A biztosítók is megérzik az olajfoltot

Majdnem egy hónap telt el, amióta április 20-án éjszaka kigyulladt, majd elsüllyedt a Mexikói-öbölben a British Petroleum egyik olajfúrótornya, a Deepwater Horizon. A baleset következtében a tenger felszíne alatt másfél kilométerre levő vészszelepnek zárnia kellett volna, azonban ez nem történt meg, így a tengerfenék alatti készletből szivárogni kezdett az olaj – a leginkább elfogadott becslés szerint napi ötezer hordó, azaz körülbelül 800 ezer liter nyersolaj kerül a vízbe.

A szakemberek a baleset óta egyre kétségbeesettebb erőfeszítésekkel, sokszor kísérleti technológiákkal próbálják megfékezni az olajfoltot és elállítani szivárgást. A BP mérnökei megkísérelték egy száztonnás olajfogó kupolával elfojtani a szivárgást, de ez nem sikerült – most egy kisebb kupolával próbálkoznak, illetve egy 15 centiméter átmérőjű csövet sikerült beüzemelni, ezzel el tudnak szívni némi olajat a szivárgás helyéről. Bevetettek az olaj bomlását segítő diszpergenst is, ez a BP szerint jól működik, de a tudósok úgy vélik, nem eléggé: nagy és összefüggő olajfoltok lebegnek a felszín alatt. A legbiztosabb megoldásnak jelenleg egy új kút tűnik, amivel el lehetne szívni az olajat, és így a vészszelepet is könnyebben be lehetne zárni, de egy új kút fúrása több hónapba telik.

Ha nem sikerül elállítani a szivárgást, június végére nagyjából annyi olaj kerül az öbölbe, amennyi az Exxon Valdez olajszállító tankhajóból ömlött ki 1989 tavaszán Alaszka partjainál. A környezetvédők egyre inkább attól tartanak, hogy Amerika legnagyobb olajkatasztrófája kezd kibontakozni, de már a gazdasági szakemberek is beszálltak a sopánkodásba.

Visszaeső halászat, turizmus

Az már biztos, hogy idén nagyon rossz évük lesz a helyi halászoknak, de ha az olaj feljut a Mississippi deltájába, több évig tarthat a válság és azt az egész amerikai gazdaság megérezheti. A folyó torkolata környékén található sósvízű mocsarak, öblök és lagúnák ugyanis a halászott hal-, rák- és garnélafajok 90 százalékának természetes keltetőhelyei – ha ezeket a területeket mérgezi meg az olaj, az eddiginél jóval súlyosabb ökológiai katasztrófáról beszélhetünk. A fiatal állatok még annyira sem tudnak védekezni az olaj ellen, mint a felnőttek, ráadásul ha a talajba is bekerül az olaj, nem lehet további károk nélkül eltávolítani, szinte az a legjobb megoldás, ha hagyják elbomlani.

Az öbölmenti régiók közül leginkább Louisiana érintett: az állam halászati ipara évente 1,8 milliárd dolláros forgalmat bonyolít. „Nem csak a következő hónapokban, hanem akár évekig, sőt egy egész évtizedig érezzük majd a hatását” – mondta a LiveScience-nek David Wyld, a hammondi Délkelet-Louisianai Egyetem professzora. De néhány hónap sokaknak egy egész évet is jelenthet, a helyi rákászok például szezonban, négy-öt hónap alatt keresik meg éves keresetüket. Wyld szerint az élővilág pusztulása és a partok szennyeződése azonban nem csak a halászatot és a turizmust érinti, a gazdasági visszaesés több ágazatba is begyűrűzik majd.

Kezdetnek a halászathoz szorosan kapcsolódó üzemek, mindenekelőtt a hajózási vállalatok és az árut tartósító és csomagoló gyárak érzik majd meg az olajfolt közvetett hatását. Illetve a helyi éttermek is, amik a helyben fogott friss tengeri állatok helyett kénytelenek lesznek feladni a versenyképességüket, és áttérni a Vietnamból és Kínából importált olcsó árura. Már ha lesz vendégük – a fehérhomokos partok szennyeződése ugyanis az öböl partvidékének évi négymilliárd dolláros turizmusát is visszavetheti.

Ennek jelei már most látszanak, sokan visszamondják korábban lefoglalt üdülésüket. Bob Robicheaux, a birminghami Alabamai Egyetem marketingprofesszora becsléseket is közölt LiveScience-szel. Robicheaux legóvatosabb becslése szerint idén nyáron körülbelül 7-800 millió dollár bevételkiesést okoz az olajfolt Mississippi, Alabama és Florida állam turizmusának, de a begyűrűzés mértékétől függően ez akár 1,3-1,5 milliárd dollár is lehet. Ez azt jelenti, hogy a turizmusból származó helyi és állami adó is csökken, nagyjából 50-90 millió dollárral. Ezt az összeget már az érintett államok egészségügye és az oktatása is megérezheti.

A biztosítók is szívnak

Ha sikerül is megfékezni az olajfoltot, már egy kiesett szezon is átformálhatja a helyi halászipar képét: sok kisvállalkozó tönkremehet, a nagyobb cégek könnyebben viselik majd a nehézségeket, és a krízis elmúltával megerősödhetnek. A parti őrség helyi vezetői most azért lobbiznak, hogy a BP alkalmazza az olajfolt eltakarítási munkálataiban a kényszerszünetet tartó halászokat – így azok a kieső bevételük egy részét meg tudnák keresni. A Fehér ház pedig a Kongresszustól kért segélyt a halászoknak.

Az olajfolt okozta károk nagy részét egyébként nem a BP fogja megfizetni, és nem is az elsüllyedt olajfúrótorony tulajdonosa, a Transocean. Mindkét vállalat rendelkezik ugyanis olyan biztosítással, ami kiterjed az olajszivárgás következményeire is. A baleset így a biztosítási ipart is igen érzékenyen érinti, a Bloomberg szerint rekordveszteségek várhatók a szektorban.

A BP valószínűleg a fizetendő kártérítésbe sem fog belerokkanni. Az 1990-es Olajszennyezési Törvény ugyanis 75 millió dollárban maximálja azt az összeget, amennyit civilek által indított perben meg lehet ítélni kártérítésként. Ez azonban még változhat, ugyanis egy New Jersey-i demokrata képviselő, Rush Holt május 5-én nyújtott be egy javaslatot a képviselőháznak, ami tízmilliárdra növelné a kártérítés felső határát.