a béke fejében kaptak. Ezt ekkor még nem fizetésre, hanem ékszerként, díszként használták, egyebek mellett a lószerszámokat díszítették az érmékkel. Emellett egyfajta kincsképző szerepe is volt, erre utal, hogy a régészek sírokban is találtak pénzeket. Az országba bekerültek arab és bizánci pénzek, dirhemek és arany solidusok is.

István európai pénze

A magyarországi vert pénz megjelenése István király uralkodásának idejére tehető, azonban az általa bevezetett dénár nem magyar volt, hanem európai. Nagy Károly 780 körüli pénzreformja nyomán jelent meg az ezüstből vert dénár – a nevét a római kori denároktól kölcsönözték –, amelynek nyomán újra elterjedt Európában a Római Birodalom bukása után visszaszorult pénzhasználat.

Az istváni államalapítás idején ezt a legelső pénz előképének tekinthető regensburgi dénárt kezdték verni hazánkban is. A váltópénze az obulus volt, amiből kettő ért egy dénárt. A dénárt, amely tulajdonképpen az első közös európai pénznek is mondható, egészen a 18. századig verték Magyarországon, de a pénzforgalomban betöltött szerepe változó volt. Károly Róbert idején szűnt meg a vezető szerepe.

Ekkor a legfontosabb pénzünkké az Európa-szerte híres körmöci aranyak váltak. Bár Károly Róbert nagyobb értékű ezüstpénzt is készíttetett – ennek a neve garas lett, és szintén voltak francia, angol és itáliai megfelelői –, azt nem verték folyamatosan. Így a hosszú távon is értékálló pénzt az aranyból vert érme jelentette.

A körmöcbányai verdében előállított pénzt itáliai mintára vezette be Róbert Károly, a neve fiorino d'oro – vagyis firenzei arany – volt, ezt magyarosítottuk forintra. A magyar pénz erejét az adta, hogy az 1300-as években Európa aranytermelésének mintegy négyötöde Magyarországról származott.

Kuglert aranyforintért

Az aranyforintnak hatszáz évig kiemelkedő szerepe volt a magyar gazdaságban, mondja Garami Erika. Amikor már nem a forint volt a vezető címlet, akkor is megmaradt számítási pénzként. Ékes példája ennek József Attila verstöredéke, a Kedves Jocó!, amiben azt írja: öt forintér kuglert venni, holott a vers keletkezésének az időpontjában, az 1910-es években a törvényes fizetőeszköz a korona volt.

A török megszállás alatt három részre osztott országban többféle pénz is volt: Erdélyben tallérok és dukátok, valamint kisebb címletek készültek, míg a királyi Magyarországon a legfontosabb pénznek számító tallért bécsi rendszer szerint verték. A birodalmi pénzek alternatívájaként a Rákóczi-féle és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején is születtek saját pénzek.

Mindkét időszakban saját pénzkibocsátás volt, ám ez nem jelentette a pénzrendszer reformját, hiszen mindkétszer érvényben maradtak a Habsburg-kibocsátások is. Rákóczi poltúráinak (amit a köznyelvben libertásnak neveztek), valamint a Kossuth-bankóknak a névértékei is megegyeztek a birodalmi címletekkel.

Sem Rákóczi, sem Kossuth pénzei nem élték túl a szabadságharcot, sőt előbbieket 1708-tól már nem verték tovább. Az értékvesztés oka utóbbi esetben az volt, hogy nem volt valós fedezetük. Köztudott ugyanis: azt, hogy háború van, onnan lehet tudni, hogy eltűnik a nemesfém, majd azt követően nem sokkal a színesfém is, és csak a papír marad.

Ez történt Kossuth pénzügyminisztersége idején is. Ő először egyezkedett Béccsel, de miután nem született megállapodás, nemesfém híján papírból nyomott 1 és 2 forintosokat. Ezeknek a formálisan a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank által kiadott bankjegyeknek még volt fedezetük, az 1848 szeptembere után kiadott államjegyeknek már nem.

Többnyelvű pénzek

1857-től az osztrák értékű forint – österreichische Währung – volt a fizetőeszköz, ezt váltotta 1892-ben a monarchia közös pénze, a korona, német nevén Krone. Ekkor már több mint száz éve nemcsak pénzérméket, hanem bankjegyeket is használtak. 1759-ben vezettek be először Európában értékpapír jellegű jegyet, ami a bankjegy előfutárának nevezhető.

A legrégibb, Magyarországon is törvényes fizetőeszközként használt, bár német nyelvű bankjegy egy 1762-ben nyomott pénz – ez volt az első közép-európai bankjegy, formálisan a Wiener Stadtbank adta ki, de mögötte az uralkodó, Mária Terézia állt –, míg az első magyar nyelven nyomott bankjegy a Kossuth-bankó volt. A Habsburg birodalomban voltak olyan kibocsátások is, amikor egy-egy pénzre a birodalom több nyelvén is rányomták a legfontosabb információkat.

Trianon elvette a koronát

A koronát a trianoni békeszerződés miatt kellett lecserélnünk, az írta ugyanis elő, hogy a monarchia közös pénzét nem vihetjük tovább (és elveszítettük az ország egyetlen pénzverdéjét, a körmöcbányait). Akkor több ötlet is felmerült, hogy mi legyen az új pénz neve. A történelemből ismert változatok közül a libertás, a turul és a máriás került elő. Végül egy hangutánzó szó nyert, és mivel az ezüstpénz pengett – miközben az arany cseng, a rézpénz kong –, az új pénz neve a pengő lett.

A korona lecserélése nagyon elhúzódott, a háború 1918-ban ért véget, a békeszerződést 1920 nyarán írták alá, de csak 1926-ben váltotta fel az új pénz. Az átmeneti időszakot erőteljes infláció jellemezte, a német birodalmi márka romlása után ez volt a második legnagyobb a világon – egészen 1946-ig, amikor a pengő hiperinflációja döntött világrekordot.

Amikor éppen ezért le kellett cserélni a pengőt, sok más lehetőség mellett ismét felmerült lehetséges névként a korona – de mivel még érvényben volt a békeszerződés, ezt nyomban el is vetették –, valamint a jól csengő, de nem magyar eredetű tallér elnevezés is. Végül azonban a Károly Róbert nevéhez kötődő, első értékálló magyar pénz nevét választva döntöttek a forint mellett – amelyet mostani tudásunk szerint még legalább 5-6 évig biztosan használni fogunk.