![Máshogyan ugyanúgy - Hétköznapi emberek, különleges sorsok](https://index.hu/assets/images/konyvajanlo/mashogyan.png)
Szinte nincs olyan család, baráti társaság, ahol ne lenne legalább egyvalaki, aki valamilyen mentális betegséggel, idegrendszeri zavarral vagy függőséggel küzd. Ez a kötet húsz megrázó igaz történetet tár fel.
MEGVESZEM![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7&stparam=yhgpgnokkm&fastid=bbigxhzahufvybjhhkdlwpeofsko&nc=0)
Szerintük nem igaz, hogy elég az orvos, kevesebb kórház jobb lenne, de nem gonoszak az orvosbárók, és nincsenek gyors gyógytapaszok.
Érdeklődve olvastam Lantos Gabriella vitaindító írását a magyar egészségügy általa vélelmezett problémáiról és hasonlóan izgalmas volt a Kórházszövetség erre adott reakciója. Van azonban néhány olyan gondolat ezekben az írásokban, amelyeket érdemesnek látok árnyalni.
Ők azok, akik két-háromszor többet keresnek mint a nyugat-európai kollégáik. Van, aki évi százmilliót. És nem igaz, hogy kevés az orvos. Le kell számolni a tévhitekkel és mítoszokkal, amelyek elfedik a valódi problémákat az egészségügyben.
A korábban megjelent véleményírásokban megfogalmazott gondolatok a hálapénz kapcsán igazságtartalmukat nézve felemásak - ami igaz: a paraszolvencia mérgezi a rendszert, nehezíti a struktúraváltást, egy olyan tünet, mely önmagában fenntartja a betegséget. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy miért is alakult ki, illetve hogy mindazok a tényezők, melyek a kialakulásához vezettek, továbbra is fennállnak.
Önmagában tehát minden rossz okaként beállítani hatalmas hiba, mert egyrészt szinte lehetetlen ellene erővel küzdeni, másrészt eltereli a figyelmet és az erőforrásokat a valódi problémákról, azaz a forráshiányról, a rossz finanszírozási ösztönzőkről, a társadalom és az állam jelenleg betöltött és kívánatos betöltendő szerepéről, a rendszerek kölcsönhatásáról, az erők és eredők komplexitásáról.
Ezek a problémák pedig súlyosan befolyásolják, hogy elérhetjük-e valaha is azt, hogy az egészségügyi ellátórendszer valódi céljának megfelelően működjön. A célt könnyű megfogalmazni: az ország valamennyi lakosa számára biztosítani kell az azonos hozzáférési lehetőséget a szükségleteikből fakadó igényeknek megfelelő, a társadalom lehetőségeihez képest legmagasabb szintű egészségügyi ellátásokhoz. Ezzel el is érkeztünk a hazai egészségügy nagy problémájához: az igények (amelyek gyakran köszönő viszonyban sincsenek a valós szükségletekkel) és a lehetőségek között tátongó hatalmas szakadékhoz. Tény, hogy ennek az áthidalása nem könnyű, ez azonban nem egyedülálló hazai jelenség; nemzetközi trend, hogy az egészségügyi megoldások fejlődésének tempóját sehol sem képes lekövetni az állami finanszírozás.
A stratégia kialakítása során viszont nem eshetünk abba a hibába, hogy szem előtt lévő, vagy társadalmilag erős érzelmeket generáló problémát tekintsünk fő oki tényezőnek, mely kezelésével minden jobbá válhat. Ezért első lépésként nevesíteni kell a szereplőket, úgymint lakosság, intézményi rendszer (épület, infrastruktúra, személyzet), állam, biztosító, majd meg kell határozni, hogy kinek milyen szerep, feladat jut.
A hazai egészségügy fejlődési vonala, a lakosság attitűdje, a történelmi hagyományaink alapján ma Magyarországon a közösségi finanszírozás, és a közösségi tulajdonú ellátórendszer van előtérben. Az adott társadalmi-politikai viszonyrendszerben e kereteken belül kell maradnunk, ha sikert szeretnénk elérni.
Többször kifejtettem, hogy a forráshiány egy valóban létező, a komplex viszonyrendszerben is oki tényezőként megfogható tény, de hiszem, hogy ennek kezelése nem elsősorban állami többletfinanszírozás kérdése, hanem a rendszer fenntarthatóságát biztosító mechanizmusok kialakításával lehetséges.
A legfontosabb kérdés most az, hogy miként alakítható ki az állampolgárok magasabb szintű egészségügyi felelősségvállalása mind az egészségmegőrzés, mind a járulékfizetés kapcsán, valamint hogy az ellátórendszer színvonalának növeléséhez milyen erőforrások mobilizálhatók az állami kereten felüli bevételek dinamizálásával. Bár a vitaindító írásban 10 és 100 milliárdos nagyságrendű lakossági paraszolvencia kifizetésekről esett szó, sajnálatos módon a forrásteremtés lehetőségei közé nem igazán, vagy csak igen áttételesen lenne illeszthető a hálapénzként kifizetett összeg.
A hálapénz rendeltetésénél fogva ugyanis nem az egészségügybe becsatornázható forrás. Nem véletlen, hogy a paraszolvencia kérdésköre ilyen indulatokat gerjeszt. A médiumok előszeretettel veszik elő újra és újra, mert minden orvosnak (miniszternek, államtitkárnak) fáj, ha hallja; szégyelli magát miatta és alapból védekezésre kényszeríti.
A hálapénz az esetek csak egy részében kapcsolódik a hálaérzethez, gyakran a beteg részéről nem a várakozásain felüli elégedettség kifejeződése. Motivációs szempontból három fő csoportba sorolhatunk:
Az első két pont esetében valójában korrupcióról beszélünk, azonban ennek a kijelentésnek a keménységét árnyalhatja, hogy a paraszolvencia rendszere minőségi ösztönző is. A szakmai elhivatottságon túl komoly motiváció lehet egyes szakmákban az új ismeretek, eljárások idő- és költségigényes elsajátításához az orvos számára, ha így olyan többlettudásra, a beteg számára biztonságot nyújtó rutinra tehet szert, mely révén ismert és keresett szakemberré válhat. Minden területnek vannak specialistái, akiknek a munkaideje behatárolt (így van ez az ügyvédek, könyvelők, asztalosok esetén is, minden szakmának van jobban fizetett krémje), ugyanakkor mindenki hozzájuk kíván eljutni.
Tekintve a „hálapénz” fenti három motivációját, ezek becsatornázása a rendszerbe egy vízió, de könnyen belátható, hogy a paraszolvenciát adó betegek ezt nem önként a közös kasszába, minden állampolgár üdvére szánják, és nem is a saját ellátásuk kényelmi kiegészítőire, mint pl. színes tv, egyágyas szoba, többféle menü stb.
Ezért ezzel a mennyiségű pénzzel, mint az ágazat problémáira, különösen a működési források elégtelen voltára megoldást kínáló összeggel számolni hatalmas hiba. Emellett a nagysága közelítőleg sem becsülhető, eltérő elemzéseket találhatunk, melyekben egy a közös: tízmilliárdos nagyságrendre becsülik, ez azonban mennyiségileg sem fedezné az egészségügyben több száz milliárdosra becsült forráshiányt.
Mindez persze nem jelenti, hogy a jelenlegi lakossági befizetések elegendőek, hogy ezekből egy jól működő rendszert lehetne fenntartani. A lakosság részéről a tudatos egészségmegőrzés, a tudatos vásárlói magatartás az egészségügyi ellátások piacán elvárható, de ezzel párhuzamosan ki kell alakítani egy modern, az igényeknek megfelelő ellátórendszer szervezeti, finanszírozási alapjait is, melyben az ösztönzők a bevezetőben megfogalmazott céljaink irányába hatnak.
Ezeknek a kifejtése azonban terjedelmi korlátok miatt egy másik írás témáját kell jelentsék. Mivel a diskurzust elindító cikk a hazai intézményi struktúráról számokkal alátámasztott következtetéseket fogalmaz meg, melyet a Kórházszövetség válaszcikke szóvá is tett, ugyanakkor újabb válaszcikkek továbbra is hivatkoznak rájuk, a számszaki pontatlanságokat érdemes végérvényesen tisztázni:
Az adatok pontosítása nem öncélú. A vitaindító írás valódi problémákat fogalmaz meg – bár vitatható, hogy ezek oki hátterében az „orvosbárók” motivációi, tevékenysége, érdeke állna - ugyanakkor a pontatlanságok, túlzások csökkentik a megállapítások, vélelmek súlyát, és támadási felületet adhatnak, ez pedig nem lehet cél. A betegek, az egészségügyben dolgozók, az egészségügyért tenni akaró szakpolitikusok is pontosan érzik, tudják, hogy változásokra van szükség és a szerkezeti átalakítások folyamatosak.
A hálapénz rendszere az egészségügyi dolgozók túlnyomó része számára ugyanolyan terhes és kínos örökség, mint a betegek számára, ugyanakkor valóban akadálya lehet a reformoknak. Nincs sok időnk, lehetőségünk, hogy komoly áldozatok nélkül újrastrukturáljuk a rendszert, de feladatunk, hogy a fenntarthatóság mellett olyan viszonyokat teremtsünk, melyben értelmezhetetlenné, okafogyottá válik a hálapénz. Ez pedig csak akkor lehet sikeres, ha valamennyi érintett szereplő közösen tesz az ügyért. Ennek első lépése egymás megértése.
(Borítókép grafika: szarvas/Index)
Szinte nincs olyan család, baráti társaság, ahol ne lenne legalább egyvalaki, aki valamilyen mentális betegséggel, idegrendszeri zavarral vagy függőséggel küzd. Ez a kötet húsz megrázó igaz történetet tár fel.
MEGVESZEMA kormány számol az új energiaforrással.
február 11., 05:40
A Moldovából kiszakadt régió elutasította az EU-s támogatást.
február 10., 21:17
Éppen csak az átlag alatt vagyunk.
február 11., 09:00
59 perce
2 órája
A díjkorrekció az infláció mértékével megegyező mértékű.
február 11., 06:52
A mai modern autók felépítése lassan olyan összetetté válik, mint a repülőké.
február 10., 16:17
A februári nyugdíjjal együtt érkezik.
február 11., 12:22
Nagy Márton felkészült a beavatkozásra.
február 11., 08:30
február 10., 16:08
Vajon lehet-e újra virágzó sörkultúránk, és hogyan segíthetne ebben az állam?
5 órája
6 órája
Történetének ötödik legmagasabb termelési eredményével zárta 2024-et a létesítmény.
február 11., 12:28
Amint a szövegezés elkészül és hivatalossá válik, a sztrájkkészültség megszűnik.
február 11., 17:08
100 milliárd forintot tartottak benne a kötvényesek.
február 8., 19:01
Kemény szavakkal kritizálta amerikai kollégáját az ukrán elnök, aki az európai vezetőket is élesen bírálta.
3 órája
Tizennégy milliomosa lett Magyarországnak.
február 8., 21:02
Nagy Márton szerint azonban még van három kihívás, amelyekre megoldást kell találni.
február 11., 21:01
Az Agrárminisztérium által kiírt pályázat keretösszege 3,19 milliárd forint.
február 8., 15:38
A magyar kormány a nemzeti kisebbségek védelmét várja el Kijevtől.
3 órája
Az egész napos eseményről a helyszínről tudósítunk.
5 órája
Két ok miatt száguld a sárga nemesfém, ebből az egyik Donald Trump.
február 10., 13:46
A ZF Hungária újabb 50 dolgozó elbocsátására készül az iparágat sújtó visszaesés miatt.
február 11., 18:56
Azt is elárulták, mik a legfőbb célok az üzletpolitika kialakításakor.
február 10., 12:42
tegnap, 17:45
tegnap, 16:40
Csak nagy duma a vámháború?
február 9., 09:47
Megérkezett a minisztérium gyorsjelentése.
február 10., 11:33
Tavaly 6,5 milliárd literre csökkent a magyarországi üzemanyag-forgalom.
február 8., 21:10
A szakszervezet alapbérfejlesztést és egy egyösszegű kifizetést követel.
február 9., 08:01
A lakhatási válság továbbra is jelentős mértékben nehezíti a magyarok mindennapjait. Helyzetjelentés az Indexen.
február 9., 06:16
Ha kell, jöhetnek az árstopok.
február 10., 09:16
Nagy Attila Tibor szerint Magyar Péter „megajándékozta” a Fideszt és Orbán Viktort.
6 órája
Guller Zoltán: Jön egy új pénzintézet Magyarországon.
február 10., 08:36
Az újságíró szerint valaki felkészíthette volna Magyar Pétert arra, mi vár rá.
17 perce
Rovataink a Facebookon