Nem olajnagyhatalmak a lázongó arab országok

Beindult az arab dominó, az utóbbi hetekben Tunézia és Egyiptom után Líbiában, Marokkóban, Jemenben és Algériában és Bahreinban is utcára vonultak az elégedetlen tömegek. Bár a híradások gyakran veszik egy kalap alá a lázongó országokat, azok között méretüket, gazdasági helyzetüket és geopolitikai szerepüket tekintve is jelentős különbségek vannak.

A Perzsa-öböl bejáratánál fekvő Bahrein például apró ékszerdoboz Marokkóhoz képest, stratégiai helyzete a térség egyik leggazdagabb országgá tette, az egy főre eső GDP nyolcszor akkora, mint Marokkóban, a jólét mértékegységeként használt HDI indexe pedig nagyjából a magyar szinten van, világszinten a harminckilencedik legfejlettebb ország. Gazdasági bevételeinek 80 százaléka kőolajból származik, a huszadik századig gyöngyhalászatáról volt híres.

Bahrein olajkincse viszont össze sem mérhető Líbia tartalékaival, az észak-afrikai országban a mai kitermelési ütem mellett hatvan  évre elegendő, 5,8 milliárd tonnányi kőolaja fekszik a föld alatt. Ennél kevesebb a tartalék Algériában, de jelenleg nagyjából ugyanannyi az éves kitermelés mindkét országban, 2009-ben Líbia 77,1 millió tonna, Algéria 77,6 millió tonna olajat hozott a felszínre.

Ez nagyságrendileg több, mint amit Egyiptom, Tunézia, vagy Jemen produkál, világviszonylatban azonban nem tétel. A 3820 millió tonnás éves globális kitermelésének alig két százaléka. Az olajvezetékek átmeneti zárolása, vagy a kitermelés szüneteltetése így globális ellátási problémát nem okozna, az egyoldalúan ezekre a mezőkre támaszkodó országokban (pl. Olaszország) azonban okozhat riodalmat.

A BP adatai szerint az érintett országok kitermelése:

Millió tonna		2003	2004	2005	2006	2007	2008	2009	Világ termelés százaléka
Jemen		21,1	19,9	19,6	17,9	16,3	14,4	14,0	0,4%
Algéria		79,0	83,6	86,4	86,2	86,5	85,6	77,6	2,0%
Egyiptom		36.8	35.4	33.9	33.7	34.1	34.6	35.3	0.9%
Líbia		69,8	76,5	81,9	84,9	85,0	85,3	77,1	2,0%
Tunézia		3,2	3,4	3,4	3,3	4,6	4,2	4,1	0,1%

Látható, hogy a világ termelésében az érintett országok összesen is csak 5,4 százalékos részaránnyal vannak jelen, miközben egyedül Szaud-Arábia 12 százalékot képvisel. Az olaj árát ugyanakkor már az aggodalmak is felhajtották, ami ha tartóssá válik, komoly gondokat okozhat: tovább drágíthatja az élelmiszerárakat, növelheti az infláció okozta társadalmi feszültségeket. Az igazi félelem, hogy a lázongások komolyabb kitermelő országokat is elérnek, és tartós, elhúzódó geopolitikai átrendeződéshez vezethetnek.

Marokkó olaj helyett parafát és halat ad a világnak, az ország ugyanis nem dúskál a nyersanyagban. A munkavállalók 34 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, az export 36 százaléka mezőgazdasági cikkekből és halból származik. A Gibraltári-szoros közelsége miatt stratégiai szerepe jelentős, ugyanakkor nem pörög úgy a gazdaság, mint például Líbiában, 4900 dollár az egy főre eső GDP.

Egyiptom is a szegényebbek közé tartozik, itt alig több mint ezer dollárral több jut főre a GDP-ből, az írástudatlanság, várható élettartam és életszínvonalból számolt HDI indexe a középmezőnyben található, százegyedik a világ országai közül.

Kevés a megművelhető földterület, a gazdálkodás nagy mértékben a Nílustól függ, a gyors népességnövekedés pedig komoly problémát okoz az élelmiszerellátás terén, és a társadalmi feszültségek egy része is erre vezethető vissza. Olajkincse nem jelentős, de még mindig több, mint amennyit Jemenben és Tunéziában összesen a felszínre hoznak. Előbbiben 13 millió tonna, utóbbiban 4,1 millió tonna az éves kitermelés.

Tunézia gazdaságát inkább a szolgáltatások szektora húzza, de nem elhanyagolható a mezőgazdaság, a bányászat és az ipar jelentősége sem. Az utóbbi évtizedben erősödtek az unióval is a kereskedelmi kapcsolatok. Akárcsak Algériában: az Afrika észak-nyugati partján fekvő ország 2001-ben társulási szerződést írt alá az Európai Unióval, ami a külkereskedelem növekedését eredményezi.

Főként kőolajat és földgázt exportál, a mezőgazdaság háttérbe szorult. Az ország külkereskedelmi forgalmának jelentős részét a nagy kikötőkön (Algír, Szkikda, Annába) keresztül bonyolítja le, amelyekhez vasútvonalak és jól kiépített közutak vezetnek. Algéria HDI indexe 0,677-tel a jobbak között van.

	Az egy főre jutó gdp, dollárban	Munkanélküliségi ráta	Infláció
Marokkó	4900 (147)	9,8	2,5
Algéria	7400 (126)	9,9	5
Tunézia	9500 (113)	14	4,5
Líbia	13800 (83)	30	3
Egyiptom	6200 (136)	9,7	12,8
Jemen	2600 (173)	35	12,2
Bahrein	40 400 (19)	15	3,3

(forrás: CIA Factbook, zárójelben az országranglistában elfoglalt hely. Magyarországon az egy főre jutó GDP 19 ezer dollár, ezzel a 64. helyen állunk.)

Az érintett országok közül kétségkívül az Arab-félsziget délnyugati peremén fekvő Jemen van a legrosszabb helyzetben, a csaknem húszmilliós országban alacsony az életszínvonal, a HDI listán összesített 169 országból a 133. helyen áll.  A lakosság túlnyomó része a mezőgazdaságból él, a munkaképes korú lakosságnak azonban több mint harmada munkanélküli. Fő terményei a kávé, gyapot, datolya. A gyér legelőkön juhot és kecskét tenyésztenek.

A tengerparton a halászat és a sókertek adják a megélhetést. 2600 dollár az egy főre eső GDP, olajkincse elhanyagolható, a BP adatai szerint a világ olajkészletének mindössze 0,2 százalékát adja. Európában elsősorban Franciaországgal és Olaszországgal kereskednek.