Nagyragadozók vadászterülete az ukrán gázpiac

Julia Timosenko ukrán miniszterelnök a januári orosz-ukrán gázvitát lezáró egyezmény aláírásakor azt ígérte, hogy a szállításokban közvetítőként részt vevő svájci székhelyű Rosukrenergo kiiktatásának köszönhetően átláthatóvá válik az ukrán gázimport. Az eltelt hónapok azonban azt bizonyították, hogy csak a közvetítők személye változott, a káosz maradt - derül ki a bne hírportál elemzéséből.

A Naftogaz elvileg monopolhelyzetű gázimportőrként maradt a piacon, ami biztosíthatná az átláthatóságot, ha azonos módon bánna a vevőivel, ha nem lehetne manipulálni az ország gáztartalékainak felhasználását, illetve ha a januári egyezmény nem tette volna lehetővé a Gazpromnak a közvetlen gázértékesítést. A Naftogaz május elején leállította a szállításokat a Rosukrenergo társtulajdonosa, Dmitrij Firtas cégeinek, mert azok szerinte egymillió dollár értékű energiahordozó árával tartoztak. (A vállalatok szerint korábban megvásárolt gázt használtak fel.) Ugyanakkor kesztyűs kézzel bánik a Szergej Taruta és Vitalij Gajduk mágnások kezében lévő Donbass (IUD) acélipari óriással, pedig az 51 millió dollárral adós.

Akiknek többet szabad

Szakértők szerint a magyarázat egyszerű: a Naftogaz vezérigazgatója, Oleg Dubinyin korábban az IUD egyik cégét irányította, Gajduk pedig Timosenko tanácsadó csapatát vezeti. Az IUD adósságállománya 3 milliárd dollár, amiből félmilliárd visszafizetése idén esedékes - nem kis kockázatot vállal tehát, aki neki szállít.

Szintén kesztyűs kézzel bánik a kormány az Ihor Kolomojszkij oligarcha kezében lévő Privat-csoporttal, amelynek 42 százalékos részesedése van az ország 3-10 milliárd köbméteresre becsült, föld alatti tárolókban lévő gázkészleteit kezelő Ukrnaftában. Hiába van ebben a cégben többsége az államnak, a menedzsmentet a kisebbségi tulajdonos adja, így a Privat irányítja a céget. Ez lehetővé teszi, hogy meghatározza, ki kaphat gázt a készletből.

Ukrajnában csak a vállalatoknak eladott gázon lehet nyereséget elérni, mert a lakossági és közüzemi árak állami kontroll alatt állnak. A különbség 11-szeres, ezért a Privat természetesen az előbbieknek akar értékesíteni a tartalékokból. Miután azonban az iparvállalatok fizetési fegyelme 86,1 százalékos - eddig 2 milliárd dollár tartozást halmoztak fel gázszállítóikkal szemben -, ezért bevételkiesést okozhat az államnak, ha nekik értékesítenek a készletekből. Végül a januári egyezmény lehetővé tette, hogy a Gazprom közvetlenül, illetve Gazprom Sbyt nevű cégén keresztül is szállítson energiahordozót üzleti vásárlóknak. Ezek a cégek ugyan nem tudnak alacsonyabb árat kínálni a Naftogaznál, de erős anyagi hátterüknek köszönhetően rugalmasabb feltételeket vállalhatnak, ami hozzájuk csábíthatja a fizetőképes vevőket. Így a Naftogaznál maradhat az összes problémás ügyfél, és a lánctartozás ronthatja az állami importőr fizetőképességét.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!