Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Magyar cikkek
Ragyogó délelőtti napsütésben bóklászunk a hegyaljai dombokat csíkozó tőkesorok közt. Tokaj-Hegyalján az idei termés javát már leszedték, és csak a legjobb borászatok engedik meg maguknak, hogy a végsőkig kivárjanak. A hírek hetek óta arról szólnak, hogy rég tapasztalt fantasztikus ősznek örülhetnek a magyar szőlőtermelők és borkészítők - a napsárgába hajló szőlőlevelek, az aranyló szőlőfürtök, a cukros nektárt izzadó, gusztusosan töppedő aszúszemek mind erről tanúskodnak.
(Minden szerénytelenség nélkül állíthatjuk mi, derék magyarok, hogy a Tokaji borvidéken teremnek a világ legjobb nemes édesborai. Ez egyebek közt a rendkívüli mikroklímának, a fantasztikus talajadottságoknak, a három fontos szőlőfajta - furmint, hárslevelű, sárgamuskotály, ebben a sorrendben - képességeinek és a botrytis cinerea gombának köszönhető, amely aszúszemmé alakítja a szőlőt. Más kérdés, hogy a tokaji a gyakran ismételgetett szólamok ellenére a legkevésbé sem világhírű. Sajnos és egyelőre. Az egy rendszerrel korábbi kombinátos korszak gyakorlatilag az aszút is kivezette azokról a piacokról, amelyek számítanak. Tizenöt éve zajlik a visszakapaszkodás. Ebben részint nemzetközi tulajdonú, részint kis családi pincékből kinőtt borászatok játszanak süvegelendő szerepet. Közülük kettőt látogattunk meg most: a Gróf Degenfeld Szőlőbirtok innen elszármazott németek tulajdona, a Patricius Borházat pedig a politikai hírekben is sokat szerepelt - vö.: Orbán-szőlők - Kékessy Dezső egykori francia nagykövet hozta létre.)
A felelős gombafaj
A tarcali székhelyű Gróf Degenfeld birtokigazgatója, Prácser Miklós vezet körbe a cég tulajdonában lévő dűlőkben. A százhektárnyi lankán furmint, muskotály és hárslevelű várja a szüretelő munkásokra. A Terézia-dűlőben dombtetőre épült kis kápolna vigyázza a botrytis munkáját, a magas cukortartalmú szőlőszemek aszúsodásáért felelős gombafaj csak ebben az időszakban és csak a Tokaji borvidéken szívesen látott vendég.
Klikk a képre!
A környéken szinte mindenütt vége a szüretnek, a kisebb területeken dolgozó szőlősgazdák már eladták a termést az állami tulajdonú Tokaj Kereskedőháznak, esetleg valami más nagypincének. Sőt az is lehet, hogy a termésük rég elhagyta a borvidéket. A minőségi bor készítésére felesküdött borászatok viszont természetesen kivárták az október végét, és a szakemberek - így Prácser Miklós is - azt mondják, hogy az idei ősz különleges évjáratot eredményezhet, ezért mindenképp érdemes a lehető legkésőbbig kitolni a szüret időpontját.
(A Tokaji borvidék reménytelenül kettészakadt. Van a néhány tucatnyi minőségi borászat, valamint a több ezer kisparcellás gazda, akik leharcolt és kiszipolyozott ültetvényeiken akkor is képtelenek lennének igazán jó szőlőt termelni, ha akarnának. De sokan nem is akarnak, még ha a túlterhelt tőkék gyümölcséért nem is kapnak többet 60-70 forintnál. Az idei árak még istenesek, hiszen csaknem megduplázódtak az utóbbi évekhez képest. Egyébként egyes becslések szerint a Hegyalján termelt szőlő akár felét is elérheti az a mennyiség, amely elhagyja a borvidéket, és ki tudja hol, ki tudja mi lesz belőle. Egy tipp: például ukrán gárslevelju.)
Vulkáni kúpok
Az elhivatott szőlészekre nemcsak a türelem, hanem a minőségi szemlélet is jellemző. Nem engedhetik meg, hogy egy tőkén a kelleténél több szőlő teremjen, ezért már a metszéskor, majd később több hullámban zöldszürettel biztosítják, hogy általában egy - de legeslegfeljebb két - kilogramm szőlő maradjon a tőkéken.
A Tokaji borvidék különlegessége nem csak az itteni klímának és a minőségi szőlőtermelésnek köszönhető, magyarázza kísérőnk, miközben a sorok közt bandukolva kezébe vesz egy jókora kődarabot. Körbemutat a környék dombjain: ezek mind vulkáni kúpok, a laza, kőzetes talaj szenzációs, a könnyen porló tufa, a perlit tele van értékes ásványi anyagokkal, amelyek az itt születő borok megismételhetetlen ízvilágát meghatározzák. A tőkék tövénél valóban alig van humusz, a növények közt kapacsorbító kőmorzsalék tölti ki a helyet.
Az egyik dűlőben tarcali asszonyok és férfiak szüretelnek, csattognak a metszőollók, a fürtöket lapos műanyag ládákba szedik. Mint kiderül, a puttonyos módszer már a múlté, a műanyag ládákba szedett szőlő nem törik össze, és könnyebben szállítható a feldolgozás helyszínére, ahol hamarosan mi is körülnézünk.
Klikk a képre!
(Egy aszú ma már nem attól lesz akárhány puttonyos, hogy hány puttony aszúszemet áztatnak a gönci hordónyi borban, mustban vagy erjedő mustban, hanem meghatározott paraméterek szerint sorolják be. A legérthetőbb a cukortartalom: a 3 puttonyos aszúban 60-90, a 4 puttonyosban 90-120, az 5 puttonyosban 120-150, a 6 puttonyosban 150-180 gramm természetes cukor van literenként, amiben pedig ennél is több, az az aszúeszencia. 7 puttonyos aszú ugyanúgy nincs, mint 1 vagy 2 puttonyos.)
1956, te csodás
A Degenfeld birtokára vezet az utunk, a domboldalba nyúló pincében néhány hordómintát kóstolunk meg a 2005-ös évjáratú aszúkból. A nemespenészes félhomályban szinte világító négy és ötputtonyos bor lustán forog a pohárban, majd a szájban. Legszívesebben maradnánk akár estig is, a fahordókban érlelődő, palackozás előtt álló italok édes rabságában.
A présház high-tech erjesztőtartályaiban az erjedés különböző fokain állnak a dűlők szerint szelektált borok. Az összesen 1400 hektoliternyi tartályokban már kierjedt újbor és frissen préselt must is van, a korábban megkezdődött kóstolás így nem áll meg. A szén-dioxidtól még szinte habzó, opálosan üledékes 2006-os újborban a szakember már látja a jövő ígéretét. A kiváló cukortartalom, az azt egyensúlyban tartó harmonikus savak már most megmutatják, hogy milyen remek évjárat lehet az idei termésből készült borokból.
Tudtátok, hogy az 1956-os év milyen jó év volt? Csak nem lehetett így emlegetni, még a borászoknak sem - mondja Prácser Miklós, miközben az elmúlt évek kitűnő borait kóstolgatjuk. Forradalmi évjárat várható ötvenhat évfordulóján a borospincékben - formálódik az obligát riportcím a visszaemlékezés hallatán.
(A Gróf Degenfeldnek nagyjából száz hektárnyi szőlőterülete van, de még csak 35-öt telepítettek be. Valamivel később indultak - a 90-es évek közepén - mint az ismert presztízspincészetek zöme, de gyorsan felzárkóztak a legjobbak közé. Legnagyobb mennyiségben készülő boruk a félszárazra kalibrált, minden évjáratban igen finom sárgamuskotály, az ínyenc borőrültek pedig főként késői szüretelésű, édes borkülönlegességeikért rajonganak: a lánykori nevén Muscatellóként futott Fortissimóért - az Országos Borminősítő Intézet szerint a muskotályból, furmintból és hárslevelűből házasított bor nem viselhetett egy fajtára utaló nevet -, és még inkább az Andante furmintért.)
Csipegető asszonyok
Molnár Péter, a Patricius Borház ügyvezető igazgatója először a nyolcvanöt hektárnyi szőlővel büszkélkedő fiatal cég dűlőiben kalauzol a kora délutáni fények közt. A 2000-es boraival hatalmas szakmai sikert arató borászat is kivárt a szürettel, az egyik, tobzódó őszi színekben játszó, Bodrogra néző domboldalon egy csapat asszony csipegeti a mazsolaszerű, ráncos-barna szőlőszemeket.
A fényképezőgép tolakodását jól bíró - "benne leszünk a tévében" - nők keze ragacsos a cukortól, a meglehetősen babrás munka már reggel óta tart, lábaiknál műanyag vödrökbe gyűlik az aszúalapanyag. Az időjárás a munkának is kedvez, a melengető napsütésben kedvvel dolgoznak a napszámosok.
(A Patricius Borház 85 hektár termését dolgozza fel, amelyben benne vannak az elhíresült Szárhegy-dűlő-Sárazsadány területei is. Az első évjáratuk az 1999-es volt, a következővel, a 2000-sel pedig robbantottak. A 2000-res aszúk rengeteg díjat szereztek mindenféle megméretéseken, és egyébként is szenzációsak, a 4 puttonyostól egészen a Bendecz-dűlőből szelektált 6 puttonyosig. A Patriciusnál kezdetben csak aszút készítettek, utóbb azonban nyitottak a száraz furmint felé is, ennek 2005-ös évjárata is szépre sikerült.)
Klikk a képre!
A szüreti terepszemlét pincelátogatás, borüzemnéző és borkóstolás követi. A Patricius Borház hipermodern, föld alá bújó, kompakt kis borüzemében isteni bort állítanak elő. A Star Wars Halálcsillagának folyosóit idéző, a komplexum legmélyebben lévő helyiségében az Orbán-féle szőlőbotrányból ismerősen csengő Szárhegy-dűlő borai is érlelődnek, a csillogó fémtartályok melletti nagy kádakban meg aszúszemek várnak feldolgozásra.
(Tapasztalataink szerint Hegyalján nem nagyon téma az Orbán-féle szőlőügy, amelyről ugyebár nemcsak számtalan újságcikk, hanem több könyv is született. Lényegében az a helyzet, hogy Kékessy Dezső éppen a Patricius létrehozásával és a borok minőségével meggyőzte a helyi kétkedőket, hogy nem spekulációra, hanem a tokaji borok hírnevének öregbítésére szegődött. A borház amúgy immár évek óta tagja a legjobb pincészeteket tömörítő Tokaj Renaissance Egyesületnek. Az Orbán-család birodalma egyébként összesen hat hektárt tesz ki, azt is bérbe adják.)
Gyengéd prések
A feldolgozóban nyoma sincs mezítlábas asszonyoknak, fakádakból csurgó mustnak - két űrhajóhajtóműnek látszó tárgyról derül ki, hogy azokban préselik a legnagyobb gyengédséggel, alacsony nyomás alatt a betakarított szőlőt. A fiatal cégnek a pincéi is fiatalok, a tufába vájt járatok falait még nem lepte be teljesen a nemes penész, szemmel láthatólag a hordók is újak. Mint kiderül, a borászok nemcsak a dűlők termésével, a borok házasításával, hanem a kádárokkal is kísérleteznek - tesztelik a hordókészítő mesterek tudományát: akinek a munkája kiállja a próbát, attól vesznek legközelebb is. A Patriciusnak háromféle méretű hordóik is vannak, a szerednyei 220, a gönci 136, az átalag 76 literes.
(Molnár Péter feleségével, Bárdos Saroltával - aki mellesleg a Béres Szőlőbirtok főborásza - létrehozta a hathektáros Tokaj-Nobilis pincét. Egyelőre mindössze két hektárjuk terem, első boraikkal ugyanakkor ők is repülőrajtot vettek. A borászat egy gyönyörűen kicsinosított parasztházban és udvarában működik.)
A Patricius is remek évjáratra számít, mondja Molnár Péter a borház nyugatra néző vendégtermében. A poharakban aranyszínnel csillanó aszúk a lemenő nap optimista fényében fürödnek.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
