Hírszerzőkkel és hackerekkel dolgoztatott a francia állami energiaszolgáltató

„A legtöbb nagyvállalat napi szinten folytat olyan tevékenységet, amelyekkel a rendőrségnek kellene foglalkozni” – nyilatkozta a New York Timesnak Christian Harbolut, a párizsi School of Economic Warfare (École de Guerre Économique) igazgatója. Az 1997-ben létrehozott École de Guerre Économique Európa első olyan intézménye, ahol tanítják a globális gazdasági hadviselés technikáját.

Minden a túl sok tesztoszteronnal kezdődött

A történet 2006-ban kezdődött: ekkor fosztották meg bajnoki címétől a Tour De France győztesét, Floyd Landist, miután túl magas tesztoszteronszintet állapít meg nála a doppingvizsgálat. Néhány hónappal később, 2006 novemberében, a francia antidopping ügynökség bejelenti, hogy titkos dokumentumok tűntek el a laboratórium gépeiről, amelyek Landis drogtesztjének eredményeit és elemzését tartalmazzák. A laboratórium vezetői szerint ráadásul a fájlokat nem csak ellopták, hanem módosították is annak érdekében, hogy hiteltelenítsék a munkájukat.

A nyomozás az IP-címből megállapítja, hogy az egyik ilyen módosított vizsgálati eredményt tartalmazó fájt Arnie Baker, Landis edzőjének a gépéről küldték, a laboratórium gépein pedig trójai programokat találnak, amelyek lehetővé tették, hogy távoli felhasználók dokumentumokat töltsenek le a gépről. Viszont sem Landisre, sem pedig az edzőjére nem tudják azóta se rábizonyítani, hogy bármi közük is lett volna magához a hackeléshez.

Az ügyet ezután a francia belügyminisztérium egy speciális egysége veszi át, és a nyomok Alain Quiroshoz, egy marokkói állampolgárhoz vezetnek, aki először mindent tagad. Később bevallja: négyezer dollárt fizettek neki azért, hogy behatoljon a Landis doppingvizsgálatát végző laboratórium számítógépes rendszerébe. Quiros vallomásában elmondja, hogy a rendszer feltörésével Thierry Lorho, a párizsi Kargus Consultant magánnyomozó iroda vezetője bízta meg.

Félnek a nagyvállalatok a civil szervezetektől?

Miután a hatóságok átvizsgálják Quiros gépét, kiderül, az nemcsak Landis vizsgálatának a fájljait tartalmazza, hanem egy másolatot Yannik Jadot, a Greenpeace egykori kampányigazgatójának, valamint Frédérik-Karel Canoy ügyvédnek, a szervezet pártolójának merevlemezéről is. Canoy 2002 óta 13 polgári peres eljárást kezdeményezett a Vivendi francia konglomerátum ellen.

Közben kihallgatják Thierry Lorhot, aki elmondja a hatóságoknak, hogy neki Jean-François Dominguez fizetett a laboratóriumi jelentések megszerzéséért, akit a katonai hírszerzéshez közelálló fotósként ismernek. Jelenleg Lorho és Dominguez ellen is eljárás folyik. Lorho továbbá azt is bevallotta, hogy Európa legnagyobb villamosipari vállalatának, és egyben a világ legnagyobb atomerőmű üzemeltetőjének, az Électricité de France (EDF) megbízásából gyűjtött adatokat a Greenpeace antinukleáris aktivistáiról. „Megbízóim az EDF-nél tudtak a hackelésről” – vallotta akkor Lorho.

Az EDF természetesen tagadja, hogy tudott volna az illegális adatgyűjtésről. A vizsgálóbíró, aki áprilisban vette át az ügyet, azonban tanúvá nyilvánította a villamosipari céget, és kijelentette, hogy csak egy hajszál választja el őket attól, hogy hivatalosan is vizsgálat alá helyezzék őket. A vállalat szóvivője azonban elmondta, hogy mindenben együttműködnek a hatóságokkal.

A francia kormány is benne van?

A nagyvállalati kémkedés természetesen nem új dolog. A hatvanas évek közepén a General Motors bízott meg magándetektíveket azzal, hogy gyűjtsenek információkat a fogyasztóvédők ügyvédjéről, Ralph Naderről, amikor az elkezdte kritizálni a vállalat biztonsági statisztikáit. Az elmúlt két évben pedig olyan nagyvállalatok kerültek kémkedési botrányba mint a Deutsche Telekom vagy a Deutsche Bank.

A 85 százalékban a francia kormány tulajdonában lévő EDF elleni vizsgálat – akinek hírszerző ügynökei 1985-ben lebombázták és elsüllyesztették Új-Zéland partjainál a Rainbow Warrior nevű Greenpeace-hajót, miközben egy fotóst is megöltek – közfelháborodást keltett Franciaországban. Egyelőre azonban nincs bizonyíték arra, hogy a francia kormány adott volna megbízást magára a hackelésre.

Lorho nem rég már úgy nyilatkozott az ügyben, hogy ő teljes felelősséget vállal a Greenpeace számítógépeinek a feltöréséért, de szeretné látni, hogy a teljes hadműveletet finanszírozó EDF is felelősséget vállal az ő részéért. Az EDF egyébként már áprilisban megvált attól a két dolgozójától, akiknek a nyomozóirodával történő kapcsolattartás volt a feladata. Jelenleg ez a két volt kolléga is eljárás alatt áll, ők azonban fenntartják, hogy ártatlanok.

Meg kell figyelni a civileket

Mindeközben az EDF arra hivatkozik, hogy igenis szükséges, hogy megfigyeljék a különböző érdekvédő csoportokat. „Tudnunk kell, hogy ez vagy az a csoport a radikális szélsőségesekhez tartozik, vagy teljesen nyíltak a szándékai – mondta el az EDF adatbiztonsági igazgatója egy interjúban a Le Monde-nak– arra azonban nincs szükségünk, hogy ezen információk begyűjtésével hackereket bízzunk meg.”

A vizsgálat természetesen továbbra is folyamatban van. Landis doppinglelete ellopásának ügyében Dominguez elmondta, hogy ő csak egy közvetítő volt, aki megkapta a Kargustól az adatokat, és azt továbbadta egy férfinek, akinek azonban eddig nem sikerült a nyomára akadni. A vizsgálóbíró kihallgatásra idézte be még májusban Landist és az edzőjét is, de azok nem jelentek meg. A versenyző még az új kerékpárcsapatán keresztül sem volt hajlandó reagálni semmiféle kérdésre. Utoljára 2006 novemberében, az ügy kirobbanásakor mondott annyit, hogy teljesen alaptalanok az ellene felhozott vádak, és mindez csupán a személye ellehetetlenítését célzó karaktergyilkosság része.

Harbolut, a párizsi School of Economic Warfare igazgatója szerint az egész ügyben az a legérdekesebb, hogy „az EDF miért is kerül kapcsolatba hírszerzőkkel, hackerekkel, és más efféle emberekkel.” „Természetesen az EDF teljes adatbiztonsága fölött a francia állam rendelkezik, mivel ez egy stratégiai fontosságú nagyvállalat” –tette hozzá a szakértő.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!