Gödöllőn dőlhet el Portugália sorsa

Szerda este biztossá vált, miről szól az uniós pénzügy- és gazdasági miniszterek tanácsa, az Ecofin pénteki gödöllői ülése: Portugáliáról. José Sócrates ügyvezető portugál kormányfő – aki március 23-án azt követően mondott le, hogy a kisebbségi kormánya nem tudta átverni a parlamenten az unió által már jóváhagyott takarékossági csomagot, de még két nappal később is tagadta, hogy külső segítségre lenne szükségük – ekkor jelentette be drámainak szánt tévébeszédben, hogy az országnak nemzetközi segítségre van szüksége.

Azóta az is kiderült, hogy június 5-én tartják az előrehozott választásokat az országban, csakhogy a várható győztesek, az ellenzéki szociáldemokraták elképzeléseit csak nagy vonalakban ismerni. Túl sok mozgásterük nekik sem lesz, de legalább az elmúlt két évben Sócratest sújtó kisebbségi kormányzás terhét elkerülhetik.

Mennyit és hogyan?

Más jellegű terheik viszont szinte biztosan lesznek: uniós szakértők szerint szinte kizárt, hogy Portugália valamiféle költségvetési kiigazítás nélkül kapjon segítséget Brüsszeltől. Hogy milyet, azzal foglalkozik a mai gödöllői informális Ecofin-csúcs, amin főleg Portugáliáról lesz szó. Bár ezen a tanácskozáson hivatalos döntést nem hozhatnak, nem hivatalosan valószínűleg döntenek a portugálok megsegítéséről (erre utal egyébként az is, hogy külön a portugál helyzet megoldására hivatott Ecofin-tanácskozást nem hívtak össze). Egyelőre még kérdés, mennyi pénzre van szüksége Lisszabonnak – elképzelhető, hogy a nap végére ezt nagyjából már lehet majd tudni, és akár azt is, hogy milyen feltételekkel kaphatja meg.

A portugál törvényhozás által visszadobott takarékossági csomagot Brüsszel egyszer már jóváhagyta. Uniós szakértők ezért arra számítanak, hogy az unió – amikor a pénzügyi segítség feltételeiről tárgyalnak majd – ezt a visszautasított csomagot tekinti kiindulópontnak, és ha kimondani nem is fogják, hogy Brüsszel elvárása a csomag elfogadása, ezt bizonyára nyomatékosan éreztetik. Ehhez pedig a következő kormánynak is igazodnia kell.

Nem okozott pánikot

Túlzás lenne egyébként azt mondani, hogy Sócrates szerdai szavai megrázták volna a pénzpiacokat vagy a nemzetközi diplomáciát. Az euró nem kezdett gyengülni, mint tette tavaly ősszel, az ír válság legsúlyosabb időszakában – vagy még inkább a görög válság kirobbanásakor –, a befektetők által a bizonytalan időkben keresett svájci frank iránt sem ugrott meg a kereslet, és a tőzsdék sem kapcsoltak mélyrepülésbe.

Legkésőbb a csomag elbukása óta tudni lehetett ugyanis, hogy az országra ez a sors vár. Az elemzők szerint a portugál válságban legfeljebb az a meglepő, hogy egész eddig kihúzták nemzetközi segítségkérés nélkül. Hiszen amikor tavaly az ír mentőcsomagról tárgyaltak Dublinban és Brüsszelben, már akkor arról beszéltek: hogyhogy nem a portugálok dőltek be hamarabb?

Bár a portugál helyzet csak 2008, a pénzügyi krízisből indult világgazdasági válság kirobbanása óta tarthatatlan, az ország gazdasága az elmúlt bő tíz évben csak elvétve mutatta a stabilitás jeleit.  Folyamatos és átfogó reformokkal nem kezelt problémát jelentett ugyanis a túl magas államháztartási hiány és az egekbe szökő államadósság.

Csúf kis elsőség

Az euróövezethez 1999-ben csatlakozó Portugália volt az első, amely ellen – már 2002-ben – úgynevezett túlzottdeficit-eljárás indult (persze a görögök valószínűleg csak a később kiderült statisztikai trükkökkel úszták meg, hogy ők vezessék a listát). Néhány konszolidáltabb év után 2006-ban ismét kiugróan magas, 6 százalék fölötti volt a hiány, ekkoriban a 2004-es labdarúgó Európa-bajnoksághoz kapcsolódó infrastrukturális  beruházások is megterhelték a lisszaboni büdzsét.

Ezután két nyugodtabb év után a válság hatására ismét meglódult és 2009-ben 9,4 százalékra duzzadt a deficit – derül ki Éltető Andreának, az MTA Világgazdasági Kutatóintézete szakértőjének idén februári írásából (pdf). Az államadósságban sem tudják hozni az EU-ban elvárt szintet: az nem lehetne több a GDP 60 százalékánál – vagy ha igen, csökkenő trendet kellene mutatnia –, ám 2009-ben 77 százalék volt.

A helyzet tavaly tovább romlott: a GDP-arányos deficit – aminek az uniós előírások értelmében 3 százalék alatt kellene lennie – az első becslésekben szereplő 6,9 százaléknál és a távozó kormány által kalkulált 7,3 százaléknál is magasabb, 8,6 százalék volt. Az államadósság így a GDP 82 százalékára emelkedett (vagyis csökkenés helyett emelkedő pályán van, ráadásul a prognózisok szerint ez év végére 87 százalék közelébe mehet).

Ebben a helyzetben a kormánynak nem volt más választása, mint a takarékossági csomag beterjesztése. Már csak azért is, mert az országnak most áprilisban 4,23 milliárd eurónyi kötvénye jár le. (A portugál GDP 173 milliárd euró körül van – ez egyébként nagyjából 1,7-szerese a magyarnak – így a most lejáró és megújítandó 4,2 milliárd eurónyi államadósság a GDP 2,4 százalékára rúg.)

A kabinet 2008 ősze óta több lépést tett részben a portugál gazdaság élénkítésére, és részben a költségvetés egyensúlyának visszaállítására is (erről keretes írásunkban olvashat), szintén ezt szolgálta volna a mostani, végül megbukott csomag (amely az idei deficitet a tervezett 7 százalék körüli szintről 4,6 százalékra vitte volna le).

Az államháztartás helyzetét tovább rontotta, hogy a portugál gazdaság sem talált magára: a GDP a 2009-es közel 3 százalékos csökkenés után 2010-ben is csak kismértékben nőtt, és erre az évre ismét csökkenést prognosztizáltak (a 2009-es és 2010-es adatot az Eurostat még nem véglegesítette). A visszaesést jelentős részben az okozta, hogy az ország legnagyobb külkereskedelmi partnere Spanyolország, amelynek gazdasága ugyancsak megszenvedte a válságot.

Az ellenzék nem fedte fel lapjait

José Sócrates vezetésével a szocialisták a 2009-es választásokon megőrizték hatalmukat, de elvesztették parlamenti többségüket. A népszerűségét még sportminiszterként a 2004-es foci EB sikeres előkészítésével megalapozó politikus változásokat és az egyik legszegényebb nyugat-európai ország modernizálását ígérte, azonban a kisebbségi kormányzás sem kedvezett a nagyobb reformoknak.

Miután a parlamentben elbukott a takarékossági csomag, és Sócrates kormánya március 23-án lemondott, az ellenzéki pártok nem akartak koalíciós kormányban megegyezni, ezért Aníbal Cavaco Silva államfő június 5-ére előrehozott választásokat írt ki. A felmérések szerint a neve ellenére jobbközép Szociáldemokrata Párt akár abszolút többséget is szerezhet, ennek ellenére a Financial Times elemzői szerint koalíciót is köthet az egyik kisebb párttal. A szociáldemokraták várhatóan 46 százalékot szereznek, a szocialisták csak 25 százalék körüli eredményre számíthatnak.

A választásig hátralévő két hónapban nem lehet fontosabb lépésekre számítani, de intenzív kampányidőszak jöhet. Sócrates már azzal riogatott, hogy a PSD adóemelésre és a közszférában dolgozók tömeges elbocsátására készül. Az üzleti múltja és kapcsolatai miatt kritizált Pedro Passos Coelho, a PSD elnöke és minden bizonnyal az ország következő miniszterelnöke egyelőre nem volt hajlandó részletesen ismertetni politikai elképzeléseit. A Financial Times szerint az eddig kikerült tervezetekben olyan általános megállapítások szerepelnek, mint „intézkedések a termelékenység fokozására”, az igazságügyi rendszer korszerűsítése és pénzügyi stabilizációs program.

A bóvli szélén

A korábban az Európai Unió által már jóváhagyott megszorító csomag és ezzel együtt a kormány megbukása még mélyebbre lökte Portugáliát a szakadékba. Ennek hatására ugyanis a hitelminősítők az elmúlt hetekben egymásra licitálva rontották és rontják az ország besorolását, ami – a belpolitikai válsággal és a vártnál rosszabb mutatókkal együtt – a portugál állampapírok hozamának komoly emelkedéséhez vezetett, vagyis nagyon megdrágult az ország adósságának piaci finanszírozása.

A Fitch márciusban egy, most kedden egy döntéssel három szinttel vitte lejjebb, egészen a befektetésre nem ajánlott kategória határára az ország minősítését. Az S&P-nél már március végén a bóvli szélére sodródott az ország, és több lépésben a Moody's is összesen három fokozattal sorolta le a portugál kilátásokat. Ráadásul mindhárom hitelminősítő úgynevezett negatív figyelőlistán hagyta az országot, vagyis bármelyiknél bármikor átkerülhet Portugália a bóvli kategóriába.

Ezért elengedhetetlenül fontos az országnak az uniós segítség. Ennek keretét az úgynevezett az európai stabilitási alap (EFSF) teremtheti meg. Az Európai Unió vezetői március elején rendkívüli csúcsértekezleten döntöttek arról, hogy az alap felhasználható tőkéjét 250 milliárd euróról 440 milliárdra emelik. Az EFSF módosításáról és az azt 2013-tól felváltó, 500 milliárd eurós tényleges hitelkerettel rendelkező Európai Stabilitási Alap (ESM) felállításáról legkorábban júniusban dönthetnek.