Újból lendületben a dollár?

Erősödik a dollár minden fronton. Az euró/dollár 1,58-ról a múlt hét folyamán visszajött 1,56-1,57-re, a dollár/jen pedig a 100-as szint környékéről 102,5-re emelkedett hétfő délutánig.

A befektetők kockázati étvágya érezhetően erősödik és ez segíti a dollárt is. A fordulópont a Bear Stearns március közepi kvázimegmentése, illetve a Federal Reserve eszköztárának szintén akkortájt bejelentett példátlan mértékű kiterjesztése volt. Az S&P-500 március közepe óta majdnem 8 százalékot erősödött, a biztos menedék funkcióját betöltő kétéves amerikai állampapír hozama ugyanezen idő alatt 1,3-ról 1,9 százalékra ugrott. Az amerikai részvénypiac várt kockázatát (precízebben az S&P-500-ra kiírt opciók implikált volatilitását) mutató Vix index 32-ről 22-re, azaz majdnem harmadával esett. A legdrámaibb hangulatjavulást ott látjuk, ahol korábban a vérfürdő is a legdurvább volt, a hitelpiacon. Az amerikai befektetési kategóriájú cégekre kiírt hitelderivatívák hozamfelárát követő CDX IG index 185-ről 127 bázispontra, a kockázati étvágy egyik legkiválóbb mutatója, az európai spekulatív kategóriájú cégekre kiírt hitelderivatívák hozamfelárát követő iTraxx Crossover index pedig 630-ról 440 bázispontra esett az elmúlt három héten.

Túl a mélyponton

A piac egyértelműen úgy véli, hogy a legrosszabb dolgok már mögöttünk vannak. Ez abban az értelemben valószínűleg igaz is, hogy a rendszerszintű krízis, a pénzügyi rendszer összeomlásának esélye a Fed legutóbbi intézkedéseinek köszönhetően lényegesen csökkent. Az amerikai jegybank széles körben és a korábbiaknál jóval könnyebben tette elérhetővé a likviditást, s ezzel az akut likviditási válságot kétségtelenül elhárította. Bár már ezen a ponton is hozzá lehet mindehhez fűzni azt, hogy a Fed és a piac már a tavaly augusztusi, illetve az idén év eleji intézkedések után is azt hitte, a rövid távú probléma megoldást nyert.

A lényeg azonban az, hogy ha ez így is van, a likviditási helyzet rendeződött, az alapvető nehézség változatlanul fennáll: a fejlett világ pénzügyi rendszere tekintélyes mennyiségű kétes vagy rossz minőségű hitelt cipel a mérlegében (vagy éppen azon kívül), s az ebből fakadó tőkevesztés a hitelkínálat, illetve általában a pénzügyi intézmények kockázati étvágyának csökkenéséhez vezet. Hitel és kockázati étvágy nélkül pedig nincsen gazdasági növekedés.

Az Egyesült Államokban a konszenzus szerint már most sincs gazdasági növekedés, s ezt látszottak megerősíteni a legfrissebb, márciusi foglalkoztatási adatok is. A gazdaságban újabb 80 ezer állás szűnt meg, s az elmúlt három hónapban átlagosan 95 ezer munkahely tűnt el. A munkanélküliségi ráta 4,8-ról felugrott 5,1 százalékra. Az elmúlt évtizedek tapasztalatából jól tudjuk, hogy szoros összefüggés van a munkaerő-piaci helyzet és a lakosság adósságfizetési képessége/hajlandósága között. Általában is egyértelmű: ahogy a gazdaság lassul, úgy nő a nem fizetések aránya a teljes adósságállományon belül, legyen az jelzálog-, fogyasztási, autó-, hitelkártya-, diák-, vállalati, kereskedelmi ingatlan- stb. hitel.

A piac mindezeken jelenleg elég könnyen túllép, s többre értékeli a világvége-forgatókönyvek valóraválása esélyének csökkenését. A dollár mindebből egyelőre profitál; változást az hozhat, ha a befektetői gondolkodásban ismét előtérbe kerülnek a változatlanul létező makrogazdasági és a pénzügyi rendszerhez kapcsolódó kockázatok.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!